|
|
 |
|
 |
A Duna-mozgalmak felhívása (1. rész) (OS)
|
Budapest, 1989. április 9., vasárnap - A Duna-mozgalmak és a
független politikai szervezetek a vízügyi beruházókkal szemben az
Akadémia álláspontját téve magukévá, 1988 októberében meghirdették
az aláírásgyűjtő akciót a nagymarosi vízlépcső elhagyására, és a
kormány-tájékoztatót jóváhagyó október 7-ei parlamenti döntést
megsemmisítő népszavazás kiírására.
Azóta nem sok történt Nagymarosnál - még közel félmillió
köbméter sziklát kellene ahhoz kirobbantani, hogy az alapozás
egyáltalán megkezdődhessen -, de annál több történt másutt.
Világossá vált, hogy az ország gazdasági helyzete tovább romlott, és
a teljes befejezéshez szükséges több mint százmilliárdot, valamint a
hitelek visszafizetéséhez és a környezetvédelmi beruházásokhoz
szükséges százmilliárdokat - az életszínvonal további
csökkentésével, más hasznos beruházások rovására - nem szabad erre
az elhibázott célra pazarolni. Megerősödött Magyarország nemzetközi
tekintélye, ma már a világ szimpátiájától kísérve bocsátkozhat bele
a nemzetközi szerződések újratárgyalásába. És kibontakozott -
elsősorban az építkezések által leginkább veszélyeztetett területen:
a Dunakanyarban és Budapesten - az aláírási mozgalom. E tényezők
figyelembevételével a kormány úgy döntött, hogy nem hallgat többé
kizárólag a beruházás megvalósításában érdekelt vízügyesek érveire,
hanem az ésszerűség és a közmegegyezés útját keresi.
Március 9-én Németh Miklós miniszterelnök a Parlamentben
bejelentette, hogy május-júniusban a bős-nagymarosi beruházás ügyét
újra a parlament elé terjeszti, a népszavazási törvénnyel együtt, és
addig az építkezéseken nem engedélyez semmilyen munkát, ami
visszafordíthatatlan változásokat okozna.
A népszavazási törvény elfogadása után tehát az ország
választójogosult polgárai dönteni fognak. De a döntésre hivatott
választópolgárok már addig is, a népszavazást megelőzően is
kifejezhetik véleményüket. Felhívunk mindenkit, aki egyetért az
építkezések felfüggesztésével és a népszavazás kiírásával, elmúlt 18
éves és nem áll a jogait korlátozó büntetés hatálya alatt, továbbá
nem írt még alá sehol az országban népszavazást kérő aláírásgyűjtő
ívet, írja le a népszavazási kérelem alábbi szövegét (ugyanez van az
ívekre nyomtatva), írja alá olvashatóan a nevét, a foglalkozását,
irányítószámmal az állandó lakcímét, és küldje el az aláírt szöveget
nekünk. Ki-ki maga is aláírásgyűjtő aktivistává válhat, ha a leírt
szöveget másokkal is aláíratja, de legyen rá figyelemmel: csak az
olyan aláírás érvényes, amelyet valaki sajátkezűleg, a szöveget
elolvasva, kényszerítés nélkül és önként írt alá, ugyanolyan
felelősen és komolyan, ahogy majd a népszavazási szavazócédulát
fogja kitölteni. (folyt.köv.)
1989. április 9., vasárnap 17:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- Debrecen 23 263: 3 héttel ezelőtt már kértük, hogy Romwalter Krisztinának mondják meg, hogy ne kitegye, ne összetegye a gyerek, hanem összerakja a gyerek a Mozaikban a kockákat. Változatlanul azt mondja kitetted,összetetted. Nagyon magyartalan, kérjük, hogy figyelmeztessék.
- 157-o93: Kérem Ribári professzort hivjon fel, nem hallok jól halláscsökkenésem van. Nagyon kérem, hogy hivjon föl.
- 6o5-376 Dunakeszi: Van Dunakeszin egy bolt, a l^o-es ahol drágábban adják a sertéskörmöt 25«-Ft-ért. Ezt szeretném bejelenteni.
-76I-A5ÍÍ Karsainé: Az Emberi Jogok Bizottságának többszázan adtunk fel levelet az erdélyi menekültek ügyében tértivevénnyel. A mai napig nem kaptunk visszaigazolást. A Postán azt mondták, hogy nekünk kell fizetni 15 Ft-ot azért, hogy egyáltalán megnézzék mi lett a sorsa a levelünknek. Nagyon furcsálljuk, hogy mikor nekünk kellett volna kapni értesitést, mi fizessünk, hogy utánanézzenek hol történt a hiba."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. március 14-én - meghalt Zita királyné az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak a felsége, Habsburg Ottó édesanyja. Akkoriban Habsburg Ottó már rendszeresen járt Magyarországra és természetesen részt vett édesanyja lelki üdvéért a Mátyás templomban Paskai László bíboros által február 3-án celebrált gyászmisén. Akkora volt a tömeg, hogy nem fért be a templomba. Sokan éljenezték Habsburg Ottót. Szerénységére jellemző volt, hogy őt feleségével együtt egykor az uralkodónak fenntartott díszpáholyba kívánták vezetni, de ő ezt nem fogadta el. A szentélyben lévő padok harmadik sorában vett részt a szertartáson. Nem egész véletlen, hogy sok kisgazdapárti volt jelen a szentmisén.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|