|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Panoráma:
Nagy Erzsébet párizsi sajtókonferenciája
"Ma déli
sajtókonferenciáján Nagy Erzsébet édesapja utolsó napjairól beszélt
és arról, hogy június 16-án - Nagy Imre kivégzésének 31.
évfordulóján - méltóképpen nyilvánosan eltemetik édesapját és 1956
más áldozatait a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.
Reméli, hogy ez a parcella a tiszteletadás helye lesz, ahol
mindenki elhelyezheti majd virágait.
A hatóságok nem vesznek részt a temetésen - közölte. Arra a
kérdésre, ez a ő döntésük-e vagy a családé, hangsúlyozta, hogy
jómaga soha semmiben nem fordult a hatóságokhoz. Néhány család
kérte, hogy elvégezhesse az azonosítást. A maga részéről - s itt
tudósítónk megjegyezi, hogy megremegett a hangja - biztosan nem
ismerné fel édesapja maradványait.
Az édesapja kivégzéséről feltett kérdésre válaszolva Nagy Erzsébet
leszögezte: mind a mai napig soha semmi hivatalos értesítést nem
kapott a hatóságoktól édesapja, Nagy Imre sorsáról."
|
|
|
|
|
|
|
Magyar témájú cikkek
|
(Hegedűs Zoltán) München, 1989. március 14. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - A következő 15 percben olyan cikkeket ismertetünk, amelyek a magyarországi és a más kommunista rendszerű országokban történt változásokkal, eseményekkel foglalkoznak. Elsőként Urbán György Angliában élő közírónak a Timesben megjelent elemzéséről, véleményéről számolunk be. Londoni munkatársunk, Rentour Ferenc idézi a magyar születésű szerző szavait: Magyarországon a gazdasági téren való liberalizálást nyomon követtek a teljes és spontán követelések a pluralizmus megvalósítására. A kommunisták kénytelenek voltak engedni, úgyhogy az utóbbi fél év alatt újra életre kelt a Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt, és megalakultak újabb szervezetek, mint például a Demokrata Fórum. A parancsuralmi pártok rendszerint nem hajlandók készségesen öngyilkosságot elkövetni. A magyar belbiztonsági rendőrség egykori tagjai máris szervezetet alakítottak a maguk védelmére, és a Munkásőrségek barátai néven szereplő alakulatnak is mintegy 30 ezer tagja van. Ha a remények mégis szétfoszlanak, akkor fennáll a veszélye annak, hogy az eddigi gyökeres, de mégis evolúciós folyamat ismét erősebb cselekményekbe fog torkollni. Ha ez bekövetkezne, ez akár magát Gorbacsovot is megbuktathatná, és ez nem lehet érdeke a Nyugatnak. A Nyugatnak javasolnia kellene, hogy az 1955-ös osztrák államszerződés mintájára Magyarország független és semleges ország lehessen és állampolgárai kötetlenül gyakorolhassák szabadságjogaikat az új alkotmány értelmében. Ugyanakkor gazdaságilag is meg kell segíteni az országot, például úgy, hogy a Nyugat felvásárolja az egész valutatartozást, és a kommunisták előjogait ugyanakkor megszüntetik. Magyarország stratégiailag nem fekszik egy esetleges kelet-nyugati megütközés közvetlen útvonalán. Afganisztán példája mutatja, hogyha kell, az oroszok hajlandók meghátrálni. Magyarország az a pont, melyen a Nyugat és a Szovjetunió érdekei most egybeesnek. Magyarország népe a maga bátorsága és találékonysága útján elérte azt, hogy kezd kievickélni a szovjet rendszer durvább megkötéseiből. A Nyugatnak érdeke, hogy ezt a folyamatot ne hagyja kárba veszni - írja a Times ban közölt cikkében Urbán György. Itt Rentour Ferenc Londonból: A témához kapcsolódik a szintén magyar születésű Fejtő Ferenc cikke az II Giornaléban. Római munkatársunk, Bojtár István tudósít: A Franciaországban élő neves magyar származású politológus, történész Fejtő Ferenc szerint a Kreml és azok a kelet-európai kommunista pártok, amelyekről úgy látszott, hogy országukban be akarják vezetni a többpártrendszert és a parlamentarizmust, stratégiát változtattak, és most talán utoljára kísérletet tesznek a teljes politikai hatalom megtartására. Fejtő az II Giornale című olasz konzervatív napilapban megjelent hosszú cikkében teszi ezt a megállapítást, alátámasztva bizonyítékokkal, amelyeket szinte kizárólag magyar fejleményekből válogat össze. A következőket írja: Grósz Károly s a bal- és jobbszárny között középen álló barátai megtalálták a módját annak, hogy miként biztosíthatják a kommunista párt uralmát és semlegesíthetik a nyugati stílusú demokráciát, szabad választásokat és liberális alkotmányt követelő mozgalmakat. Grósz a pártnak a munkásőrséggel és a politikai rendőrség leghatározottabb elemeivel társuló konzervatív szárnyát használta arra, hogy megfélemlítse az ellenzéket. Ennek visszhangja hallható volt Budapesten két héttel ezelőtt, amikor 140 ezer fegyvert osztottak ki ezeknek az elemeknek. A párt ugyanakkor - folytatja Fejtő - nagyon ügyes manőverrel beékelte magát a Demokrata Fórum és a demokratikus ellenzék közé. Kiszorította Bihari professzort, és a maga beszivárgott emberei révén elérte, hogy az újjáalakított Szociáldemokrata és Kisgazdapárt kizárja az ideiglenes vezetőségből mindazokat, akik nem voltak tagjai 45-től kezdve, azaz a 70-80 évesnél fiatalabbakat. A magyar politológus mindezt a "szalámitaktika" új kiadásának nevezi, majd így ír: A politikai ellenreformáció minden valószínűség szerint együtt fog járni azzal, hogy a kommunista párt és kormánya tovább folytatja a gazdaság liberalizálását, de jelentékeny nehézségek árán, mert a takarékossági politika miatt terjed már az elégedetlenség a fizetésből élő dolgozók soraiban. Ezért akarja a párt mindenáron biztosítani a közmegegyezést az újjáépítéshez, de a népnek nincs többé bizalma a kommunistákban - állapítja meg befejezésül Fejtő Ferenc az II Giornaléban megjelent cikkében. A kép kiegészítéseképpen párizsi munkatársunk, Nyitrai János beszámol a Liberation című francia napilap magyar témájú cikkéről: Mint előre látható volt - jelenti a baloldali független Liberation tudósítója Budapestről - az erdélyi magyar kisebbség sorsa a Magyar Demokrata Fórum kongresszusának központi témája volt. Es ez távolról sem valamiféle taktikai demagógia, hanem a mozgalom lényegét jelenti, hiszen a Fórum azon magyar nemzet megújhodásának perspektívájába helyezi magát, amely szerinte 40 év kommunista uralmának következtében történetének tragikus stádiumába érkezett. A napirend másik pontját, a párttá történő átalakulást illetőleg úgy határoztak, hogy egyelőre megtartják a jelenlegi szervezeti formát, de ugyanakkor megnyitják az utat párttá alakulás felé. A Magyar Demokrata Fórum - mondja továbbmenően a Liberation tudósítója - összefogást hirdető, szüntelenül a nép erőinek egyesülésére felhívó mozgalom, amely a történelmi, liberális és demokratikus értékek zászlaját viszi. Mérsékelt ellenzékiséget ajánl, de ugyanakkor elítélően óv az álkompromisszumoktól, mint a hatalom által sugalmazott kormánykoalíció gondolatától. A Fórumon belül egyik jelentős tagja szerint négy tendencia él együtt: baloldali liberálisok, kereszténydemokraták, egy harmadik út hirdetői és élő kommunisták. Mint a többi alternatív csoportosulásnak, úgy a Fórumnak is most még hátra van az, hogy pártprogramot dolgozzon ki - fejeződik be a Liberation budapesti tudósítása. - Nyitrai János ismertette a Liberation cikkét. Viktor Meyer ismert nyugatnémet Kelet-Európa szakértő a Frankfurter Allgemeine Zeitungban szintén részletesen foglalkozik a Magyar Demokrata Fórum hétvégi országos nagygyűlésével. Már a színhely, vagyis a Marx Károly Közgazdasági Egyetem díszítését is figyelemre méltónak találta, nemcsak azt, hogy a nemzeti színű dekoráció háttérbe szorította a négy évtizeden át megszokott vöröset, de azt is, hogy diszkréten eltakarták a felsőfokú tanintézet névadójának mellszobrát. A cikkíró hangsúlyozza: A Magyar Demokrata Fórum célja, hogy független legyen, és nem az, hogy alternatív mozgalomként működjék. A nyugatnémet újságíró elismerően szól a nagygyűlés szervezéséről, a teremőrök magatartásától kezdve egészen addig, hogy a felszólalók fegyelmezetten tartották magukat a rendelkezésükre bocsátott időhöz. Megemlíti azt is, hogy a külföldi tudósítók munkáját nagymértékben megkönnyítette a kiválóan működő fordítószolgálat és a bőséges tájékoztatás. Viktor Meyer emlékezteti olvasóit arra, hogy ez tulajdonképpen alapító nagygyűlés volt még akkor is, ha a Fórum működése gyakorlatilag már a lakiteleki találkozóval megkezdődött. A nyugatnémet újságíró hozzáfűzi: a demokratizálódási folyamat gyors kibontakozása sok magyart elbizonytalanít, kételyeket ébreszt bennük a fejlemények tartósságát illetően. A cikkíró kifejti: a Magyar Demokrata Fórum saját megítélése szerint politikai szempontból középütt áll. A szervezet követeléseit Meyer így foglalja össze: Szabad, független Magyarország, szabad választásokkal, demokratikus parlamenttel, szociális piacgazdálkodással, társadalmi igazságossággal.,Az igazságtalanságok áldozatainak rehabilitálása, a múlt reális újraértékelése, a Magyarország és Európa közötti gazdasági és kulturális szakadék áthidalása. A nyugatnémet újságíró beszámol arról, hogy számos további javaslat hangzott el. Nagy lelkesedés fogadta azt az indítványt, hogy számolják fel a munkásőrséget - fűzi hozzá. Megírja azt is, hogy a Magyar Demokrata Fórum országos nagygyűlésén vendégként jelen voltak az észt népfront képviselői is, akik úgy vélték, hogy hazájukban már messzebb jutottak a helyzet rendezéséhez vezető úton, mint Magyarországon. Amire néhány vendéglátó enyhe iróniával megállapította: az csak hasznos lehet, ha a Szovjetunió bizonyos részein megelőzik a magyarokat. Ennyit Viktor Meyernek a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent beszámolójáról. Jeane Kirkpatrick asszony, az Egyesült Államok volt ENSZ-nagykövete a magyarországi eseményekkel együtt veszi górcső alá a lengyelországi, a szovjetunióbeli és a kínai fejleményeket, és megállapítja, hogy az összes felsorolt országban számos tabu szűnt meg. A Szovjetunióról szólva beszámol arról, hogy a múlt héten mintegy 2 ezer moszkvai gyűlt össze a fővárosi Gorkij-parkban, hogy Sztálin áldozatairól emlékezzék meg. Méltán szidták Ligacsovot, a Kreml volt főideológusát, akit időközben mezőgazdasági ügyek pártirányításával bíztak meg, és éltették Jelcint, akinek annak idején azért kellett távoznia a moszkvai pártszervezet éléről, mert összekülönbözött Ligacsovval a reformok megvalósításának ügyében. Jelcin ugyanis nem rejtette véka alá, hogy túl lassúnak tartja a változások ütemét. Kirkpatrick asszony megállapítja: egyre több jel mutat arra, hogy mély a hasadás a szovjet kommunista párt politikai bizottságában, és hogy a hatalmi egyensúly nagyon is bizonytalan. A múlt héten tartott agrárpolitikai értekezleten például nem született határozat, amiből megfigyelők arra a következtetésre jutottak, hogy Ligacsöv támogatóinak sikerült megakadályozniuk a gorbacsovi tervek jóváhagyását. Ugyanakkor viszont (...) szovjet író közelmúltban megjelent cikkeiben azt fejtegette, hogy a szocializmust nem lehet demokratizálni szabad piacgazdálkodás nélkül, mert a gazdasági hatalom és irányítás centralizálása egyenesen diktatúrához és terrorhoz vezet. Figyelemre méltó azonban, hogy Gorbacsov tábora csak a gazdaság és a kultúra központi irányításából kíván engedni. A "kommunista párt. hatalmi monopóliumához továbbra is mereven ragaszkodik. A glasznosztyot, vagyis nyíltságot Gorbacsovék az egypártrendszer fenntartása melletti érvként értelmezik. Egyetlen szovjet vezető sem elemezte eddig, hogy a kommunista párt oly hevesen védelmezett vezető szerepe tulajdonképpen hová vezet. Egy francia-szovjet szakértő úgy véli, hogy a harcban végül Gorbacsov marad alul. A helyzet más, alapos ismerői viszont úgy gondolják, a szovjet vezetők előbb-utóbb meg fogják szokni, hogy az ő soraikban is vannak nézetkülönbségek - írja Jeane Kirkpatrick a Washington Post című napilapban, majd hozzáfűzi: - Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Szovjetunióban, a kelet-európai országokban és Kínában minden reform ellenére még ma is az egypártrendszer van uralmon. A másként gondolkodók üldözése nem szűnt meg, lásd az örmény-azerbajdzsáni vitát a Szovjetunióban, Václav Havel- bebörtönzését Csehszlovákiában vagy a kínai hatóságok magatartását Tibetben. Mindezekben az országokban azonban már észlelhető, hogy kibontakozik a szabadság logikája, az, hogy ahol csak egy párt vezethet, ott nincs demokrácia. Nem valószínű, hogy sokáig tarthat az az állapot, amelyben egy részről nyilvános vita folyik és vannak alternatív lehetőségek, más részről viszont a vezetés továbbra is egy és ugyanazon párt kezében, összpontosul. Jeane Kirkpatrick volt amerikai ENSZ-nagykövetnek a Washington Post című napilapban megjelent cikkéből idéztünk. +++
1989. március 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Olvasóink küldték:
1989 március 15-i, kaposvári szabad ünneplésre szólító plakát
SZER-hallgató telefonja:
"/FÉRFIHANG/ A FIDESZ kaposvári csoportja nevében beszélek Annyit szeretnék mondani, hogy megvolt fél hétkor kezdődött, és 8 óráig tartott a kaposvári független megemlékezés, amelyet a Fiatal Demokraták Szövetségének kaposvári csoportja, a Magyar Demokraták Fóruma és az SZDSZ kaposvári szervezetei közösen rendeztek, mintegy ötezer főnyi tömeg előtt. Nagyon jó, lelkes, néha már karneváli hangulatban zajlott le az egész. Minden atrocitás nélkül. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A Független Jogász Fórum felhívást adott ki a magyarországi független politikai szervezetekhez. A jól megfogalmazott dokumentum az átmenet körében alapvető kérdésekkel foglalkozik és javasolja a független politikai szervezeteknek és pártoknak, hogy mindenekelőtt a választójog és Magyarország Alkotmányát illetően közös álláspontot dolgozzanak ki."
D6, a Független Jogászfórom felhívása független politikai szervezetekhez 03.15.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|