 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
 |
Göncz Árpád nyilatkozata
|
------------------------
Köln, 1990. július 25. (Deutschlandfunk, Esti krónika) - Hogyan
vélekedik Magyarország és a többi európai ország viszonyáról, a két
Németország egyesüléséről, az emigrációról és az írónak a
társadalmon belüli feladatairól Göncz Árpád, a Magyar KÖztársaság
ideiglenes államfője? Munkatársunk, Kiszely Gábor budapesti
otthonában beszélgetett Göncz Árpáddal:
- Elnök Úr
Ön az ötvenhatos forradalom után, amelyből kivette a
részét, nem ment el az országból, holott tudta: letartóztatják. Az
ekkor kapott életfogytiglani börtönből ugyancsak 6 évet töltött le.
De ezek után diszkrimináció várta: látnia kellett a társadalom
szolidaritásának széthullását, az általános demoralizációt. Nem
bánta meg soha, hogy itthon maradt?
- Én 1944-ben tettem egy fogadalmat, hogy ezt az országot sem
jobbra, sem balra nem hagyom el. Ez az ország van annyi, mint bárki
másé. 1956 után monduk azt, hogy "nem illett" kimenni - úgy éreztem:
az ember akkor menjen ki, amikor nem a kényszer szorítja. Akkor
kimehet -, de egy országot bajban otthagyni megint csak nem illett -
ez volt a véleményem.
Azóta elég sokat jártam külföldön, és ma már minden további
nélkül elfogadom, hogy mindenkinek egyéni élete van, tehát
erkölcsileg ne méricskéljük, hogy miért ment ki valaki, és miért
nem. De ez nem változtat azon, hogy magamra nézve azt a normát, amit
akkor vallottam - azt ma is kötelezőnek ismerem. Az öreg fát
nehezebb átültetni, mint a csemetét.
- Melyek azok a traumák, amelyek elsősorban gyógyítandók a
magyar társadalomban? (folyt.)
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|