|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Panoráma:
Nagy Erzsébet párizsi sajtókonferenciája
"Ma déli
sajtókonferenciáján Nagy Erzsébet édesapja utolsó napjairól beszélt
és arról, hogy június 16-án - Nagy Imre kivégzésének 31.
évfordulóján - méltóképpen nyilvánosan eltemetik édesapját és 1956
más áldozatait a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.
Reméli, hogy ez a parcella a tiszteletadás helye lesz, ahol
mindenki elhelyezheti majd virágait.
A hatóságok nem vesznek részt a temetésen - közölte. Arra a
kérdésre, ez a ő döntésük-e vagy a családé, hangsúlyozta, hogy
jómaga soha semmiben nem fordult a hatóságokhoz. Néhány család
kérte, hogy elvégezhesse az azonosítást. A maga részéről - s itt
tudósítónk megjegyezi, hogy megremegett a hangja - biztosan nem
ismerné fel édesapja maradványait.
Az édesapja kivégzéséről feltett kérdésre válaszolva Nagy Erzsébet
leszögezte: mind a mai napig soha semmi hivatalos értesítést nem
kapott a hatóságoktól édesapja, Nagy Imre sorsáról."
|
|
|
|
|
|
|
Kádár szerepe 1956-ban
|
Washington, 1989. február 17. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Az elmúlt hetekben budapesti politikai körökben meglepő módon újból kérdésessé tették, hogy 1956-ban Magyarországon ellenforradalom volt-e vagy pedig egy kommunista rezsim elleni népfelkelés. Ezt követően olyan vélemények is elhangzottak - és joggal -, hogy a kérdéssel kapcsolatban magát az MSZMP elnökét, Kádár Jánost kellene szóra bírni, elvégre ő csak tudja, hogy mi történt Magyarországon, hiszen az események egyik főszereplője volt. A kérdés tisztázása érdekében nem vártuk be, hogy Kádár János megszólaljon, vagyis hogy ő is tanúvallomást tegyen a történelmi igazság után kutató albizottság előtt. Átlátogattunk a washingtoni kongresszusi könyvtárba, hogy belelapozzunk néhány, közel 33 évvel ezelőtti kiadványba, és az annak idején elhangzott nyilatkozatok szövegébe, amelyek ha nem is teljes, de némi képet adnak arról, 1956-ról hogyan vélekedett az MSZMP volt főtitkára. Most röviden ízelítőt adunk mindabból, amit a kérdéssel kapcsolatban a könyvtárban olvastunk. Mint ismeretes, Pozsgay Imre államminiszter pár héttel ezelőtt rádiónyilatkozatában népfelkelésnek minősítette az 1956-os magyarországi fejleményeket. Pozsgay nem mondott újat. Kádár János már több mint három évtizeddel ezelőtt ennél jóval messzebbre ment, amikor nemcsak népi felkelésnek, hanem népünk dicsőséges felkelésének minősítette az 1956-os eseményeket. 1956. november 1-jén a Szabad Kossuth Rádiónak adott nyilatkozatában, amikor bejelentette az MSZMP megalakulását, Kádár a következőket mondta: "Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat. Kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs és nem lehet szocializmus. E súlyos harcokban azok a kommunisták, akik eddig is harcot vívtak a Rákosi-önkényuralom ellen, számtalan igaz hazafi és szocialista óhajának megfelelően elhatározták, hogy új pártot alapítanak. Az új párt egyszer s mindenkorra szakít a múlt bűneivel." Pozsgay a népfelkelés kifejezést használta 1956-ra. Kádár népünk dicsőséges felkelésére utalt, mivel annak idején bensőségesebben azonosította magát azoknak a napoknak a törekvéseivel. Másrészt a dicsőséges jelző nyilvánvalóan jobban megfelelt egy kevésbé cinikus és a mainál romantikusabb korszak retorikájának. És Kádár az események tüzében, mielőtt még elhatározta, hogy áruló lesz, vagy mielőtt még rákényszerítették hogy áruló legyen, nyilvánvaló és érezhető megilletődéssel kommentálta az októberi napokat. Korabeli feljegyzések szerint jóidéig saját felesége sem tudta, hogy átállt az oroszok oldalára. Kádár a továbbiakban gondosan gyűjtögette és tanulmánykötetekbe foglalta beszédeit és nyilatkozatait. Könyveiben azonban főképpen az érdemel igazán figyelmet, ami azokból kimaradt. Több mint 400 oldalon megjelent Szilárd hatalom, független Magyarország című kötete 1959-ben már nem tartalmazta a népünk dicsőséges felkeléséről mondott pártalapító beszédét, ami annál is sajnálatosabb, mivel azt manapság vita tárgyává tehetné a Münnich Ferenc Társaság is. Kádárnak október 30-i nyilatkozata is kimaradt a kötetéből, és - hogy szavait is idézzük - leszögezte: "Munkás társaink, dolgozó testvéreink, kedves elvtársak. A mély felelősségtől áthatva, hogy a testvérharc további vérontásaitól megmentsük népünket, dolgozó tömegeinket, kijelentem, hogy azokban a döntésekben, amelyekben a Minisztertanács elnöksége ma határozott, a Magyar Dolgozók Pártjának elnöksége minden egyes tagja egyetért. Én a magam részéről kijelenthetem azt is, hogy az előttem szólottakkal - Nagy Imre, Tildy Zoltán, Erdei Ferenc -, ismerőseimmel és barátaimmal, általam nagyra becsült és tisztelt honfitársaimmal teljes mértékben egyetértek." A Szovjetunióban jó ideje megindult egy második desztalinizálási folyamat. Valamivel később megindult a debrezsnyevizálás is, ugyanúgy, ahogy Magyarországon a Rákosi-korszak egyes aspektusairól már jó ideje lerántották a leplet, és a jelek szerint újabban egyesek erőfeszítéseket szeretnének tenni a Kádár-korszak fehér foltjainak a feltárására is. A nyugati lapok budapesti tudósításaiból azonban az derült ki, hogy még ma is akadályokba ütközhet egy ilyen jellegű erőfeszítés. Egyesek elhamarkodottnak minősítették Pozsgay vélekedését, holott Kádár már több mint három évtizeddel ezelőtt nagyobb ékesszólással ugyanazt állította, amit a közelmúltban Pozsgay. Hasonlóképpen a Központi Bizottság a többpártrendszer fenntartásokkal és úgynevezett szocialista alapokon való bevezetésével kapcsolatban hozott döntése sem jelenthet sok újat, mivel Kádár János már 1956. november 14-én, tehát a szovjet hadsereg bevonulása után még 10 nappal is azt hajtogatta a Budapesti Központi Munkástanács küldöttségéhez intézett beszédében, hogy: "Többpártrendszert akarunk. Szabad és becsületes választásokat." Jó három évtizeddel később tehát a jelek szerint végre az is megvalósulhat, amit Kádár eredetileg akart. Ugyanebben a beszédében Kádár János Nagy Imre miniszterelnök sorsáról is nyilatkozott, amikor igyekezett megindokolni, hogy miért vették őrizetbe a miniszterelnököt, amikor a jugoszláv követségről kilépett: "A szóban forgó autóbusz utasait személyi biztonságuk érdekében nem szállították lakásukra. A kormány joggal feltételezhette, hogy az országban rejtőzködő ellenforradalmár elemek provokációhoz folyamodnak, megölik Nagy Imrét, hogy aztán a közvélemény előtt a magyar kormányt tegyék felelőssé ezért a gyilkosságért." Pár nappal korábban, november 11-én tett rádiónyilatkozatában Kádár még így beszélt: "Nekem, aki miniszter voltam Nagy Imre kormányában, teljes nyíltsággal meg kell mondanom, hogy személyes meggyőződésem szerint sem Nagy Imre maga, sem politikai csoportja nem akarta az ellenforradalmi rendszert tudatosan elősegíteni." 1956. november 26-án Kádár János már fenyegetőleg bűnöket kezdett emlegetni Nagy Imrével kapcsolatban, de a miniszterelnöknek és elvtársainak még mindig emberséges eljárást ígért: "Megígértük, hogy Nagy Imre és barátai irányában nem szándékozunk bírói úton fellépni a múltban elkövetett bűneik miatt, még akkor sem, ha utóbb azokat maguk is elismerik. Mi megtartjuk ezt az ígéretünket." Kádár csak 1957 elejétől kezdte gyűjtögetni a beszédeit, holott a történelmi igazság megkövetelné, hogy korábbi nyilatkozatai is napvilágot lássanak, éppen azok a legfontosabbak, amelyeket a döntő napokban tett. A kis országnak századunkban rendkívül sokba került a kommunisták uralma. 1919-ben pünkösdi királyságukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a világ közvéleménye a magyarok ellen fordult, és megnyirbálták országuk területét. Magyarországot Hitler utolsó csatlósaként könyvelték el a II. világháború után. A világ közvéleménye előtt a kis országnak egyetlen erkölcsi tőkéje maradt, az 1956-os forradalom. Erre alapozhatja jó hírét, rokonszenvet ezzel kelthet és kelt ma is világszerte. Ez az, amit Nyugaton és Keleten soha nem felejtenek el. Ez az, amiért Moszkva szabadabb kezet engedélyezett a magyaroknak pártjuk irányításában. Mindenki tisztában van azzal, hogy a sztálinizmus ellen fegyverrel, rendkívüli kockázatot véve, a rettenetes túlerőnek fittyet hányva, elsőként a magyarok szálltak szembe. Ha forradalmuk el is bukott, már annak idején beláthatatlan következményekkel folyt le, mint ahogy erre egy jeles spanyol származású történész és diplomata már annak idején rámutatott: a kommunisták alatt szinte megingott a föld. A jóhiszeműek és félrevezetettek megundorodtak, a karriervadászokban kétely támadt, hogy jó lóra tettek-e. A világ minden kommunista pártjában erjedés indult. Magyar forradalom nélkül aligha lenne Mihail Gorbacsov. A magyarok nem érdemlik meg, hogy forradalmuk ügyét nevetséges vita tárgyává tegyék, és nem érdemlik meg, hogy 1956 örökségét pár tucat kiöregedett pártember régi hazugságának igazolására herdálják el. +++
1989. február 17., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Olvasóink küldték:
1989 március 15-i, kaposvári szabad ünneplésre szólító plakát
SZER-hallgató telefonja:
"/FÉRFIHANG/ A FIDESZ kaposvári csoportja nevében beszélek Annyit szeretnék mondani, hogy megvolt fél hétkor kezdődött, és 8 óráig tartott a kaposvári független megemlékezés, amelyet a Fiatal Demokraták Szövetségének kaposvári csoportja, a Magyar Demokraták Fóruma és az SZDSZ kaposvári szervezetei közösen rendeztek, mintegy ötezer főnyi tömeg előtt. Nagyon jó, lelkes, néha már karneváli hangulatban zajlott le az egész. Minden atrocitás nélkül. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A Független Jogász Fórum felhívást adott ki a magyarországi független politikai szervezetekhez. A jól megfogalmazott dokumentum az átmenet körében alapvető kérdésekkel foglalkozik és javasolja a független politikai szervezeteknek és pártoknak, hogy mindenekelőtt a választójog és Magyarország Alkotmányát illetően közös álláspontot dolgozzanak ki."
D6, a Független Jogászfórom felhívása független politikai szervezetekhez 03.15.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|