Rendszerváltás és az MTI

	Válságban a gépipar (2. rész)
A gépipar problémáit, gondjait természetesen nem a minősítés, a jelző kiválasztása enyhíti vagy növeli. Az alapvető kérdés ugyanis ez: milyen ok-okozati láncon jutott el, egy sokáig virulens iparág olyan pozícióba, amelyben már a teljesítményszint megőrzése - kevésbé diplomatikusan fogalmazva: stagnálása - is sikernek tekintendő. Az okok számosak - címszavakban: az iparág műszaki-technikai színvonalának drasztikus romlása, a termékek és a technológiák elmaradása a nemzetközi színvonaltól, a termékszerkezet átalakításának idestova két évtizedes késedelme. Közülük azt kívánjuk megragadni, s arra koncentrálni, amelynek szerepe döntő, s ahol a vizsgálódás, az elemzés szubjektivitása minimális. alc. Ki veszi a gépeinket? A gépipar általános - nemzetközi viszonylatban is érvényes jellemzői között utaltunk a nemzetközi munkamegosztásban, árucsereforgalomban való intenzív részvételére. Nos, a magyar gépipar első számú piaca - évtizedek óta - a külpiac. A gépipar fogyasztási, export és beruházási célú végtermék-kibocsátásának aránya a teljes termelésben mintegy 73-75 százalék. A végtermék-kibocsátás összetevőinek aránya: export 55-57 százalék, fogyasztási cikkek a belkereskdelemnek 8-10 százalék, beruházási javak 5-7 százalék. A végső felhasználás és értékesítés szempontjából domináló szerepe, részesedése van az exportnak; annak volumene, értéke mintegy négyszerese a fogyasztási cikk-kereskedelem és a hazai beruházások számára eladott, értékesített termékmennyiségnek és értéknek. A gépipari kivitel - 70-76 százaléka - rubelért a KGST-országokban, 24,8 százaléka pedig konvertibilis devizákért jórészt a fejlődő országokban értékesül. A magyar gépipar termelésének a KGST-országokhoz - s azon belül mindenekelőtt a Szovjetunióhoz - való kötődésének, bár mondhatnánk úgy is: függőségének voltak, vannak bizonyos előnyei, de hátrányai is. Az előnyök parciális jellegűek: az exportáló gépipari vállalatokat a KGST-partnerek nem állították magas követelmények elé, középtávon - egy-egy ötéves tervidőszakban - előre meghatározott és fix piacokkal rendelkeztek a magyar vállalatok. Ezek a vállalati szinten konkretizálódó parciális előnyök iparági és népgazdasági vetületben viszont egy kényelmes pozícióban kevéssé innovatív gépipart fiadztak, egy olyan gépipart, amely nem volt ráutalva, késztetve, hogy lépést tartson a gépipar nemzetközi tendenciáival. Például az elektronizálással, a mikroelektronizálással, a robotizálással, az anyag- és enrgiatakarékos technológiák alkalmazásával, stb. (folyt.) 1989. március 16., csütörtök 13:44
Vissza » Folytatásokkal »