|
|
 |
|
 |
Kis János beszéde a szabaddemokraták küldöttgyűlésén (2. rész)
|
- Ebben az időszakban azonban hallatlan nyomás nehezedett az
SZDSZ parlamenti frakciójára és pártvezetésére, hogy mondjon oda a
kormánynak, legyen a mögöttünk álló rétegek türelmetlenségének
hangos szócsöve. Ezt a nyomást, ismerjük el, hosszú ideig nem tudtuk
jól kezelni. Nem lehettünk olyan élesek, hogy híveinket igazán
kielégíthettük volna, mások előtt mégis úgy tűntünk fel, mintha a
minimálisan szükséges türelmi időt sem adnánk meg a kormánynak.
- Annak érdekében, hogy az SZDSZ a következő időszakban az
eddiginél tisztázottabb politikát folytathasson, megnyugatatóan
körvonalazni kell a párt szellemi arculatát. Külső megfigyelők
mostanában sokat beszélnek arról, hogy a szabad demokraták balra
tolódnak, a szociáldemokrácia üresen tátongó helyére pályáznak.
Liberális és szociáldemokrata irányzatokat emlegetnek az SZDSZ-en
belül, és feszült érdeklődéssel figyelik, hogy melyik fog
felülkerekedni. Nem volna tragédia, ha létezne ez a két irányzat az
SZDSZ-ben, ténylegesen azonban nem létezik. Az SZDSZ szociális
elkötelezettségű, liberális, más szóval szabadelvű párt.
- Amikor az SZDSZ politikáját a következő időszakra
meghatározzuk, tudatában kell lennünk rendkívüli felelősségünknek.
Rövid távon csak két eshetőség között választhatunk. Az egyik
esetben a többség szegényebb lesz jövőre, de a gazdasági
folyamatokat sikerül kézben tartani, lesz áru az üzletekben, és a
kezdeti, erőteljes áremelkedés után lefékeződik az infláció. A másik
esetben viszont a gazdaság mindjobban szétzilálódik, az infláció
tovább gyorsul.
- A blokád után Antall József is elismerte, hogy az ország
gazdasági helyzete drámai, és fájdalmas intézkedésekre lesz szükség.
Azt ígérte, hogy átalakítja kormányát, és új alapokra helyezi a
kormány és az ellenzék közötti viszonyt. A stílusváltás
természetesen fontos dolog, megnyugtatja a közvéleményt, s maguknak
a pártoknak is jót tesz, ha a parlamenti viták tárgyszerű mederben
zajlanak. De abból még nem lesz kormányprogram, és nem lesz
egyetértés e program körül, hogy a kormánypárti és az ellenzéki
képviselők között normalizálódik a légkör.
- Egy nemzeti egységkormány gondolatát a szélesebb közvélemény
alighanem rokonszenvvel fogadná, de a politikai pártok között nem
érett meg a helyzet eennek a felvetésére. A kormánykoalíción belül
jelenleg egyetlen erős álláspont létezik, Antall Józsefé, aki
ragaszkodik az MDF, a kisgazdák és a kereszténydemokraták
kiskoalíciójához. Márpedig amíg magán az MDF-en belül nem érik meg a
koalícióváltás gondolata, csupán a politikai feszültséget növeljük,
ha azt követeljük, hogy azonnal hozzanak létre nemzeti
egységkormányt. (folyt.köv.)
1990. november 30., péntek 15:56
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- Debrecen 23 263: 3 héttel ezelőtt már kértük, hogy Romwalter Krisztinának mondják meg, hogy ne kitegye, ne összetegye a gyerek, hanem összerakja a gyerek a Mozaikban a kockákat. Változatlanul azt mondja kitetted,összetetted. Nagyon magyartalan, kérjük, hogy figyelmeztessék.
- 157-o93: Kérem Ribári professzort hivjon fel, nem hallok jól halláscsökkenésem van. Nagyon kérem, hogy hivjon föl.
- 6o5-376 Dunakeszi: Van Dunakeszin egy bolt, a l^o-es ahol drágábban adják a sertéskörmöt 25«-Ft-ért. Ezt szeretném bejelenteni.
-76I-A5ÍÍ Karsainé: Az Emberi Jogok Bizottságának többszázan adtunk fel levelet az erdélyi menekültek ügyében tértivevénnyel. A mai napig nem kaptunk visszaigazolást. A Postán azt mondták, hogy nekünk kell fizetni 15 Ft-ot azért, hogy egyáltalán megnézzék mi lett a sorsa a levelünknek. Nagyon furcsálljuk, hogy mikor nekünk kellett volna kapni értesitést, mi fizessünk, hogy utánanézzenek hol történt a hiba."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. március 14-én - meghalt Zita királyné az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak a felsége, Habsburg Ottó édesanyja. Akkoriban Habsburg Ottó már rendszeresen járt Magyarországra és természetesen részt vett édesanyja lelki üdvéért a Mátyás templomban Paskai László bíboros által február 3-án celebrált gyászmisén. Akkora volt a tömeg, hogy nem fért be a templomba. Sokan éljenezték Habsburg Ottót. Szerénységére jellemző volt, hogy őt feleségével együtt egykor az uralkodónak fenntartott díszpáholyba kívánták vezetni, de ő ezt nem fogadta el. A szentélyben lévő padok harmadik sorában vett részt a szertartáson. Nem egész véletlen, hogy sok kisgazdapárti volt jelen a szentmisén.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|