Rendszerváltás és az MTI

	Magyar-román viszony
(Lángh Júlia) München, 1989. március 1. (SZER, Világhíradó) - Horn Gyula külügyi államtitkár Genfben az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának ülésén vizsgálatot sürgetett a romániai jogsértések ügyében. Válaszként a román nagykövet irredentizmussal vádolta Magyarországot, és elismételte hogy Romániában minden kisebbség egyenlő jogokat élvez. A budapesti telefonvonalon Tamás Gáspár Miklóst kérdezem: mi várható egy esetleges ENSZ-vizsgálattól Romániában? - Azt hiszem, hogy közvetlenül az várható, hogy a román hatóságok visszautasítják az ENSZ jogosultságát arra, hogy belügyeikben vizsgálatot indítson, és a vizsgálat elutasításával Románia be fogja vallani azt, hogy az ottani állapotok nem állják ki a pártatlan kutatás és megfigyelés próbáját. Az tény, hogy Magyarország - értem ezen a hivatalos Magyarországot - végre elszánta magát arra, hogy az évek óta sürgetett lépést megtegye, és felhasználja a reformok és a demokratizálás kezdetei által megszerzett nemzetközi bizalmat arra, hogy az erdélyi magyarságon a nemzetközi szervezetek közelítésével segítsen. Ez a lépes egy fontos lépés, és azt hiszem, hogy a két Varsói Szerződés- tagállam közötti vitának a nemzetközi porondra való kivitele elegendő figyelmet fog kelteni, vagy legalábbis a figyelemfenntartással hozzá fog járulni - tehát ez egy jó lépés - akkor is, ha maga az ENSZ-vizsgálat lefolytatása valószínűtlen. A térségben ebben a pillanatban fellobbanó nacionalizmusok, amelyeknek az egyik legaggasztóbb, legkellemetlenebb és legviszolyogtatóbb példája az, amit Jugoszláviában láthatunk - külön aktualitást adnak annak, hogy az emberi jogok megsértése és a nemzetiségi jogok megsértése tárgyában higgadt, racionális, és a nemzetközi közösség színe előtt végbemenő megközelítés legyen a domináns. Az, hogy egy kommunista állam precedenst teremtett a tekintetben, hogy egy másik kommunista állam emberi jogsértéseit nemzetközi fórum elé vitte, ezáltal hallgatólagosan lemondott a kommunista tábor egy fontos országa - Magyarország - arról, hogy az ilyesmit belügynek tekintse - ami mindeddig a kommunista tábor politikája volt. Ez egy igen fontos precedens, és hozzájárulhat a feszültségeknek - ha nem is a csökkentéséhez, de legalábbis a higgadt és ésszerű megvilágításához. - A nyugati demokráciák álláspontja világos ebben a kérdésben. Az viszont még nem, hogy az NDK, Csehszlovákia, vagy maga a Szovjetunió hogyan reagálna, ha az ENSZ elé viszik az ügyet? - Azt hiszem, hogy ezek az országok nehéz helyzetbe kerülnének, és elsősorban Szovjetunió az, amelyet ez a lépés zavarba hozhat. Azt hiszem, hogy pillanatnyi taktikai előnyöket remélhetne attól a Szovjetunió, hogyha nem akadályozná meg Románia elmarasztalását. Kérdés azonban, hogy ez belpolitikailag milyen hatást keltene, és hogy megengedheti-e magának a gorbacsovista külpolitikai vonal, hogy a szovjetunióbeli nehéz nemzetiségi kérdések felvetődésének idején egy ilyen gesztust tegyen. Tehát azt hiszem, hogy a Szovjetunió meg fogja kísérelni a nyílt nemzetközi konfliktus elodázását, és erre - mint a Biztonsági Tanács állandó tagjának - a szabályok szerint lehetősége van. +++ 1989. március 1., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »