Rendszerváltás és az MTI

	Választási pofon a két osztrák kormánypártnak (1.)
Bécs, 1989. március 15. szerda (MTI-Panoráma) - Ha az erősebb pofont kap a gyengébbtől, ennek szégyene rendszerint jobban fáj neki, mint maga az ütés. Ilyesmi történt most az osztrák kormányzati hatalom két birtokosával, a Szocialista Párttal (SPÖ) ás a Néppórttal (ÖVP). Az ország három tartományában: Karintiában, Salzburgban és Tirolban március 12-én újjáválasztották a 36 tagú tartományi gyűléseket, a helyi parlamenteket, s a választásokon a két nagy pártnak érzékeny veszteségeket okozott a jóval kisebb ellenfél, a jobboldali polgári irányzatú Szabadságpárt (FPÖ). A politikai kűzdelemben kétségkívül két góliát állt szemben Dáviddal, hisz az FPÖ-höz képest a kormányon levő pártok szinte óriásoknak számítanak. Az 1986. novemberi országos választások eredményei alapján a szövetségi parlament 183 tagú képviselőházában az SPÖ-nek 80, az ÖVP-nek 70 mandátuma van, az FPÖ viszont - a fő ellenzéki pártként - csak 18 hellyel rendelkezik. Az említett három tartományban az öt évvel ezelőtti választások óta a ,,nagyok,, még ennél is nyomasztóbb fölényben voltak. Az országos választásokon elért 40 százalék feletti szavazataránynál jobb, 50 százalékot meghaladó hányad megszerzésével Karintiában a szocialisták, Salzburgban és Tirolban pedig a néppártiak abszolut többséghez jutottak, s így önműködően jogot nyertek a tartományfőnök kijelölésére is. A mostani választások e tartományokban jócskán megváltoztatták a ,,politikai tájképet,,. A két kormánykoaliciós párt szavazataránya mindhárom helyen számottevően csökkent - egyes körzetekben az 1986-os országos szavazati arányokat is ,,alulmúlva,, -, s így a tartományi parlamenetekben eddigi 97 mandátumukból 16-ot elvesztettek, ebből tizenkettővel a Néppárt lett szegényebb. Karintiában és Salzburgban megszűnt az SPÖ, illetve az ÖVP abszolut többsége is, előidézve az ezzel együttjáró helyi kormányzási bizonytalanságokat. A nagy pártok elvesztett tizenhat képviselői helye közül tizenegyet az FPÖ-nek sikerült megszereznie (ötöt a ,,Zöldek,, jelöltjei hódították el), s voltaképpen a Szabadságpárt lett a választások győztese. (folyt.) 1989. március 15., szerda 10:32
Vissza »

	Választási pofon a két osztrák kormánypártnak (2.rész)
A helyi választások többé-kevésbé tükrözik a pártok országos szereplésének megítélését is, s a teszt-jelleg most erős hangsúlyt kapott. A három tartományban összesen több mint egymillió szavazó - az ország választóinak mintegy ötödrésze - a kormánykoalició mindkét pártjára nézve elég lesújtó véleményt nyilvánított. Ez nem annyira a helyi politikának tudható be - mivel a három tartomány kormányzatával a lakosság alapjában elégedett, s a választási kampányban valamennyi párt nagyjából egyforma célokat hírdetett - hanem inkább az országos politika ügyeknek. Az SPÖ és az ÖVP, azóta, hogy 1987 elején kormány koalicióra lépett, voltaképpen eredményes munkát végzett. Gátat vetett az állami költségvetési hiány, az államadósság és a munkanélküliség növekedésének, olyan adóreformot vezetett be, amely az adótételek csökkentésével évente 15 milliárd schilling megtakarítást hoz a lakosságnak és fokozottabban ösztönzi a gazdasági teljesítményeket. Az osztrák gazdaság a konjunktúrális feltételek kihasználásával tavaly 4 százalékos növekedést ért el. A koaliciós partnerek viszonya azonban koránstem zavartalan. A közös kormányprogram megvalósításának módjait érintő ellentéteik gyakran - sokszor hetenként - foglalkoztatják a közvéleményt, s a pártszövetség felbomlásával fenyegetnek. A konzervatív-liberális irányzatú Néppárt például az ipar államosított szektorának nagyobb arányú és gyorsabb magánkézbe adását (ezáltal jövedelmezőbbé tételét) szorgalmazza, mint ahogy ezt a szociáldemokrata ideológiát valló SPÖ helyesnek tartja, a munkalehetőségeket és a szociális vívmányokat féltve. Ha pedig ilyen kérdésekben kompromisszumra lépnek egymással, az saját szavazótáborukat csökkenti. Emellett mindkét pártnak megvannak a maga ,,külön bajai,, is. A Szocialista Párt tekintélyét az utóbbi időben erősen csorbította, hogy egyes vezető politikusai különféle politikai és pénzügyi botrányok miatt lemondásra kényszerültek: Fred Sinowatz pártelnöki, Karl Blecha belügyminiszteri, Leopold Gratz képviselőház-elnöki, Heinrich Keller és Güenter Sallaberger pedig SPÖ-titkári tisztségétől volt kénytelen megválni. Bár a tanulságokat (nem utolso sorban Franz Vranitzky kancellár, az új pártelnök erélye révén) az SPÖ idejében levonta, a párt elkezdődött megújulása a tartományi választásokon még nem éreztethette hatását. (folyt.) 1989. március 15., szerda 10:33
Vissza »

	Választási pofon a két osztrák kormánypártnak (3.rész)
Az ÖVP hitelét főként az gyengíti, hogy a legutóbbi országos választások óta már nem ellenzi, hanem kormányzó párt, és noha időnként szinte ellenzék módjára viselkedik, a hatalmi poziciójával járó iránymódosítások miatt szavazóinak egy része elfordult tőle. Számos korábbi híve nem ért egyet a pártnak azzal a vonalával, amely Ausztria teljesjogú közöspiaci tagságának mielőbbi megszerzését célozza, továbbá a párt vezetőjét, Alois Mockot sokan nem tartják alkalmasnak e tisztségére. Az FPÖ - a rendkívül dinamikus, kiváló szónoki képességű jogász, Joerg Haider vezetésével - már régóta a kormánypártok hibáiból él. A hatalmon levők úgyszólván minden lépésének és törekvésének kiméletlen, gyakran demagóg bírálatával, eredményeik lekicsinylésével, ,,szennyeseik kiteregetésével,, igyekszik népszerűségre szert tenni. A mostani választások tanúsága szerint sikeresen. A tartományi szavazási eredmények helyes megitéléséhez ajánlatos figyelembe venni az osztrák közvéleménykutatók és szociológusok véleményét is. A modern polgári demokratikus társadalmakban, mondják ezek a szakemberek, a politikai pártok törekvései nagymértékben közelednek egymáshoz, a gazdasági hatékonyságot és a szociális biztonságot egyaránt szolgáló cél- és eszközrendszerük mindinkább hasonlít. A választók ezért manapság könnyebben változtatnak pártállasukon. Ausztriában két évtized alatt harminc százalékosra csökkent az olyan szavazók aránya, akik hűségesen kitartanak pártjuk mellett. Franz Vranitzky a mostani tartományi választások után jogosan mondhatta: az FPÖ sikere ellenére nem arról van szó, hogy a politikai közvélemény jobbra tolódna, hanem csupán arról, hogy a növekszik az elégedetlenség a kormánypártokkal szemben, szaporodnak a ,,tiltakozó szavazatok,,. Ezt az irányzatot pedig - a megfigyelők többsége szerint - a legközelebbi országos választásokig, vagyis 1990 végéig meg lehet állítani, sőt meg lehet fordítani, ha a két legnagyobb osztrák párt a ,,választási pofon,, tanulságait levonva megerősíti szövetségét, együttműködését, s még következetesebben igyekszik végrehajtani közös programját. Várhatóan szorosabban összefognak most egymással, hogy fenntarthassák saját, sikerültnek mondható ,,érdekházasságukat,, és az ország egészséges politikai stabilitását. +++ Sebestyén Tibor (Bécs), MTI-Panoráma 1989. március 15., szerda 10:35
Vissza »