|
|
|
|
A magyar független szervezetek
|
(Kemény István) München, 1989. április 2. (SZER, Világhíradó) - Párizsból Kemény István azt vizsgálja: mit kell tenniük a magyar független szervezeteknek, hogy az átmeneti időszak békés legyen. - A Szabad Demokraták Szövetsége március közepén kibocsátott programtervezetének első része annak a társadalomnak működési elveit írja le, amely parlamentáris demokrácia létrejötte esetén Magyarországon megvalósítható. A második rész az átmenet politikai programját vázolja. E rész szerzői: Kőszeg Ferenc, Magyar Bálint, Pethő Iván és Szabó Miklós. Kiinduló pontja a következő mondat: A mai politikai küzdőtér szereplőit, a társadalom politizáló részét reprezentáló független szervezeteket, és a hatalmat gyakorló MSZMP- t egyaránt félelmek gyötrik. Ezután sorra veszi az MSZMP és a független szervezetek félelmeit. Az MSZMP fél egy esetleges felkeléstől. Fél attól, hogy egy szabad választáson vereséget szenvedne. Fél a szovjet blokkon belüli elszigetelődéstől, s ezen belül a kisantant újjáéledésétől. A független szervezetek félnek a diktatúra visszatérésétől. De félnek attól is, hogy az MSZMP a rendelkezésére álló hatalmi pozíciók, és eszközök kihasználásával a következő választáson abszolút parlamenti többséget szerez magának, és attól is, hogy a jelenlegi parlamenttel olyan törvényeket szavaztat meg, amelyek a független szervezetek politikai működését erősen korlátozzák. E félelmek azonban csökkenthetők azon a módon, hogy a két fél játékszabályokban állapodik meg, és ezeket betartja. A legfontosabb játékszabály az erőszakról való lemondás. A békés átmenethez az MSZMP-nek köteleznie kell magát arra, hogy a fegyveres testületeket a politikai küzdelemben nem használja fel. Hogy az elégedetlenség esetleges jelentkezése esetén nem függeszti fel a politikai-, és szabadságjogokat. Hogy a független szervezeteket legitim tárgyalófélnek ismeri el, hogy a velük kötött megállapodásokat betartja és, hogy a parlamenttel nem szavaztat meg olyan törvényeket, amelyek a demokratikus szervezetek politikai működését korlátozzák. A független szervezeteknek is le kell mondaniuk az erőszakról, illetőleg az erőszakra való felhívásról. Deklarálniuk kell továbbá a következőket: Az ország szövetségi kapcsolatait olyan realitásnak ismerik el, amelyeken csak tárgyalásokkal lehet változtatni. Az államosítással, és az erőszakos kollektivizálással létrehozott tulajdonviszonyokat kényszerű adottságnak tekintik. Nem kezdeményezik, és nem támogatják azt, hogy eddigi politikai tevékenységéért bárkit is jogilag felelősségre vonjanak, vagy más módon hátrányokkal sújtsanak. A törvénytelenségek elkövetőire a köztörvényes cselekmények elévülési szabályait tekintik irányadónak. A közigazgatás demokratikus átalakítása során nem kerülhet sor a tisztségviselők kampányszerű lecserélésére, és tevékenységük általános felülvizsgálatára. A játékszabályok második csoportja a kiegyezésre vonatkozik. Kiegyeznie két félnek kell: egyfelől az MSZMP-nek, másfelől a független szervezeteknek. Ezek legitimitásukat egymás kölcsönös elfogadásából merítik - mindaddig amíg a szabad választások valódi legitimitást nem teremtenek, A kiegyezés előfeltétele, hogy a két fél mindegyike a maga oldalán előzetes konszenzust teremtsen. Az egyik oldalon az MSZMP jusson előzetes megegyezésre a maga szövetségeseivel - tehát a SZOT-tal és a KISZ-szel. A másik oldalon a független szervezetek - egymással. Idézem: Az SZDSZ álláspontja szerint a független szervezetek belső konszenzusát a politikai pártoknak illetve a pártszerű politikai szervezeteiknek - jelenleg a Kisgazdapárt, az MDF, az FDP, SZDSZ, a Fidesz - kell elsődlegesen létrehozniuk. A nem pártszerű független szerveztek nyomást gyakorló csoportokként játsszanak szerepet a politikai konszenzus kialakításában. A független pártszerű szervezetek köre természetesen csak a konszenzus révén bővülhet. Idézet vége. A kiegyezés tárgya a szabaddemokraták szerint a választást megelőző sarkalatos törvények, és az erőszakszervezetek feletti társadalmi felügyelet. E két témakörre vonatkozó elgondolásaik ismertetésére egy másik adásban remélek alkalmat találni. Kemény István beszélt Párizsból. +++
1989. április 2., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- Debrecen 23 263: 3 héttel ezelőtt már kértük, hogy Romwalter Krisztinának mondják meg, hogy ne kitegye, ne összetegye a gyerek, hanem összerakja a gyerek a Mozaikban a kockákat. Változatlanul azt mondja kitetted,összetetted. Nagyon magyartalan, kérjük, hogy figyelmeztessék.
- 157-o93: Kérem Ribári professzort hivjon fel, nem hallok jól halláscsökkenésem van. Nagyon kérem, hogy hivjon föl.
- 6o5-376 Dunakeszi: Van Dunakeszin egy bolt, a l^o-es ahol drágábban adják a sertéskörmöt 25«-Ft-ért. Ezt szeretném bejelenteni.
-76I-A5ÍÍ Karsainé: Az Emberi Jogok Bizottságának többszázan adtunk fel levelet az erdélyi menekültek ügyében tértivevénnyel. A mai napig nem kaptunk visszaigazolást. A Postán azt mondták, hogy nekünk kell fizetni 15 Ft-ot azért, hogy egyáltalán megnézzék mi lett a sorsa a levelünknek. Nagyon furcsálljuk, hogy mikor nekünk kellett volna kapni értesitést, mi fizessünk, hogy utánanézzenek hol történt a hiba."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. március 14-én - meghalt Zita királyné az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak a felsége, Habsburg Ottó édesanyja. Akkoriban Habsburg Ottó már rendszeresen járt Magyarországra és természetesen részt vett édesanyja lelki üdvéért a Mátyás templomban Paskai László bíboros által február 3-án celebrált gyászmisén. Akkora volt a tömeg, hogy nem fért be a templomba. Sokan éljenezték Habsburg Ottót. Szerénységére jellemző volt, hogy őt feleségével együtt egykor az uralkodónak fenntartott díszpáholyba kívánták vezetni, de ő ezt nem fogadta el. A szentélyben lévő padok harmadik sorában vett részt a szertartáson. Nem egész véletlen, hogy sok kisgazdapárti volt jelen a szentmisén.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|