|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Panoráma:
Nagy Erzsébet párizsi sajtókonferenciája
"Ma déli
sajtókonferenciáján Nagy Erzsébet édesapja utolsó napjairól beszélt
és arról, hogy június 16-án - Nagy Imre kivégzésének 31.
évfordulóján - méltóképpen nyilvánosan eltemetik édesapját és 1956
más áldozatait a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.
Reméli, hogy ez a parcella a tiszteletadás helye lesz, ahol
mindenki elhelyezheti majd virágait.
A hatóságok nem vesznek részt a temetésen - közölte. Arra a
kérdésre, ez a ő döntésük-e vagy a családé, hangsúlyozta, hogy
jómaga soha semmiben nem fordult a hatóságokhoz. Néhány család
kérte, hogy elvégezhesse az azonosítást. A maga részéről - s itt
tudósítónk megjegyezi, hogy megremegett a hangja - biztosan nem
ismerné fel édesapja maradványait.
Az édesapja kivégzéséről feltett kérdésre válaszolva Nagy Erzsébet
leszögezte: mind a mai napig soha semmi hivatalos értesítést nem
kapott a hatóságoktól édesapja, Nagy Imre sorsáról."
|
|
|
|
|
|
|
Für Lajos müncheni előadása
|
München, 1989. március 23. (SZER, Szerkesztők fóruma) - Rögzített hangfelvétellel jelentkezünk. Ennek oka egyrészt a műsor szerkesztőjének, Vadász Jánosnak a távolléte, másrészt az a törekvésünk, hogy mielőbb és a lehetőségek szerint minél részletesebben közölhessük azt a nagyjelentőségű, időszerű előadást, amit Für Lajos történész, a Magyar Demokrata Fórum vezetőségi tagja tartott múlt pénteken Münchenben a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom szervezésében. Bevezetőben az előadó azokkal a válságtünetekkel foglalkozott, amelyek szükségessé tették a Magyar Demokrata Fórum megalakítását. - Súlyos gazdasági válság gyötri az országot. Rendkívül messze lemaradt az ország gazdasági termelését tekintve a korszerű Európa mögött. Súlyos válság hatja át a társadalmat - nemcsak úgy, hogy lassan újra sikerül utólérnünk azt a többször, már odahaza többször elátkozott Horthy-rendszert, hogy még nekünk is lesz újra 3 millió koldusunk ebben az országban - nemcsak így van társadalmi válság, hanem úgy is, hogy szétesett a társadalom, a társadalom alapsejtjei morzsolódtak és hullottak szét - mondhatnám azt is: szétbomlott,. szétbomlasztatott ez a társadalom. Súlyos kulturális, szellemei válság is - amiről kevesebbet beszélnek -, amelyek legalább olyan égbekiáltóak - ha úgy tetszik - mint a gazdaságiak és a társadalmiak. A közegészségügy, de különösképpen is a közoktatás, amelyik a kultúrának egy fontos eleme, területe, olyan mélypontra süllyedt, hogy némely területein a szakemberek összehasonlító, alapos összehasonlító számításai szerint Európa legutolsó helyén állunk. Súlyos válság tetőzi mindezt: az erkölcs válsága. Amelyik azért is súlyosabb talán valamennyinél, mert az előbbiek egy sikeresebb átfordulás után viszonylag belátható időben belül helyreállíthatok, az erkölcsi lezüllésnek a mértéke azonban sokkal nehezebben tisztítható meg attól a sok szennytől, ami itt a magyar közéletre, a közerkölcsökre rárakódott. Azt szoktam mondani, hogy ma Magyarországon olyan állapotok uralkodnak, amelyekben lopni, csalni, hazudni az természetes állapotnak tetszik, természetes emberi magatartás, a tisztesség és a becsület, az pedig egy kivételes - azt megcsodálják, mint a ritka madarat. Mindezek súlyossá teszik az ország helyzetét, de hadd tegyem gyorsan hozzá, hogy ezek nem speciálisan magyar válságjelenségek. Ezek az úgynevezett létező szocializmus válságtünetei. Nemcsak Magyarországon, az egész kelet-európai blokkon belül ugyanezek a válságjelenségek jelentkeznek minden egyes országban - beleértve a Szovjetuniót is természetszerűleg. Tehát ennyiben nem vagyunk speciális helyzetben. Általános gondok ezek. Vannak azonban speciálisan magyar válságjelenségek, amelyek mindezeknek a tetejében még jelegzetessé, egyedivé, magyarrá is teszik mindazt, ami abban a térségben, a Kárpát-medencében történik. Melyek ezek? Szintén csak címszó szerint - hiszen nagyjából gondolom, mindenki számára közismertek. Ezek a speciálisan egyedi magyar válságok a mérhetetlen alkoholizmus, ahogy elhatalmasodott az országban. Az öngyilkosságnak az a mutatója, amelyik a világelsőséget, messze világelsőséget biztosít a magyarságnak - nemcsak a magyarországi magyaroknak - a magyarságnak a Kárpát- medencében. Magyar betegség - külön magyar válságot idézett elő, idéz elő folyamatosan az a demográfiai helyzet, amelyik a 80-as évek elejétől abban mutatkozik, hogy az ország népessége abszolút számokban fogy évről-évre. Demográfiai válság az egyke és a egy se, amelyik távlatilag egy nép esetleges kipusztulásának rémképeit veti fel már most elénk. Végül speciálisan magyar válság mindebben, ami ott kialakult: a magyar kisebbségeknek a helyzete. Egyáltalán az a helyzet, hogy van egy népe Európának, amelyiknek egyharmada nem az anyaországában, hanem azon kívül - kisebbségi sorban, és olyan kisebbségi sorban él, amilyenben élnie kell - az erdélyi, a felvidéki, a jugoszláviai magyaroknak. Olyan mérhetetlenné teszi mindez a magyarság válságát, amilyenbe - higyjék el nekem, szakmám, valamint vannak kollegáim is itt - a török világ óta talán soha nem került ez a nép, mint etnikum, mint népcsoport. Sőt talán azt is meg merném kockáztatni, hogy annál is súlyosabb a helyzet, mint amilyenbe a török idők alatt került ez a nép. Ezek a tétjei ma a magyarságnak, ezek azok a gondok, amelyek a 90- es évek küszöbén itt meredeznek előttünk, otthon is és másutt is a nagyvilágban bárhol éljünk is. Ezek a szorítások, az a képtelen, már-már szinte képtelen helyzet, amelyikbe egy ország egésze, és egy népcsoport egésze került - sokszor és nagyobbrészt a saját hibáján kívül - az hozta létre, ez késztette arra azt a bizonyos csoportot, amelyik 1987. szeptember 27-én Lakiteleken egy gyülekezést hirdetett, és elindította, útjára indította a Magyar Demokrata Fórumot. A továbbiakban Für Lajos a Magyar Demokrata Fórum tevékenységével, a szervezés kérdéseivel, a vitafórumokkal és állásfoglalásokkal foglalkozott müncheni előadásában, majd a megoldásra váró feladatokat ismertette. Kezdettől fogva - már ami a hatalomhoz való viszonyát illeti ennek a mozgalomnak - azt vallottuk, hogy ennek a mozgalomnak a hatalmat - a kommunista párt által totálisan gyakorolt pillanatnyi hatalmat - ellenőrizni, korlátozni, befolyásolni, végül pedig a hatalom megosztására kényszeríteni kell. Nem azt várni, hogy majd lesz szíves átadni a hatalomból - ilyet kommunista pártok a világon soha sehol nem csináltak, hanem erre kényszeríteni kell. Kényszeríteni a politika minden lehetséges eszközével, beleértve az utcai tüntetéseket is -, de kizárva mindenfajta erőszakot, amelyet ők voltak szívesek gyakorolni az országban négy évtizeden keresztül. Mi nem kívánjuk e tekintetben sem követni őket -, de a politizálás minden eszközét igénybe kell venni ahhoz, hogy a hatalom megosztásra rá lehessen készeríteni. A cél az volt: egyrészt, hogy megütköztetni, valódi nyilvánosságot teremteni. A legfontosabb azonban kérem: oldani azt a rettenetes félelmet, amit a négy évtizedes diktatúrák belevertek ebbe az országba. Oldani a félelmet, mert önök nem tudják -, vagy ha már tudják is, elfelejtik lassan -, hogy micsoda félelemben is él ott az a társadalom, és ezt a félelmet egy ilyen közöny egészíti ki. A kettő ikertestvér, s együtt él gyakran közöny és félelem. Magyarországon ugyan kicsi látótávon többpártrendszer van - ezt mondja az MSZMP is -, de nincs egy párttörvény, nincs egy legális kerete a mai napig annak, hogy hogyan működhetnek ezek a pártok? A pártok ügye azonban másként is fontos kérdés. Úgy is, hogy vajon a meghirdetett többpártrendszer - akár lesz párttörvény, akár nem lesz párttörvény - valóban életképesen tud-e politizálni a jövőben, valóban meg lesznek-e azok a fontos eszközök és lehetőségek mindenfajta politikai tömörülésnek, amelyeknek a segítségével csakugyan hatékony politikai tényezőként tud-e majd működni a közélet porondján? Magyarán szólva tehát: a pillanatnyi helyzet alkalmas-e arra, hogy a többpártrendszer valóságos többpártrendszerré váljon-e, vagy pedig csak egy ilyen kvázi többpártrendszer jön létre, amelyik fölött a Magyar Szocialista Munkáspárt a hatalom minden birtokában úgy tud játszani majd ezekkel a többpárttokkal, több kicsi párttal, ahogy éppenséggel a pillanatnyi érdekei megkívánják. A mi véleményünk az - általában az elnökségé az volt, és a tagság nagyobb részé is -, hogy meg kell hagyni ezt a mozgalmat mindaddig, amíg nem lesznek, nem válnak lehetővé a valóságos többpártrendszernek való működéshez a különböző föltételek, és nem lesznek adottak mindazok a politikai eszközök mindenki számára, amelyek nélkül nem lehet igazán - nem akarom a csúnya szót használni - profi-politikát folytatni. Nemcsak azért, mert pillanatnyilag ilyen botcsinálta politikusai vannak a mozgalomnak - az én szerénységem is -, hanem azért is, tehát mert hiányoznak az egyéb föltételek. Végül kompromisszumos megoldás született, és jövőben ha szükségessé válik, a Magyar Demokrata Fórumból igenis létre kell hozni egy olyan tömörülést, amely pártként fog a magyar politikai közéletben résztvenni. Folytatom azzal, hogy mik is lennének a legfontosabb feladatai egyrészt a Magyar Demokrata Fórumnak, másrészt pedig valamennyi magyarországi ellenzéki, vagy független tömörülésnek, politikai szervezetnek. Mindenekelőtt az, hogy építse ki a maga szervezeti hálózatát - lehetőség szerint minél szívósabban és az egész országra kiterjedően. Tagokat kell tehát toborozni. Pillanatnyilag Magyarországon az ellenzéki, vagy független, vagy alternatív - nevezzük aminek akarjuk - csoportosulások közül kétségkívül a legnagyobb lélekszámú, a legnagyobb társadalmi bázissal messze a Magyar Demokrata Fórum rendelkezik. 14 ezer tag az adott helyzetben nem kis eredmény. Azzal is azonban tisztában kell lennünk, és tisztában vagyunk mi is, hogy a magyarországi körülmények - egyrészt ez a még mindig jelenlévő sztálinista diktatúra, annak egész intézményrendszere -, másrészt pedig a társadalomban meglévő már előbb emlegetett félelem és közöny rendkívül nagy falakat támaszt mindenfajta politikai mozgalom, politikai szervezkedés útjába. Higyjék el: naponta érzékeljük, hogy szinte lehetetlen egy bizonyos körön túl tovább szélesíteni a bázisát bármilyen fajta politikai szervezkedésnek, tömörülésnek is - és ezt nagyon jól tudja az MSZMP is és pillanatnyilag ennek tudatában tudhat még politizálni. Ennek ellenére azonban mindent megpróbálunk elkövetni, s nem csak nekünk lesz - kisgazdáknak, szociáldemokratáknak, Szabad Demokraták Szövetségének, még a Fidesznek is, mindenkinek -első rangú kötelessége, hogy szélesítse a maga társadalmi bázisát - mert rendkívül szűk még -, és kiépítse a maga szervezeti hálózatát, mert különben nem lehet egyenrangú partnerként bekapcsolódni a nagypolitikába. Főként úgy nem, hogy a törvényes eszközöket betartva, a politizálás európai normáit követve próbáljuk meg a magunk céljait elérni. A másik ilyen fontos feladat - a Magyar Demokrata Forum számára is, és minden más szervezkedés számára, amiről az előbb szintén beszéltem negatív értelemben -, hogy meg kell szerezni a politizáláshoz szükséges tárgyi és egyéb eszközöket. E pillanatban kérem a Magyar Szocialista Munkáspártnak milliárdos, sokmilliárdos vagyona van. Nem a tagdíjakból: évente másfél vagy két milliárd állami támogatást kap a párt. Mi pedig egy telefonnal nem rendelkeztünk eddig. Egyetlen hivatalos telefonnal, így szerveztünk be 14 ezer embert. Egy magánlakáson volt a telefonközpontunk, egy 56-ban derékon lőtt szerencsétlen tagtársunknak a magánlakásán, aki otthon ült egész nap és fogadta, szedte a hívásokat, és közvetítette. Nem rendelkezünk sajtóval, nincs rádió, nincs televízió, ez mind a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány monopóliuma. Hát amíg ezeket az eszközöket meg nem szerezzük, addig nyilvánvalóan nem is tudjuk áttörni az előbb emlegetett hatalmas közöny és félelem falát, mert nincs mivel eljutnunk az emberek szívéhez és agyához. Nincsenek eszközeink. Tehát nagyon fontos feladat, hogy ezeket megpróbáljuk amilyen gyorsan csak lehet - az anyagi eszközök előteremtése a legnagyobb gond, hiszen Magyarországon minden tulajdon az államé, tehát a magánosoktól nagyon-nagyon keveset lehet - de mindent el kell követni, hogy ezt megszerezzük. Nincs sajtó. Nincs. Sürgős feladat lenne egy napilap beindítása, amelyik nélkül nem működhet egyetlen politikái szervezet sem ma már. S tudják mennyit kérnek? 40 milliót kell letenni ahhoz, hogy napilapot lehessen elindítani Magyarországon - már forintban kérem, forintba. Dehát az nem kis összeg egy Magyar Demokrata Fórumnak - amelyik - nem titok: 2 millió forint pénzzel rendelkezik ebben a pillanatban. A harmadik nagyon fontos feladata a Magyar Demokrata Fórumnak, az, hogy megpróbálja a maga eszközeivel, a maga céljaival elérni, hogy a hatalmat valóban korlátozni tudja, sőt a hatalom megosztására kényszerítse a Magyar Szocialista Munkáspártot. Mi ennek az útja? Ennek csak egyetlen útja van: a választások. Nincs más. Ez az egyetlen demokratikus, európai normák szerinti útja annak, hogy a hatalmat valamilyen módon megosztásra lehessen kényszeríteni. Ezért a Magyar Demokrata Fórum már a múlt év ősze óta azt vallja - vannak mások is, akik velünk egyetértenek a független csoportosulások között -, hogy ez a mai parlament alkalmatlan arra, hogy a parlament címét viselje, éppen ezért sürgősen fel kell oszlatni, és helyette szabad és demokratikus választásokkal egy alkotmányozó nemzetgyűlést kell összehívni, majd az alkotmányozó nemzetgyűlés - miután elkészítette Magyarország új alkotmányát, utána ugyancsak ki kell írni gyorsan új, szabad és demokratikus választásokat, és létre kell hozni az ország valóban demokratikusan működő parlamentjét. Miért tartjuk mi ezt létfontosságúnak? Nem csupán azért, mert valami rögeszménk támadt, amihez nagyon mereven ragaszkodnánk. Azért tartjuk ezt rendkívül fontosnak, mert ez a parlament, amelyik ma van, valóban alkalmatlan arra, hogy egy új alkotmányt hozzon, hogy egyáltalán bármifajta demokratikus szellemű törvényt alkosson Magyarországon. Kérem ez a parlament - ennek 75 százaléka az MSZMP tagja. Magyarországnak pedig még 8 százaléka sem tagja az MSZMP- nek. Tükrözi ez az ország valóságos politikai helyzetét? Egyáltalán nem tükrözi. Nyilvánvaló, hogy a párt eszköze ez a parlament. Bármikor bármit megszavaztathat, leszavaztathat vele - tehát semmiképpen sem alkalmas arra, hogy az ország egészének politikai gondolkodását kifejezze, tükrözze, vagy azt valamilyen módon realizálja. De nemcsak ezért fontos, hogy ez a parlament eltűnjön és helyette egy másik parlament vegye át az országban a törvényalkotás szerepét, hanem azért is kérem, mert ez az az út, az első olyan lépés, amelyen keresztül egy demokratikus ország intézményrendszerének a kiépítését el lehet kezdeni. Ez az az első olyan lépcsőfok, amelyiken keresztül tehát megteremthetők majd azok a többi feltételek is, amelyek alapján Magyarország valóban demokratikus országgá alakulhat át. Ez az az út, amelyen keresztül az MSZMP rákényszeríthető a hatalom megosztására, mert hiszen ha bejutnak oda más pártok, tömörülések képviselői, akkor annak arányában igenis jogokat követelnek maguknak a hatalomból. Nem adományként, hanem mint ami kijár nekik. Ez az az út, amelyen keresztül bejuthatnak a különböző politikaiak a helyi hatalmakba, a tanácsokba, a falusi, városi és megyei tanácsokba is, és részt kérhetnek belőle maguknak, a hatalomból - nem pedig úgy, hogy amit majd esetleg méltóztat adni a Magyar Szocialista Munkáspárt. De végül kérem nagyon fontos: ez az út, amelyen keresztül az országban egyre inkább halmozódó politikai feszültség törvényes, politikai síkra terelhető, és nem következik be egy olyan katasztrófával járó robbanás, amelyikbe belepusztulhatna az ország. Tehát ez az útja annak is, hogy a politikai erők valóban az európai normák szerint, valóban a többpártrendszer normái szerint ölthessenek alakot, és vívják meg egymással a maguk küzdelmét a politika szinterén, versengjenek egymással, és döntsön a nép. Für Lajos müncheni előadásában ezután rátért annak indoklására, hogy a független szervezeteknek miért nem szabad ma koalícióra lépniük a hatalommal. Ki az unió - mondta a miniszterelnök úr - nem Erdéllyel, hanem egy politikai tömörüléssel, vagy egy magát Új Márciusi Frontnak nevező valamilyenfajta csoportosulás - nem több ez kérem, mint az MSZMP egyik frakciója - magunk között mondva. Előáll azzal a nagy indítvánnyal: hozzunk létre Nemzeti Bizottságot - gyönyörűen hangzik: Nemzeti Bizottságot! Nem kérem - mondjuk mi -, sem koalíció, sem unió, sem nemzeti bizottságosdi nem kell - ezeket már egyszer az elvtársak eljátszották Magyarországon, hogy mégegyszer ezt nem lehet ugyanígy eljátszani, tehát nekünk van történelmi emlékezetünk. A másik: azért sem lehet ezt eljátszani most kérem, mert van egy 800 ezer tagot számláló kommunista párt, amelyiknek a kezében van az egész ország, mindenestül. Hatalmával, vagyonával, erejével, eszközeivel, munkásőrségével, rendőrségével, mindenével együtt -, és vannak ezek a szerencsétlen kis törékeny most kezdődő csoportosulásocskák - 2 ezer taggal, 3 ezer taggal -, a mienk még a 14 ezer. Lehetnek ezek a partnerek egy koalícióban? Ez esztelenül kis létszámmal nyilvánvalóan nem. Nyílván mit csinálna egy ilyen koalícióban, unióban, nemzeti bizottságosdiban az MSZMP: lenyelné ezeket, vagy játszogat mint a kismacska az egerekkel... Ezért nincs semmi esély bármilyenfajta szorosabb együttműködésre. Csak választások után, amikor majd nyilvánvalóvá válik, hogy kinek mekkora az ereje abban az országban. Amikor majd mindenki megmérettetik, az MSZMP is, a Magyar Demokrata Fórum is, a szabaddemokraták -, mindenki. Amikor merőben eldönti a nép, hogy kire adja a szavaztát, ki lesz az erősebb, ki lesz az esélyesebb valamire. Ennek a birtokában lehet majd tárgyalni, mert akkor már van mögötte, mindenki mögött valami, valamivel több, amivel le tudta mérni a saját súlyát a mai magyar politikai közéletben. Persze mi Magyarországon élünk, tárgyalni addig is kell, tárgyalni mindenkivel kell. A Magyar Demokrata Fórum kezdettől fogva ezt vallja, de minden más ellenzéki tömörülés azt vallja, hogy tárgyalni kell egymással is, tárgyalni kell a hatalommal is, de alkukat kötni - a mi álláspontunk szerint - semmiféle alkut addig, amíg a nép egy valóban népszavazáson, egy valóban választáson, egy valódi választáson nem döntött -, addig mi semmiféle koalícióra, egyébre hajlandók senkivel nem vagyunk. Kérem, azért kellett erről világosan beszélni, mert mégegyszer mondom: gyakran felröppennek és Nyugat felé - és valahogy egy olyan jó színben felröppenő gondolatoknak látszanak - mint ahogy lám-lám milyen nagyszerű, és, hogy nyújtja a jobb kezét, bal kezét, ezt meg azt a kezét az MSZMP, nyilvánvalóan emögött ezek a kis politikai számítások vannak, amikbe belemenni ebben a pillanatban nem lehet és nem szabad. Magyarországnak abból a helyzetből, abból a mély gödörből, ahová Rákosi és a Kádár-diktatúra taszította, háromféle megoldási lehetőség kínálkozik. Az egyik, hogy a súlyos válságon, amelyik egyre fokozódik, s egyre jobban felgyorsul, s egyre több feszültséget teremt az országban - egy puccsos diktatúrával lesznek majd úrrá. Azt szoktam mondani, hogy a főtitkár úr, Grósz főtitkár úr színtévesztő, mert ő a fehéret összekeveri a vörössel. Magyarországon nem a fehér terror veszélye, hanem a vörös terror veszélye fenyeget kérem. Annak a. veszélye, - ez az egyik út, egy diktatórikus puccs. Csakhát - szerencsénkre, szegény lengyelek szerencsétlenségére - ma már egy példa, ami azt mutatja be: az se megoldás. Jaruzelski úrnak sem sikerült semmi, csak a szőnyeg alá söpörte átmenetileg az egész rohadt anyagot, s az ott erjed tovább, és zülleszt mindent tovább. Nem járható - aki egy picit is racionális ésszel gondolkodik - legyen kommunista, vagy nem kommunista - tudnia kell, hogy ez járhatatlan út. Járhatatlan. A másik, ami legalább ennyire, vagy még súlyosabb, hogy az elégedetlenség odáig fokozódik, ha nem történik belső változás -, hogy végül is egy meg nem gondolt, esztelen lázadásba torkollik. Tehát olyan katasztrófa következhet be, amelyikbe belepusztulhat ez a nép, amikor majd fejjel megy a falnak. Valaki azt mondotta - talán éppen André Malraux -, hogy a társadalmi elégedettlenség sohasem az ellen irányul, ami kiváltotta. Hát falnak megy újra ez a nép, egy katasztrófa következik be, amitől Isten mentse meg az országot. Azt szoktam mondani: mi már kimerítettük a XX. századra szóló bukási keretünket. Többet nem bukhatunk kérem. Többet nem, mert abba belepusztul ez a nép. Marad tehát egyetlen út: a harmadik út kérem. Nem az a bizonyos harmadik út, amiről a népi írók írtak, hanem az a harmadik út, amikor a diktatúrát szívós, kitartó, kemény munkával, lépésről-lépésre le kell bontani. Le kell bontani az egész szocialista gazdaságot, társadalmi berendezést, lépésről- lépésre és ki kell építeni a demokratikus állam, társadalom és politikai berendezkedés valamennyi intézményét. Amikor tehát lépésről lépésre lehet eljutni a diktatúrából a demokráciába. Ez az út az egyetlen, ami járható. És mert most március 15-e is közel van még hozzánk, hadd fejezzem be előadásomat egy idézettel, amelyet gróf Széchenyi István 1848. március 17-én egyik levelében írt barátjának Pestre: "Barátom csudákat éltünk át. Én tele vagyok a legszebb reményekkel. Ha reakció nem történik, és több lesz bennük a hazafiság, több a polgárerény, mint a dícsvágy, én is azt hiszem: lesz még a magyarból valami. Lesz beteljesülés." Úgy legyen!+++
1989. március 23., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Olvasóink küldték:
1989 március 15-i, kaposvári szabad ünneplésre szólító plakát
SZER-hallgató telefonja:
"/FÉRFIHANG/ A FIDESZ kaposvári csoportja nevében beszélek Annyit szeretnék mondani, hogy megvolt fél hétkor kezdődött, és 8 óráig tartott a kaposvári független megemlékezés, amelyet a Fiatal Demokraták Szövetségének kaposvári csoportja, a Magyar Demokraták Fóruma és az SZDSZ kaposvári szervezetei közösen rendeztek, mintegy ötezer főnyi tömeg előtt. Nagyon jó, lelkes, néha már karneváli hangulatban zajlott le az egész. Minden atrocitás nélkül. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A Független Jogász Fórum felhívást adott ki a magyarországi független politikai szervezetekhez. A jól megfogalmazott dokumentum az átmenet körében alapvető kérdésekkel foglalkozik és javasolja a független politikai szervezeteknek és pártoknak, hogy mindenekelőtt a választójog és Magyarország Alkotmányát illetően közös álláspontot dolgozzanak ki."
D6, a Független Jogászfórom felhívása független politikai szervezetekhez 03.15.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|