Rendszerváltás és az MTI

	NDK-távlatok - Lipcséből nézve (1.rész)
1989. szeptember 7. csütörtök (MTI-Panoráma) A legutóbbi lipcsei vásárokhoz kapcsolódó belvárosi tüntetések újkeletű hagyománnyá kezdenek válni a szászországi vásárvárosban. Nem kell különösebb tehetség annak megjósolásához, hogy a fél esztendő múlva esedékes tavaszi vásár első munkanapján ismét tüntetők kórusban kiabált jelszavaitól lesz hangos a Grimmaische strasse és környéke. A hétfői megmozduláson két áramlat volt megfigyelhető. Az egyik csoport szólás- és sajtószabadságot, ,,nyitott országot szabad embereknek,, továbbá ,,tömeges menekülés helyett utazási lehetőségeket,, követelt transzparensein. A tömeg másik fele részvétlenül figyelte, miként esnek neki a civilruhás állambiztonsági emberek (20-30 év közötti, jóltáplált legények) a menet élén haladóknak, s tépik ki kezükből a feliratokat, teperik le a földre az ellenszegülni próbálókat. Egy másik csoport később háborítatlanul vonulhatott a belvárostól a lipcsei főpályaudvarhoz, ahol ,,szabadjegyet Giessenbe ,, követeléssel adták mindenki tudtára, hogy az NSZK-ba akarnak távozni. (Giessen az NDK-ból áttelepültek ideiglenes gyűjtőtábora az NSZK-ban.) A szerdai Junge Welt kommentárja - mintegy a hazafias érzelmekre apellálva - kizárólag a belső változásokat sürgető tüntetőkről emlékezett meg. A berlini fal lebontását és új, kommunisták nélküli kormány létrehozását szorgalmazó követeléseiket ,,politikai huliganizmusnak,, s az NDK-beli törvények megsértésének minősítette, egyúttal lelkesen tapsolt a kiméletlenül fellépő ávósok ,,határozott cselekvésének,,. A Staatssicherheit (Állambiztonság) emberei - akik átfogó hálózatuk révén maguk is jó előre tudomást szereztek a hétfő délutánra tervezett lipcsei megmozdulásról - nem véletlenül hagyták békén a kivándorolni akarók kórusát, miközben percekkel korábban villámgyors mozdulatokkal tépték el a belső változásokat, nagyobb szabadságot követelő transzparenseket. Az NDK illetékesei a jelek szerint beletörődtek abba, hogy a lakosság egy része ,,odaát,, szeretné folytatni az életét. A kivándorlási kérelmek elbírálása ugyan többnyire vontatottan halad (egyes kérelmezők öt-hat évi várakozás után kapnak zöld jelzést) - ám azoktól sikerül íly módon megszabadulnia a szocialista német államnak, az legalább nem terjeszti többé az elegédetlenséget ismerősei és munkatársai körében.(folyt.) 1989. szeptember 7., csütörtök 10:58
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »