|
|
|
|
Április 4.
|
München, 1989. április 3. (SZER, Magyar híradó) - Holnap ülik meg a legjellemzőbb pirosbetűs kommunista ünnepet, Magyarország szovjet megszállásának 44. évfordulóját. - Hallgassák meg Kasza Lászlót: - A Jereváni Rádió így jelent: az igaz, hogy nem azt a falut foglalták el elsőnek 1945-ben a szovjet csapatok, amelyikről eddig szó volt, és nem akkor hagyta el az utolsó náci katona az országot, amikor ezt 43 éven át ünnepeltették az országgal, de a hír többi része stimmel. Ha valóban stimmelne, nem kellene ma is beszélnünk április 4-ről, bár a nap igazságtartalmára már ezek az "ez sem igaz", "az sem úgy volt" leleplezések is utalnak, de az igazi probléma az, hogy semmi nem stimmel, amit erről a napról és következményeiről tanultunk, amit ünnepeltettek velünk. Mert az, hogy felszabadultunk a szörnyű náci elnyomás alól, csak féligazság, ha nem tesszük hozzá, hogy ugyanakkor a nem kevésbé szörnyű szovjet megszállás igájába kerültünk. A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével. Az 1848-as szabadságharc legutóbbi évfordulóján szavazott a magyar társadalom arról, hogy mennyire fontos neki ez az ünnep. Mint tudjuk, 100 ezer ember vett részt csak Budapesten a független szervezetek tüntetésén. Az egyik transzparensen ezt a jelszót olvastuk akkor: "Kádár János azt üzente elfogyott a regimentje". Hogy mennyire igaz a jelszó, egy héttel később beigazolódott, csupán 200 ázott veterán kullogott egy Kádár-kép alatt a tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján. Most április 4-én ennyire sem számítanak. Úgy mondják, csendes ünnep lesz. Jövőre talán már semmilyen. +++
1989. április 3., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- Debrecen 23 263: 3 héttel ezelőtt már kértük, hogy Romwalter Krisztinának mondják meg, hogy ne kitegye, ne összetegye a gyerek, hanem összerakja a gyerek a Mozaikban a kockákat. Változatlanul azt mondja kitetted,összetetted. Nagyon magyartalan, kérjük, hogy figyelmeztessék.
- 157-o93: Kérem Ribári professzort hivjon fel, nem hallok jól halláscsökkenésem van. Nagyon kérem, hogy hivjon föl.
- 6o5-376 Dunakeszi: Van Dunakeszin egy bolt, a l^o-es ahol drágábban adják a sertéskörmöt 25«-Ft-ért. Ezt szeretném bejelenteni.
-76I-A5ÍÍ Karsainé: Az Emberi Jogok Bizottságának többszázan adtunk fel levelet az erdélyi menekültek ügyében tértivevénnyel. A mai napig nem kaptunk visszaigazolást. A Postán azt mondták, hogy nekünk kell fizetni 15 Ft-ot azért, hogy egyáltalán megnézzék mi lett a sorsa a levelünknek. Nagyon furcsálljuk, hogy mikor nekünk kellett volna kapni értesitést, mi fizessünk, hogy utánanézzenek hol történt a hiba."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. március 14-én - meghalt Zita királyné az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak a felsége, Habsburg Ottó édesanyja. Akkoriban Habsburg Ottó már rendszeresen járt Magyarországra és természetesen részt vett édesanyja lelki üdvéért a Mátyás templomban Paskai László bíboros által február 3-án celebrált gyászmisén. Akkora volt a tömeg, hogy nem fért be a templomba. Sokan éljenezték Habsburg Ottót. Szerénységére jellemző volt, hogy őt feleségével együtt egykor az uralkodónak fenntartott díszpáholyba kívánták vezetni, de ő ezt nem fogadta el. A szentélyben lévő padok harmadik sorában vett részt a szertartáson. Nem egész véletlen, hogy sok kisgazdapárti volt jelen a szentmisén.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|