|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
A Conrad-féle kémügy
"Mi vette rá Conrad őrmestert arra, hogy a magyaroknak kémkedjék?
Lényegében a pénz. Valószínűnek tartják, hogy svájci bankszámlákon
több mint kétmillió dollárt rejteget.
A pénz azonban nemcsak a magyar polgárok zsebéből származik. A
csehszlovák szomszédok is hozzájárultak soványka keményvaluta
tartalékukból Conrad őrmester vagyonához. Az őrmester ugyanis
rájött, hogy ugyanazokat a dokumentumokat, amiket a magyarok
megvettek, a csehszlovákok is megvennék. Így kétszer adott el
mindent, amire a szovjetek érdekes módon nem jöttek rá, pedig
Csehszlovákia alighanem szintén megosztja velük hírszerzésének
eredményeit. De ha rá is jöttek, mit zavarta őket, nem nekik került
pénzbe."
|
|
|
|
|
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 5. folyt.
|
- Azt gondolom, hogy szét kell bontani nagyon óvatosan itt az egyes összefonódott fogalmakat, hogy az írók és az irodalom szerepe. 1956-ban kétségkívül - az eszmei előkészítésében ennek a forradalomnak és szabadságharcnak - az irodalomnak óriási szerepe volt. Nem állítanám, hogy a mai csendes, vértelen akár folyamatnak nevezhetnénk - mert én nem értek egyet azzal, hogy ez a folyamat forradalom lenne -, maradjunk annál, hogy ennek a mai erjedésnek a megindítói szerintem ugyancsak az írók voltak. Lehet, hogy nem olyan nyilvánvaló, nem olyan látványos a szereplésük, nem nyílt most alkalom arra, hogy a "Talpra magyar "-t el lehessen szavalni egy múzeum lépcsőjén, és nem nyílt arra sem mód, hogy egy évekig kéziratként fiókban tartott "Egy mondat a zsarnokságról" előkerüljön. És ezért kevésbé látványos. De azt kell mondanom, hogy az írók megfeleltek annak a ki sem mondott várakozásnak, amelyet a társadalom az írói társadalommal szemben megfogalmazhat. Nagyon érdekes viszont az, hogy az irodalom kétségkívül mintha eltünt volna Magyarországról. Még az az irodalom is, amelyben a leképeződését kereshetnénk a politikai folyamatoknak. - Az ismereteim valószínűleg hiányosak a mai magyar irodalomról, de valahogy nem fedeztem fel még sehol semmiféle jelentős irodalmi művet, amelynek a témája pontosan ez, a mai átalakulás lenne, a legfontosabb, legizgalmasabb téma, ami egyáltalán lehetséges. - Igen. Értem, hogy miért nem született jelentős regény vagy dráma ezzel kapcsolatban - leszámítva a publicisztikát, a hírlapi műfajokat - nem született olyan irodalmi mű, amely egyrészt nyilvánvalóan ebből keletkezett volna, másfelől hordozná ezt a maga tükrében. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Kérem szépen Budapestről Ottó beszél. Tessék bemondani a rádióba: Gáspár Tiborné budapesti Déli Pályaudvar számadó helyettese visszaél a beosztásával, tekintettel arra, hogy a kommunista párttag, és ez összeférhetetlen a dolgozók szemében. Mindenki gyűlöli. Kérjük, mondják be, ha van egy kis lelkiismeretük, Gáspár Tiborné önként mondjon le a helyettes főnöki tisztségéről Sajnos visszaél a párt megbízatásával, mert ő párttag és a párt kisajátította magának a hatalmat. Sajnos ez igy is van. Követeljük, kérjük, Gáspár Tibornét váltsák le a megbizatása alól, tehát ne legyen helyettes főnök. Köszönjük, kérjük mondják be a telefonba, illetve a rádióba."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|