 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Fordulópont március 15-e?
"Igen, a budapesti és a vidéki megemlékezések nagyon impozánsak
voltak. De örömünkben talán nem szabad elfeledni, hogy a
Trabantsorszám-centrikus Kádár évek tespedtsége, tárgyközpontúsága,
az elsősorban a szerzésre irányított ösztönök nem adják át oly
egykönnyen helyüket a nemzet kategóriájában gondolkodásnak.
100 ezren voltak Budapest utcáin március 15-én, több mint 100 ezren
Burgenlandban és Bécsben tavaly november 7-ikén vásárolni.
Fordulópont volt-e tehát március 15-e? Mintha döntetlenre állna a
játék, x-re. Várni kell még egy kicsit, talán október 23-án majd
eldől, hogy a nagy x-ből, az ismeretlenből milyen képlet alakul ki.
Tudni fogjuk, ha megszámoltuk, hányan ünnepelnek akkor. Persze ez
is csak egy vélemény. Remélhetőleg kisebbségi, és március idusa
valóban a fordulat napja volt."
|
|
|
|
|
|
 |
A TIB alelnöke nyilatkozik a holnapi napról
|
München, 1989. június 15. (SZER, Magyar híradó) - A holnapi
ünnepségről kérdezte Lángh Júlia Göncz Árpádot, a Történelmi
Igazságtétel Bizottság alelnökét.
- Őszintén szólva nagyon nehéz szívvel szólalok meg, és rossz
lelkiismerettel. Az az érzésem, hogy meg kéne várni a holnap estét,
akkor beszélhetnénk erről a csodálatosnak ígérkező, nagyon nehéz és
valószínűleg gyönyörű napról. Én most nagyon furcsa lelkiállapotban
vagyok. Az elmúlt fél esztendőt-háromnegyed évet szakadatlan érzelmi
viharok közt éltük át. Egy évvel ezelőtt még június 16-ikán
gumibotokkal, könnygázzal néztünk szembe, mikor Nagy Imrét éltettük.
Ma rajtunk van a világ szeme, telelvízióstábok, újságírók, holnap
valószínűleg százezrek felvonulása. Hihetetlen belső feszültség
munkál az emberben. Egy kicsit úgy érzem magam - és ebben nem vagyok
azt hiszem egyedül -, mint a varázslóinas.
Felszabadítottunk valamit, ami nangyon mélyen rejtőzött az
emberekben, és most az az érzésem, hogy a történelem visz bennünket
a sodrán. Mégpedig hihetetlen erővel. Ezen módosítani, akár
fordítani sem nekem, sem másnak, senkinek nincsen módja.
Én nagyon remélem - és azt hiszem, hogy az utóbbi egy-két hét
igen kemény erőfeszítések közt ez tartotta a lelket és az életet
bennem -, hogy ami előtt állunk holnap, az határvonal lesz a magyar
történelemben. Én most nem is megbékélésről beszélek, mert ezt a
szót már elég sokat mondták. Valamit ki tudunk mondani, valamit ki
tudunk mutatni, magunkat tudjuk adni, tiszta lappal tudunk talán
kezdeni, és én nagyon remélem, hogy ez annyit jelent - a holnapi nap
-, hogy az új Magyarország a legalitását minden idők legtisztább
magyar forradalmából tudja eredeztetni. +++
1989. június 15., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Jóestét kívánok. Kéremszépen itt van a kezemben a Reform legfrissebb száma, amely foglalkozik a Szabad Európa Rádió belső ügyével és avval a levéllel, amelyet a Budapesten megjelenő Reform cimü hetilapnak küldtek. Én tudom azt, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársai nem egy korosztály-béliek, egy kor szülöttei, és teljes mértékben természetesnek tartom azt, hogy vannak a mostani politikai helyzet megítélésében nagyon komoly nézeteitérések, sőt mi több: nézetkülönbségek is, annál is inkább, mert ugy érzem, hogy a rádió munkatársai nemcsak a fizetés miatt és a hivatásuk miatt, hanem az érzéseiket is beleteszik az adásba. De azt viszont nem tartom helyénvalónak, sőt mi több, csúnya dolognak tartom, hogy a Szabad Európa Rádió igazgatója, Ribánszky ur, Ribánszky László ur által kiadott belső szabályzatot elküldenek egy országba, egy idegen országba, egy ellenséges országba, aki önökkel szemben mindig ellenséges volt, mert nem birta elviselni az önök által hangoztatott igazságot, ilyen adatokhoz hozzájuttatják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|