Rendszerváltás és az MTI

	Hogyan látja 4.
Több következetesség lenne elvárható itt az uralmon lévő párttól. alc. Várják az erkölcsi megújulást. Allergikus kérdés a munkahelyi pártszerveződés is. Ki a politikával a munkahelyekről - hangzik a harsány, de józan jelmondat. Az ellenzék alig tudna ettől a követeléstől elállni. A Kisgazdapárt már tudott volna nem egy munkahelyen szervezetet alakítani, de nem tette, mert úgy véli, hogy a munkahely munkaidő után se legyen politikai csaták színtere. Sok helyen - több műszaknál, rugalmas munkaidőnél - el sem különíthető élesen a munkaidő. Az egyik ember munkaidőben van, a másik nem. Hogyan lesz ez? A válasz alig lehet megnyugtató, ha a politika nem vonul ki a munkahelyekről. Hasonló kényes kérdés a munkásőrség. Fenntartása - bármilyen fomában is - csak iritálja a közvéleményt. 1956. november 4-ének terméke ez a szervezet. Ezt a napot pedig sem az ellenzék, de joggal vélhető, hogy az ország lakosságának döntő többsége sem vállalja. Joggal nem azonosulhat akkor a nap termékeként létrejött fegyveres szervezettel. Semmilyen, akár a legrafináltabb módon történő bujtatás formájában sem. A sarkalatosak közül a BTK és a büntető eljárás módosításán kívül talán a választási törvény az, amely szinte készen van. Tehát jöhetnek a választások? Nehéz szível, de azt kell válaszolni, hogy igen. És az eredmény? Politikusok, szociológusok, közvéleménykutatók keresik a választ. Ne bocsátkozzunk jóslásokba. Talán elég lesz annyival megelégedni, hogy valószínűleg csalódnak azok, akik az MSZMP-nek vagy utódpártjainak megsemmisítő vereségével számolnak. A náluk jelentkező ifjú törökök többnyire mentesek a múlt bűneitől, bár mégis vezekelniük kell. Ez sok-sok szavazatban jelentkezik majd. Az ellenzék egyik szárnya számára Budapest, a másikéra a vidék szavazói gyakorolják a döntő hatást. Budapesten a szabad demokraták jelentkeznek. Vidéken hétről hétre erősödik az egykori nagy párt, a Független Kisgazdapárt. Gombamódra önszervező módon gyarapodik tagsága. A középutas, higgadt, bölcs magyar gazdálkodó mögéjük sorakozik fel. Büszke 56-ra, de ma nem akarja szétlövetni takaros portáját, nem kíván ebben a században egy újabb forradalmat. Szabadulni akar azonban a levitézlett tanácselnököktől, a téesz elnököktől, sokuk a föld igazi tulajdonosai szeretnének lenni, várják az erkölcsi megújulást és őszintén hiszik, hogy a hármas jelszó: az Isten, Haza, Család az, amely kivezeti ezt a nemzetet a legnagyobb válságból - az erkölcsiből. (folyt.) 1989. október 3., kedd 13:46
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »