|
|
 |
|
 |
Az Országgyűlés ünnepi ülése (7. rész)
|
A most élő nemzedékek legfőbb feladata éppen az, hogy egészséges
nemzeti felelősséggel tegyenek meg mindent, hogy lezárják a nemzeti
katasztrófák sorozatát, olyan pályára vezessék a nemzetet, amely
szerves folytatása az 1848-ban megnyitott útnak, és amely a mai
viszonyoknak megfelelő kiteljesítése mindannak a nemes törekvésnek,
ami népünket mindig is áthatotta. Ma is érvényesek Kölcsey Ferenc
szavai: ,,Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.,,
Március idusát - és éppen testületünk határozata szerint - immár
felszabadultan ünnepelhetjük. E nap azonban a mi számunkra nem
csupán - és elsősorban nem is kegyeleti alkalom. Sokkal inkább a
nemzeti önvizsgálat és a jövőtervezés, az elhatározás és a tett
jelképe. Újra és újra meg kell mérnünk önmagunkat: felnőttünk-e
korunk embert próbáló feladataihoz - hasonlóan márciusi elődeinkhez
-, hogy élhessen és gyarapodhasson a nemzet e hazán.
A mi históriánkban nem volt még egy korszak, amikor a nemzetnek
annyi óriása lett volna egyidőben, mint 1848-49-ben. Más
évjáratokban a reformkori másodvonalból is múlhatatlan tekintélyű
vezető személyiségek lehettek volna. Ezért is kötelező, hogy
erkölcsi, eszmei magasságukhoz mindenkorra fölemelkedjünk, legalább
megkíséreljük ezt az emelkedést. Ne rettenjünk meg a
számlakészítéstől, ha esetleg azt mutatná, hogy ma nagyon kevés az
ilyen politikusunk és közéleti emberünk. Épp ezért kell hozzájuk
igazodnunk, hogy a mában is legyenek olyanok, akik hasonlítanak
rájuk. A még nem elegendőből, a kevésből így támasztható fel a
legyen több parancsa.
A felelősség borzongása futhat végig rajtunk, ha meggondoljuk,
kik voltak elődeink az akkori magyar országgyűlésben. Távol áll
tőlem, hogy akár csak futólag is összevetésre merészkednék. Kerülöm
- és szándékosan - azokat a szónoki fogásokat, amelyek a reformok
mai korát bármilyen tekintetben az akkori reformkorral azonosítják.
Más kor, más század, más történelmi feladat. Keresnünk csupán azt
lehet, hogy széchenyiék, kossuthék eszmeisége és erkölcse miképpen
válhat felhajtó erővé a mai nemzeti gondok reményteljes
megoldásában.
Az ,,ország háza,, - ismét a népszuverenitás letéteményese -
legyen maga is a nagy elhatározások és cselekvések színtere.
Rekesszen ki soraiból minden tehetetlenséget, minden csüggedést,
hogy követhető példát mutathasson föl a társadalomnak. Folytasson
késhegyig menő vitákat, de mindig a közös boldogulás érdekében, s ne
engedjen teret a szűk látókörű, energiákat emésztő
pártvillongásoknak, hogy az erőegyesítés jelképe maradhasson.
(folyt.köv.)
1989. március 14., kedd 18:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- Debrecen 23 263: 3 héttel ezelőtt már kértük, hogy Romwalter Krisztinának mondják meg, hogy ne kitegye, ne összetegye a gyerek, hanem összerakja a gyerek a Mozaikban a kockákat. Változatlanul azt mondja kitetted,összetetted. Nagyon magyartalan, kérjük, hogy figyelmeztessék.
- 157-o93: Kérem Ribári professzort hivjon fel, nem hallok jól halláscsökkenésem van. Nagyon kérem, hogy hivjon föl.
- 6o5-376 Dunakeszi: Van Dunakeszin egy bolt, a l^o-es ahol drágábban adják a sertéskörmöt 25«-Ft-ért. Ezt szeretném bejelenteni.
-76I-A5ÍÍ Karsainé: Az Emberi Jogok Bizottságának többszázan adtunk fel levelet az erdélyi menekültek ügyében tértivevénnyel. A mai napig nem kaptunk visszaigazolást. A Postán azt mondták, hogy nekünk kell fizetni 15 Ft-ot azért, hogy egyáltalán megnézzék mi lett a sorsa a levelünknek. Nagyon furcsálljuk, hogy mikor nekünk kellett volna kapni értesitést, mi fizessünk, hogy utánanézzenek hol történt a hiba."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. március 14-én - meghalt Zita királyné az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak a felsége, Habsburg Ottó édesanyja. Akkoriban Habsburg Ottó már rendszeresen járt Magyarországra és természetesen részt vett édesanyja lelki üdvéért a Mátyás templomban Paskai László bíboros által február 3-án celebrált gyászmisén. Akkora volt a tömeg, hogy nem fért be a templomba. Sokan éljenezték Habsburg Ottót. Szerénységére jellemző volt, hogy őt feleségével együtt egykor az uralkodónak fenntartott díszpáholyba kívánták vezetni, de ő ezt nem fogadta el. A szentélyben lévő padok harmadik sorában vett részt a szertartáson. Nem egész véletlen, hogy sok kisgazdapárti volt jelen a szentmisén.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|