|
|
|
|
Nyílt levél Silviu Brucanhoz (1. rész) (OS)
|
Szeged, 1989. április 1., szombat - A Magyar Demokrata Fórum szegedi szervezete az alábbi nyílt levél közlésére kérte fel az Országos Sajtószolgálatot: Kedves Silviu Barátom Rövid egy-két év alatt immár másodszor jut el hozzám bátor cselekedeteid híre. Először kifejezted tiltakozásodat a brassói munkások sztrájkja következtében jelentkező üldöztetések és atrocitások ellen, most pedig a ,,Hatok,, megrázó levelének aláírói között fedezem fel nevedet. 1948 óta ismerjük egymást, amikor is Te a ,,Scinteia,, vezetője voltál, jómagam pedig az ,,Ifjúmunkásnak,,, a KISZ KB magyar nyelvű orgánumának voltam a főszerkesztője. A következő években, miután én az RKP KB apparátusába kerültem, a kiadói alosztály vezetőjeként, szinte naponta találkoztunk különböző aktívaértekezleteken, tanácskozásokon és szoros munkakapcsolatba is kerültünk, hiszen a nyomdaipar, valamint a sajtóterjesztés koordinálása is munkakörömhöz tartozott. Az idők folyamán barátokká váltunk és gyakran cseréltük ki gondolatainkat, amelyek meglehetősen borúlátóak voltak, különösen a rendszer antihumánus, nemzetiségeket elnyomó, diktatórikus megnyilvánulásaival szemben. Legutóbb, jól emlékszem, 1970 őszén futottunk össze Bukarestben az ,,Unic,, üzletház előtt. Akkor Te már tudtál róla, hogy én egy bukott ember lettem, leváltottak a ,,Litera,, könyvkiadó igazgatói posztjáról, töröltek az állami művészeti és kulturális bizottság vezetőségi tagságából, hogy rikkancsként tartom el családomat, és hogy a Securitate megfigyelése alatt állok. Nem volt titok az sem, hogy a börtön árnyékában magamat, feleségemet és három gyermekemet mentendő, áttelepülésemet készítem elő Magyarországra. Te akkor, a Securitate ágensei szeme láttára a nyílt utcán megöleltél és szolidaritásodat fejezted ki sorsom iránt. Arról kezdtél faggatni, hogy miben tudnál segítségemre lenni, pénzre, netán gyógyszerre lenne-e szükségem. Amikor elbúcsúztunk, keserűen jegyeztem meg, hogy ,,talán soha sem látjuk többé egymást,,. Te pedig megöleltél és azt súgtad a fülembe: ,,Szerencsés fickó vagy, hogy magyar létedre van hova menekülnöd ebből a pokolból, de a románoknak nincs más hazájuk ,, (folyt.köv.)
1989. április 1., szombat 16:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- Debrecen 23 263: 3 héttel ezelőtt már kértük, hogy Romwalter Krisztinának mondják meg, hogy ne kitegye, ne összetegye a gyerek, hanem összerakja a gyerek a Mozaikban a kockákat. Változatlanul azt mondja kitetted,összetetted. Nagyon magyartalan, kérjük, hogy figyelmeztessék.
- 157-o93: Kérem Ribári professzort hivjon fel, nem hallok jól halláscsökkenésem van. Nagyon kérem, hogy hivjon föl.
- 6o5-376 Dunakeszi: Van Dunakeszin egy bolt, a l^o-es ahol drágábban adják a sertéskörmöt 25«-Ft-ért. Ezt szeretném bejelenteni.
-76I-A5ÍÍ Karsainé: Az Emberi Jogok Bizottságának többszázan adtunk fel levelet az erdélyi menekültek ügyében tértivevénnyel. A mai napig nem kaptunk visszaigazolást. A Postán azt mondták, hogy nekünk kell fizetni 15 Ft-ot azért, hogy egyáltalán megnézzék mi lett a sorsa a levelünknek. Nagyon furcsálljuk, hogy mikor nekünk kellett volna kapni értesitést, mi fizessünk, hogy utánanézzenek hol történt a hiba."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. március 14-én - meghalt Zita királyné az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak a felsége, Habsburg Ottó édesanyja. Akkoriban Habsburg Ottó már rendszeresen járt Magyarországra és természetesen részt vett édesanyja lelki üdvéért a Mátyás templomban Paskai László bíboros által február 3-án celebrált gyászmisén. Akkora volt a tömeg, hogy nem fért be a templomba. Sokan éljenezték Habsburg Ottót. Szerénységére jellemző volt, hogy őt feleségével együtt egykor az uralkodónak fenntartott díszpáholyba kívánták vezetni, de ő ezt nem fogadta el. A szentélyben lévő padok harmadik sorában vett részt a szertartáson. Nem egész véletlen, hogy sok kisgazdapárti volt jelen a szentmisén.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|