Rendszerváltás és az MTI

	Nehéz kezdésről - illúziók nélkül (1. rész)
1989. március 14. kedd (MTI-Panoráma) - Bécsben európai leszerelési tárgyalások kezdődtek, amelyek elnevezésében még a ,,csökkentés,, szó sem szerepel. A mandátum nem szól immár külön fegyveres erőkről és hagyományos fegyverzetről; megjegyzi ugyan, hogy az európai hagyományos fegyveres erők magukban foglalják a hagyományos fegyverzetet és felszerelést, de a NATO máris úgy látja: az ,,élőerő,, nem tárgyalási téma. ,,A nukleáris fegyverek nem képezik a tárgyalás témáját,,; ,,A tárgyalás a haditengerészeti erőket és a vegyifegyvereket nem érinti,,; ,,Többcélú képességek megléte nem indokolja a tárgyalások tárgyának módosítását,, - ezek a kitételek mindjárt március 6-án megkapták az őket megillető birálatot, de ettől a keretek még keretek maradnak. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter bécsi beszédéből az következik, hogy külön tárgyalásokat kellene kezdeni a haditengerészeti erők korlátozásáról, illetve az Európában levő harcászati atomfegyverek csökkentéséről és teljes felszámolásáról, hogy a bizalomerősítő katonai intézkedéseknek horizontálisan a tengerek, vertikálisan a légtér felé kellene kiterjedniök az európai szárazföldről, s hogy a ,,békés,, katonai tevékenységeket ideje volna nemcsak megfigyelni, hanem korlátozni is. Két tárgyalás helyett tehát legalább négy biztosíthatná az egyenlő biztonsággal kombinált regionális teljességet, emellett már ma szűk az eredeti kettő mandátuma is. A maximalisták persze feltehetik a kérdést: lehet-e most úgy leszerelési tárgyalóasztalhoz ülni, mintha egyáltalán nem léteznének tömegpusztító fegyverek? Az osztrák fővárosban tényleg történelmi tárgyalássorozat kezdődött, amely azonban előfeltételezi nemcsak a szovjet és amerikai közepes hatátávolságú és hadműveleti-harcászati rakéták felszámolását, hanem a brit és francia nukleáris fegyverzetét is. Feltételezi, hogy ha a NATO és a VSZ érintkezési vonalán a két tömb megszünteti a meglepetésszerű támadás potenciálját, akkor az interkontinentális és tengeralattjáró-fedélzeti ballisztikus rakéták se őrizzék ezt a képességet. Európa képtelen, de ezúttal megkísérel kiszakadni a világméretű katonai konfrontációból, aminek gyújtópontja és áldozata, igen tapasztalt és igen feledékeny régiója. A szovjet diplomácia vezetője a Varsói Szerződés országaiban kialakult új megközelítést említett, ami ,,a Nyugat részéről fenyegető háborús veszély valószínűségének és mértékének értékelését,, illeti, és azt jelezte, hogy ,,Európa megosztottságának megszüntetését kezdjük,,. (folyt.köv.) 1989. március 14., kedd 13:54
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Nehéz kezdésről - illúziók nélkül (2. rész)
Viszont a Hofburgból,, a pusztába kiáltott,, , amikor a Nyugatot arra szólongatta, hogy a Varsói Szerződés egyoldalú gesztusait viszonozza azokban a fegyverfajtákban, ahol ő van fölényben. Stephan J. Ledogar, az amerikai küldöttségvezető talált pozitívumokat azokban a tárgyalásokban, amelyek 1973 óta folytak a közép-európai haderők és fegyverezet kölcsönös csökkentéséről és amelyeket ezév februárjában teljes részvétlenség mellett zártak. Megemlítette, hogy a 12 teljes jogú részvevő megismertette egymással biztonsági és fegyverzetellenőrzési elképzeléseit, tisztázta a hagyományos leszerelés feltételrendszerét, egy dolgot azonban nem említett: a NATO kezdettől fogva ,,kiegyensúlyozott,, csökkentést akart, ami értelemszerűen kiegyensúlyozatlan csökkentést takart, eleve beprogramozva az ,,MBFR,, kudarcát. Másfél évtized alatt a Varsói Szerződés hozzászokott ahhoz, hogy szimbólikus nagyságrendben ugyan, de a maga részéről kétszer-háromszor akkora csökkentéseket ajánljon fel, mint amit a másik féltől elvárt. Nem tudott olyan messze menni az engedményekben, hogy a NATO belemenjen egy megállapodásba. Utóbbi a bécsi utátalálkozón sem adta hozzájárulását ahhoz, hogy tárgyalási témák legyenek olyan erőtényezők, ahol máris nyugati fölény van vagy készül. Ezért tehát Bécs egyik nagy kérdőjele mindjárt az indulás pillanatában, hogy a hagyományos fegyveres erőkkel foglalkozó tárgyalások mellett létrejönnek-e azok a járulékos tárgyalófórumok, amelyek tényleges kiegyensúlyozottságot teremthetnek Európa erőterében. Egyáltalán kérdés, hogy ha a Varsói Szerződés egyoldalú csökkentéseket, korlátozásokat, defenziv átszervezéseket hajt végre, nem gondolják-e Brüsszelben és Washingtonban, hogy amit tárgyalások nélkül el lehet érni, arról felesleges tárgyalni? Francia katonapolitikusok azért dicsérik az egyoldalú VSZ-intézkedéseket, mert azok elősegítik ,,Kelet-Európa emancipálódását,, , - miközben természetesen ,,a nyugati közvélemény éberségének elaltatására,, is szolgálnak. Londonban azt hangoztatják, hogy a Szovjetunió ,,gazdasági nehézségei megoldásának biztosít elsőbbséget,, , ezért szánta rá magát egyoldalú intézkedésekre, úgymond erényt csinálva a szükségből. Az új politikai gondolkodás még nemigen hatotta át a jelek szerint azokat, akik a fegyverzetcsökkentési tárgyalásokban az egyoldalú katonai előnyszerzés legtetszetősebb és legolcsóbb lehetőségét, az ideológiai összecsapások kedvező terepét látják. (folyt.köv.) 1989. március 14., kedd 14:00
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Nehéz kezdésről - illúziók nélkül (3. rész)
Pedig jelképes, hogy Bécsben egy másik tárgyalófórum a bizalom- és biztonságerősítő intézkedések harmadik nemzedékét vitatja immár. Helsinki és Stockholm a katonai bizalomépítés, a bejelentés, az ellenőrzés, a megfigyelés egész iskoláját alakította ki kontinensünkön, megjósolhatóbbá, nyiltabbá, átlátszóbbá téve a katonai tevékenységeket. Szemben az ,,MBFR,, kudarcával, a stockholmi megállapodások hatálybalépése óta eltelt két év alatt 12 országban közel negyven nagyobb katonai tevékenység került hivatalos megfigyelésre, 18 helyszíni ellenőrzés erősítette meg Keleten és Nyugaton a szándékok ,,nem-agresszív,, jellegét. Stockholm azonban a tevékenységekre figyelt és nem az erőkre, az érzékeltetett szándékokra és nem a lehetőségekre. A Hofburgban most a leltárkészítés időszaka következik a hagyományos fegyveres erőkkel foglalkozó tárgyalásokon. Közösen elfogadható kategorizálást kell kidolgozni, összevetni fegyverek, fegyverrendszerek, technikák adatait, számát, elhelyezkedését, meghatározni az elviselhető ellenőrzés mértékét és módját, - mindezt 23 állam érdekeinek és érzékenységének tekintetbevételével, a jelen helyzet és a fejlesztések, az állandóság és a változások olyan számbavételével, amely jónéhány év múlva, a csökkentések és korlátozások tényleges kezdetekor is megállja a helyét. A Varsói Szerződés háromszakaszos tervében egy-egy szakasz két-három évig tart, a NATO nem is említ ütemtervet. A négy évtizede létrejött atlanti tömb, amely hagyományosan a hat évvel később létesült Varsói Szerződésnek rója fel Európa megosztottságát, a ,,stabilitás,, , természetesen saját stabilitása kategóriáiban gondolkodik. Fő erőközpontját, az Egyesült Államokat, fő felvonulási terepeit, az óceánokat nem érinti a bécsi folyamat: ez számára a legmegnyugatatóbb aszimmetria. A nukleáris ,,elrettentés,, eszköztárát a jövő évezred első évtizedéig aligha veszélyezteti a strukturális támadóképtelenség általánossá válása Európában és az ásziai-csendes-óceáni térségben, így az óceánontúl nem tapasztalható túlzott sietség. Washington a katonai bizalomerősítést is igyekszik távoltartani Amerikától: éves információcserét szorgalmaz majd minden katonai szervezetről, fegyverek rendszerbe állításáról, élőerőről és technikáról, de csak Európában. A katonai nyíltság, a megfigyelés, az ellenőrzés csak olyan mértékben érintheti Amerikát, amennyire ez a szovjet-amerikai szerződésekben előírás. Azt persze senki nem gondolhatja komolyan, hogy az egyetemes biztonság szempontjából a Szovjetunió ázsiai területe és az Egyesült Államok ,, katonailag egyenértékű. (folyt.köv.) 1989. március 14., kedd 14:05
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Nehéz kezdésről - illúziók nélkül (4. rész)
Bécsben ezúttal méltatlanul éri hátrányos megkülönböztetés Európa semleges és el nem kötelezett országait. Ők, akik a helsinki folyamat oly sok áthidaló-mentő megoldását találták meg, akik annyit tettek az európai biztonság és együttműködés intézményesitéséért, a hgyományos leszerelés ,,utanfutói,, lesznek. Köztudott egyébként, hogy kontinensünk néhány semleges országa a legmilitarizáltabbak között van: nekik fegyverrel meg kell tudniok védelmezni örökösnek vélt semlegességüket. Nehogy igaza legyen a jósnak, aki szerint a nagyhatalmak és szövetségeseik már rég atomfegyverementesek, sőt fegyvermentesek lesznek, amikor egy semleges Svájc, Svédország vagy Ausztria még mindig csörtetni fogja jólfelfogott fegyverét. +++ Pirityi Sándor MTI-Panoráma 1989. március 14., kedd 14:07
Vissza »