|
|
|
|
Tojásgurítás, sibálás - húsvéti népszokások
|
1989. március 27., hétfő - Húsvéti régi népszokásokat elevenítettek fel hétfőn az ország sok vidékén. Dézsából öntözték a lányokat, asszonyokat a Rába-menti, a dél-hansági és a szigetközi falvakban a férfiak. Csoportosan látogattak a házakhoz, ahol pirostojással, sonkával, borral kínálták őket.
A Káli-medence egyik falujában, Kékkúton - ahol a táj szépsége sok művészt késztetett letelepedésre - életre keltették az egykori zöldág-járást. A korán kizöldült ágakból diadalívszerű kaput fontak, s azt végighordozták a falu főutcáján. A Badacsony környéki falvakban gyermekcsoportok egymással versenyezve ügyeskedtek: a fűbe elhelyezett hímestojásokat fémpénzekkel igyekeztek eltalálni. Somlón az idősebb borosgazdák pincenézőbe mentek. Sorra járták a szomszédok pincéit, s valamennyi borfajtát megkóstolták. A présházak körül megszemlélték a szőlőtőkék fakadását. A bakonyi falvakban a domboldalról gurították le a hímestojásokat. A Komárom megyei Hántán és Vértessomlón hasonlóan vetélkedtek. Azok győztek, akik a legmesszebbre gurították a tojásokat. Az idén is volt sibálás a Fejér megyei Pázmándon. A férfiak végigjárták a falu portáit és hajlékony fűzfavesszőből font virgáccsal megpaskolták a lányokat, menyecskéket. Vesszőzés közben tréfás rigmusokkal biztatták őket: legyenek frissebbek a következő hónapokban. A jókívánságaikért pirostojással, kortynyi itallal, sonkával, virgácsra kötött pántlikákkal kedveskedtek a sibálóknak. Emmausz-ünnepet ültek a baranyai nagyközségben, Bólyban a német nemzetiségi lakosok. Hangulatos népszokásuk - amelyet a Rajna és a Majna mellékéről hoztak magukkal a XVIII. században magyar földre települt sváb parasztok - a bibliai városra, Jézus és az apostolok vándorlására utal, de már régóta a tavaszköszöntés és a vendégbarátság szép ünnepe. Az ősi hagyományhoz híven a szőlőhegy lábánál levő Kellerdorfba - pincefaluba - mentek a bólyiak. Ott az emmauszi vacsora emlékére falatoztak, borozgattak, zenéltek, énekeltek és táncoltak. Később felkerekedtek a családok, s a pincesort végigjárva köszöntötték rokonaikat, barátaikat. Velük együtt ünnepeltek az ország más részéből s az NSZK-ból érkezett vendégeik is. (MTI)
1989. március 27., hétfő 16:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- Debrecen 23 263: 3 héttel ezelőtt már kértük, hogy Romwalter Krisztinának mondják meg, hogy ne kitegye, ne összetegye a gyerek, hanem összerakja a gyerek a Mozaikban a kockákat. Változatlanul azt mondja kitetted,összetetted. Nagyon magyartalan, kérjük, hogy figyelmeztessék.
- 157-o93: Kérem Ribári professzort hivjon fel, nem hallok jól halláscsökkenésem van. Nagyon kérem, hogy hivjon föl.
- 6o5-376 Dunakeszi: Van Dunakeszin egy bolt, a l^o-es ahol drágábban adják a sertéskörmöt 25«-Ft-ért. Ezt szeretném bejelenteni.
-76I-A5ÍÍ Karsainé: Az Emberi Jogok Bizottságának többszázan adtunk fel levelet az erdélyi menekültek ügyében tértivevénnyel. A mai napig nem kaptunk visszaigazolást. A Postán azt mondták, hogy nekünk kell fizetni 15 Ft-ot azért, hogy egyáltalán megnézzék mi lett a sorsa a levelünknek. Nagyon furcsálljuk, hogy mikor nekünk kellett volna kapni értesitést, mi fizessünk, hogy utánanézzenek hol történt a hiba."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. március 14-én - meghalt Zita királyné az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak a felsége, Habsburg Ottó édesanyja. Akkoriban Habsburg Ottó már rendszeresen járt Magyarországra és természetesen részt vett édesanyja lelki üdvéért a Mátyás templomban Paskai László bíboros által február 3-án celebrált gyászmisén. Akkora volt a tömeg, hogy nem fért be a templomba. Sokan éljenezték Habsburg Ottót. Szerénységére jellemző volt, hogy őt feleségével együtt egykor az uralkodónak fenntartott díszpáholyba kívánták vezetni, de ő ezt nem fogadta el. A szentélyben lévő padok harmadik sorában vett részt a szertartáson. Nem egész véletlen, hogy sok kisgazdapárti volt jelen a szentmisén.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|