|
|
 |
|
 |
Az Országgyűlés ünnepi ülése (1. rész)
|
1989. március 14., kedd - A nemzet történelmének korszakos jelentőségű eseményére, az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve ünnepi ülést tartott szerdán a Magyar Országgyűlés. A törvényhozó testület emlékező-tisztelgő ülésén a képviselők, a kormány elnöke és tagjai, az országos hatáskörű szervek vezetői mellett részt vettek a politikai, a társadalmi élet vezető személyiségei, a diplomáciai képviseletek vezetői, neves közéleti személyiségek és a nemrégiben megalakult szervezetek képviselői. Az elnökségben helyet foglalt Straub F. Brunó, az Elnöki Tanács elnöke, valamint az Országgyűlés tisztségviselői.
A Himnusz hangjait követően a Magyar Országgyűlés nevében Jakab
Róbertné alelnök köszöntötte a részvevőket. Ezután Szűrös Mátyás, az
Országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. (folyt.köv.)
1989. március 14., kedd 18:07
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ünnepi ülése (2. rész)
|
- 1848. március 15-én, immár 141 évvel ezelőtt a magyarság
történetének újabb drámai fordulójához érkezett. Egyenlőtlen harcra
kényszerült a szabadságért, a független, önálló Magyarország
megteremtéséért, a magát túlélt feudális viszonyok felszámolásáért,
a megkésve, de nálunk is napirendre került polgári demokratikus
átalakulás győzelemre segítéséért.
Népünk emlékezete 141 éve őrzi március idusának emlékét.
Múltunknak olyan kora volt e forradalom, amely egyszerre igérte az
akkori Európa fejlettebb részéhez való felzárkózást és
függetlenséget. Hősies kísérlet volt a ,,magyar átok,,, a ,,mi
mindenben elkésünk,,-sors megfordítására.
1848-49 a ma élő nemzedékek osztatlan öröksége - mutatott rá.
Tükörként emelik maguk elé, és abban népünk legszebb, legbecsültebb
arcvonásait látják: olthatatlan szabadságvágyat, ,,szent akaratot,,,
lelkes tenni tudást, hősiességet, kitartást, nagylelkűséget és
nemzeti összefogást, a jó ügy mellett áldozatvállalást és a bukásban
is nemes tartást.
Az utódok építkeznek az elődök tetteiből. Ezekkel is alakítják
önarcképüket, értékrendjüket, kötelező mércéjét annak, hogy mit,
mennyire érdemes és szükséges becsülni, és mit ítélhet
,,felejtésre,, a nemzet kollektív emlékezete.
1848 jelképe mindannak, amit népünk ebben a hazában, Európának
ezen ,,a huzatos,, táján Szent István óta alkotott, elszenvedett,
amiért harcolt és vérzett, hogy ne csak hírét hagyja a késői
utódokra, hanem szabad nemzetként fenn- és megmaradjon. 1848 ezért
kiapadhatatlan erőforrás a kései korok számára is.
A hazai és a nemzetközi változások kölcsönhatását, a magyar és a
világszabadság legjobb hívei által mindig is vallott egymáshoz
tartozását szinte a fonákjáról igazolta az erejét megfeszítő
nemzetre szakadt tragédia. Amikor az egyesült reakció túlerejének
csapásai alatt elbuktak Európa forradalmai, a zsarnokság egész
súlyával a magyarság vállára szakadt. (folyt.köv.)
1989. március 14., kedd 18:15
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ünnepi ülése (3. rész)
|
- Örök tanulságként igazolódott, a haladás, amihez a haza sorsa
Szent István óta mindig is kötve volt: egyetemes, egy és
oszthatatlan. Ha elbukik az egyik, vele hull a másik is. A magunk
ereje nem volt elegendő ahhoz, hogy széttörjük a ránk rakott
bilincseket. Sorsunk - akárcsak ma - akkor is az egyetemes haladás
ügyéhez volt kötve.
1848 szabadságeszménye nem elvont idea, és kivált nem harsogó
retorika. Tartalmát a 12 pont foglalta össze tömören, közérthetően
és nagy mozgósító erővel. Hatása azért volt szinte leírhatatlan,
azért visszhangzott a népben, mert azt öntötte szavakba, amit a
nemzet vágyaiban már megfogalmazott.
Március 15-ének hőse a fiatal Magyarország volt. A márciusi
ifjak, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és a köréjük sereglett
,,plebejus blokk,, kiáltványa, a ,,Mit kíván a magyar nemzet,, volt
az a szikla, amire a nemzet élére emelkedett Kossuth Lajos bizton
építhette a társadalmi erők legszélesebb körű összefogására képes
politikáját. Kossuth jól látta, hogy a polgári demokratikus
átalakítás előtt emelkedő gátak lebontását, március vívmányait két
oldalról fenyegeti veszély. Számolnia kellett a katonai
beavatkozással, de azért is munkálkodnia kellett, hogy a nemzet
felülemelkedjék sokféle megosztottságán. Kossuth államférfiúi
nagyságát mutatta, hogy a ,,pillanat követelményének szintjére,,
emelte a politikát. Felismerte az érdekegyeztetés objektív
lehetőségét és kényszerét. Hiszen legyen bármilyen igaz az ügy,
sorsára döntő hatással van a belső front szilárdsága és a nemzetközi
környezet, a külső feltételrendszer, az erőviszonyok alakulása.
A belső front, a társadalom természetes sokféleségét ténylegesen
megmutató törésvonalak ellenére, teherbírónak bizonyult. A kossuthi
érdekegyeztetési politika kiállta a próbát. Képes volt összefogni és
együtt tartani az arisztokrácia reformereit, a köznemesi progresszió
és a plebejus (paraszt, munkás, értelmiségi) radikálisok különböző
áramlatait.
A cselekvő, a szervező erők maguk mögött tudták a nép túlnyomó
többségét. Az bízott vezetőiben, azok tettekkel hitelesített
szavában, a világos programban. Tapasztalta: a harc érte is folyik,
és kizárólag csak vele, általa lehet azt megvívni. Az egyén és a
nemzet egymást emelő sorsközösségét fejezték ki Kossuthnak -
nyelvünket a klasszikus retorika színvonalára emelő, gyújtó
szónoklatai. (folyt.köv.)
1989. március 14., kedd 18:17
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ünnepi ülése (4. rész)
|
- A jobbágy személyes szabadságáért, a polgár a
jogegyenlőségért, a vállalkozás szabadságáért, a mesterlegény és a
munkás a maga emelkedéséért, a születő modern értelmiség liberális
eszményeiért küzdött. E küzdelem vezetését - polgárság híján - a
köznemesség vállalta fel. Az arisztrokraták legjobbjai is látták,
hogy e folyamatot a történelmi szükség diktálja. Ha csatlakoznak, ha
segítik a kor áramlatát, akkor velük, ha félreállnak, vagy
szembefordulnak vele, akkor nélkülük és ellenükre megy végbe.
Közülük sokan különérdekeiket képesek voltak alárendelni az
össznemzeti célnak. A főnemesi reformerek közül a legkiemelkedőbbek
így lettek zászlóvivői a polgári haladásnak és a
szabadságküzdelemnek is. Ez igazolta legmeggyőzőbben Széchenyi
István eszményeit.
Széchenyi kitartóan szorgalmazta az elmaradott Magyarország
korszerűsítését; mindent megtett, hogy országunkat a békés fejlődés
útjára vezesse. Ezért vállalt tisztséget az első felelős magyar
kormányban.
De Kossuth és Petőfi sem volt romantikus politikus, romantikus
álmodozó. Fejlődést akartak és nem feltétlenül forradalmat. Az
utóbbira éppen azért kényszerültek, mert a haladás békés útját
eltorlaszolták. A forradalom is azért csapott át nemzeti
szabadságharcba, mert vívmányait, kibontakozását létében fenyegette
a külső veszély. A harc kényszer volt és nem cél. És amikor ez a
kényszer a polgári demokratikus forradalmat nemzeti szabadságharcba
szorította, az ország, a nép a vívmányok védelmére kelt.
Kossuth Lajos Danton és Carnot volt egyszemélyben: megszervezte,
lelkesítette, felfegyverezte és harcba vezette a nemzetet. Hívó
szavára jobbágyfiakból, mesterlegényekből, diákokból, a magyar nép
minden rétegéből elszánt sereg rekrutálódott, melynek szelleme
egyszerre volt nemzeti és forradalmi. A zsenge magyar ipar
műhelyében kovácsolták, öntötték a fegyvereket. A hazaszeretet és a
szabadság iránti olthatatlan vágy szülte a harcra kényszerített
ország hőseit Pákozdnál, Sukorónál, Isaszegnél és a Branyiszkón,
Vízakna és Déva között.
Félő tehát, hogy aki csak forradalmat vagy csak reformot, aki
csak Széchenyit ,,vagy,, csak Kossuthot mond, az szem elől
tévesztheti: nemcsak a jelen, hanem a múlt is összetett; a
cselekvésnek mindig több alternatívája van. Sokféle változó
függvénye, hogy melyik lehetőség lesz - szabad választás vagy éppen
a kényszerek szorítására - a realitás. (folyt.köv.)
1989. március 14., kedd 18:25
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ünnepi ülése (5. rész)
|
- Vitathatatlan, hogy ennek a múltnak 1848-49 olyan hatalmas
kilátópontja, ahonnan hátra és előre is igen nagy messziségbe lehet
látni. 48 jelképiségében benne van Budai Nagy Antal, Dózsa György,
Rákóczi Ferenc, de benne van Deák Ferenc és Ady Endre, benne van
Károlyi Mihály és Jászi Oszkár, benne mindazok, akik a haza és
haladás jelszavával éltek és cselekedtek. Benne vannak, akiknek a
politikai géniuszát esetleg meg sem értettük vagy nem tettünk
elegendő kísérletet kiemelkedő munkásságuk törekvéseinek történeti
elemzésére. Nem a mai nap feladata természetesen ez a mérlegelés. Ma
az a kötelességünk, hogy erről a helyről is tudatosítsuk: mit jelent
a nemzet jelene és jövője számára, ha vezetői őszintén maguk mellett
akarják érezni ama régi március hőseinek eszmei támogatását.
1848-ban a forradalomnak volt ereje leküzdeni a szélsőségeket;
korlátozta, gátak közé vezette az érdekegyeztetésre veszélyes
túlzásokat. Közben ösztönözte, sodorta a lemaradni hajlamosakat, a
túlzottan fontolgatókat, a kevésbé bátrakat, a menetközben
megingottakat, a nem elegendőben is kiegyezésre hajlókat. A magyar
1848-49 jól fogta össze a nemzeti energiákat, a társadalomban működő
felhajtó erőket, a tradiciót és a korszerűt.
1848 öröksége nem kisajátítható, nem felparcellázható, az a
mienk, valamennyi magyaré. Mindenkié, aki vallja és vállalja
szellemét, ahhoz hűen cselekszik itt és most. Méltatlan lenne
március örökégének bármilyen szelektív, célzatos értelmezése, csak
az egyik vagy csak a másik vonásának - más jellemzőinek kárára
történő - kiemelése. Ez torzítaná a nemzeti önismeretet. 1848
üzenete tisztán és világosan cseng: haladni kell, áldozatok árán is,
mert csak így boldogulhatunk.
Az összefogáson akkor a nemzetiségi kérdés mentén keletkezett
repedés. A magyar nép függetlenségi harca nem mindenben harmonizált
a nemzeti azonosságnak elismertetéséért fellépők törekvéseivel. A
forradalomban rejlő igazi lehetőségeket azonban az 1849-es
nemzetiségi törvények jól mutatták. Ezek voltak az akkori Európában
a leghaladóbb jogi alkotások a népnek egyenlőségéről. Kossuth
Duna-konföderációs tervében pedig korát megelőzve annak esélyét
kínálta, hogy Közép-Európa ne legyen az itt élő kisnépek
szégyenkalodája.
1848 elszakíthatatlan része Európa közös múltjának, a földrész
haladóbb hagyományainak is. A magyarság nemzeti és társadalmi
küzdelméhez Európa adta a külső késztetést. (folyt.köv.)
1989. március 14., kedd 18:29
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ünnepi ülése (6. rész)
|
- A magyar március eszmei forrása a nagy francia forradalom
,,szabadság, egyenlőség, testvériség,, ideája volt; közvetlen
ösztönzője pedig a párizsi, a milánói és a bécsi felkelés, amelyek a
Szent Szövetség építményét le ugyan nem döntötték, de megrázták és
előkészítették széthullását.
A magyar 1848 abba az európai forradalmi folyamatba
illeszkedett, amelynek közös jellemzője és egyben legfőbb felhajtó
ereje a népek nemzeti törekvése, függetlenségi vágya volt. A
magyarság akkori harcát - másik szálon - a társadalmi haladást is
gáncsoló zsarnokság elleni fellépés kapcsolta Európához.
A magyar 1848 tisztán mutatta, hogy a társadalmi és a nemzeti
szorosan összetartozik.
1848 az úgynevezett szerves út, vagyis a viszonyainknak
legmegfelelőbb ,,pályára állás,, az Európa haladottabb feléhez való
felzárkózás reményét csillantotta fel. A világosi fegyverletétel
viszont az ,,elkanyarodást,,, a civilizáció fő áramlatától történt
ismételt leszakadást jelentette. Az abszolutizmus, az önkényuralom
újabb időveszteséggel sújtott minket. Ám egy bukott forradalom is
elindíthatja a nemzeti és a társadalmi megújulás szülési fájdalmait.
E történelmi ,,késleltetés,, közbejöttével így lett eredménye
1848-49-nek is a kiegyezés műve és a magyar századforduló, amikor
egy poros-sáros provinciából létrejön és belép Európa színpadára a
modern Magyarország.
A folytatást igérő 1918 és 1919 után következő negyedszázados
országvesztő hatalom bukásával és romjainak eltakarításával, a
felszabadulás utáni évek népi demokratikus átalakulása ismét 1848
folytatásának esélyét kínálta fel. A továbbra is megoldatlan nemzeti
és társadalmi problémákat, úgy tűnt, lesz mód együtt, a legszélesebb
nemzeti összefogás bázisán, demokratikus folyamatban megoldani. Ám
ezt a sajátosságainkhoz igazodó ígéretes fejlődési pályát
radikálisan kettétörte az a diktatórikus hidegháborús ,,fordulat,,,
aminek máig ható súlyos következményei drámai figyelmeztetések is:
soha nem volt elég csupán a jó és a rossz között választanunk.
Legalább ennyire fontos tudnunk, számításba vennünk azt is, hogy
külső erők is zsákutcás kényszerpályára taszíthatják a nemzetet, és
a nemzetközi meghatározottságok e csapdáját minden módon el kell
kerülnünk.
Mai törekvéseinkhez kedvező a külső háttér. Hazánk ismét a
haladás fő áramlatához kapcsolódik. Jó lehetőségeink vannak arra,
hogy hasznosan és harmonikusan cselekedjünk a magunk
előrehaladásáért és egyben a különböző civilizációs körök egymást
termékenyítő közeledéséért. (folyt.köv.)
1989. március 14., kedd 18:37
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ünnepi ülése (7. rész)
|
A most élő nemzedékek legfőbb feladata éppen az, hogy egészséges
nemzeti felelősséggel tegyenek meg mindent, hogy lezárják a nemzeti
katasztrófák sorozatát, olyan pályára vezessék a nemzetet, amely
szerves folytatása az 1848-ban megnyitott útnak, és amely a mai
viszonyoknak megfelelő kiteljesítése mindannak a nemes törekvésnek,
ami népünket mindig is áthatotta. Ma is érvényesek Kölcsey Ferenc
szavai: ,,Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.,,
Március idusát - és éppen testületünk határozata szerint - immár
felszabadultan ünnepelhetjük. E nap azonban a mi számunkra nem
csupán - és elsősorban nem is kegyeleti alkalom. Sokkal inkább a
nemzeti önvizsgálat és a jövőtervezés, az elhatározás és a tett
jelképe. Újra és újra meg kell mérnünk önmagunkat: felnőttünk-e
korunk embert próbáló feladataihoz - hasonlóan márciusi elődeinkhez
-, hogy élhessen és gyarapodhasson a nemzet e hazán.
A mi históriánkban nem volt még egy korszak, amikor a nemzetnek
annyi óriása lett volna egyidőben, mint 1848-49-ben. Más
évjáratokban a reformkori másodvonalból is múlhatatlan tekintélyű
vezető személyiségek lehettek volna. Ezért is kötelező, hogy
erkölcsi, eszmei magasságukhoz mindenkorra fölemelkedjünk, legalább
megkíséreljük ezt az emelkedést. Ne rettenjünk meg a
számlakészítéstől, ha esetleg azt mutatná, hogy ma nagyon kevés az
ilyen politikusunk és közéleti emberünk. Épp ezért kell hozzájuk
igazodnunk, hogy a mában is legyenek olyanok, akik hasonlítanak
rájuk. A még nem elegendőből, a kevésből így támasztható fel a
legyen több parancsa.
A felelősség borzongása futhat végig rajtunk, ha meggondoljuk,
kik voltak elődeink az akkori magyar országgyűlésben. Távol áll
tőlem, hogy akár csak futólag is összevetésre merészkednék. Kerülöm
- és szándékosan - azokat a szónoki fogásokat, amelyek a reformok
mai korát bármilyen tekintetben az akkori reformkorral azonosítják.
Más kor, más század, más történelmi feladat. Keresnünk csupán azt
lehet, hogy széchenyiék, kossuthék eszmeisége és erkölcse miképpen
válhat felhajtó erővé a mai nemzeti gondok reményteljes
megoldásában.
Az ,,ország háza,, - ismét a népszuverenitás letéteményese -
legyen maga is a nagy elhatározások és cselekvések színtere.
Rekesszen ki soraiból minden tehetetlenséget, minden csüggedést,
hogy követhető példát mutathasson föl a társadalomnak. Folytasson
késhegyig menő vitákat, de mindig a közös boldogulás érdekében, s ne
engedjen teret a szűk látókörű, energiákat emésztő
pártvillongásoknak, hogy az erőegyesítés jelképe maradhasson.
(folyt.köv.)
1989. március 14., kedd 18:45
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ünnepi ülése (8. rész)
|
Hordozza vállain a nép által ráruházott teljes felelősséget, de
ossza is meg mindenkivel, aki részt kér a hatalomból, hogy
elöljárhasson az igazságos teherviselésben.
A ,,nemzet gyűlése,, szolgálja alázattal és képviselje
méltósággal a teljes nemzetet, mindannyiunkat, akik magyarnak
valljuk magunkat e hazában és szerte a világon. S ugyanígy szolgálja
és képviselje valamennyi más nemzetiségű honfitársunkat, akik e
hazának tisztelettel övezett, egyenjogú polgárai. A jobb hazai
teljesítmény nem nélkülözheti a képviselők szolgálatát, mint ahogyan
nem számíthat külhoni tekintélyre az a nép, amely nem becsüli
önmagát, és ugyanakkor nem tiszteli a más nemzethez tartozókat is.
A haza ma ismét ránk figyel. Országgyűlésünk legyen méltó a
várakozásokhoz és reményekhez. Legyünk új Pozsony és új Debrecen is.
Vállaljuk a reformhétköznapok szívós munkálkodását, de legyünk
képesek sorsfordító döntésekre is, ha a nép üdve, a haza sorsa, az
állam függetlensége, a demokrácia és a szocializmus vállalt céljai
ezt követelik. Nekünk úgy kell élnünk és dolgoznunk, hogy a kései
unokák a mi neveinket is ,,áldó imádság,, mellett mondják el.
Én hiszem, hogy így lesz. S ha így lesz, Magyarországot a poklok
kapui sem dönthetik meg. Legyen béke az emberek között
Legyen
békesség a Földön
(folyt.köv.)
1989. március 14., kedd 18:48
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés ünnepi ülése (9. rész)
|
Szűrös Mátyás beszédét követően az ünnepi ülés részvevői
elénekelték a Szózatot.
A képviselők és a meghívott vendégek ezután a Kossuth Lajos
téren a katonai tiszteletadás mellett felvont állami zászló előtt
tisztelegtek. Az ünnepi ülés befejezéseként a Magyar Országgyűlés
nevében Szűrös Mátyás, valamint Jakab Róbertné és Horváth Lajos
alelnökök a Kossuth-szobor talapzatára koszorút helyeztek el. A
szalag felirata: ,,A magyar forradalom és szabadságharc emlékére - a
Magyar Országgyűlés,,. (MTI)
1989. március 14., kedd 18:51
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- Debrecen 23 263: 3 héttel ezelőtt már kértük, hogy Romwalter Krisztinának mondják meg, hogy ne kitegye, ne összetegye a gyerek, hanem összerakja a gyerek a Mozaikban a kockákat. Változatlanul azt mondja kitetted,összetetted. Nagyon magyartalan, kérjük, hogy figyelmeztessék.
- 157-o93: Kérem Ribári professzort hivjon fel, nem hallok jól halláscsökkenésem van. Nagyon kérem, hogy hivjon föl.
- 6o5-376 Dunakeszi: Van Dunakeszin egy bolt, a l^o-es ahol drágábban adják a sertéskörmöt 25«-Ft-ért. Ezt szeretném bejelenteni.
-76I-A5ÍÍ Karsainé: Az Emberi Jogok Bizottságának többszázan adtunk fel levelet az erdélyi menekültek ügyében tértivevénnyel. A mai napig nem kaptunk visszaigazolást. A Postán azt mondták, hogy nekünk kell fizetni 15 Ft-ot azért, hogy egyáltalán megnézzék mi lett a sorsa a levelünknek. Nagyon furcsálljuk, hogy mikor nekünk kellett volna kapni értesitést, mi fizessünk, hogy utánanézzenek hol történt a hiba."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. március 14-én - meghalt Zita királyné az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak a felsége, Habsburg Ottó édesanyja. Akkoriban Habsburg Ottó már rendszeresen járt Magyarországra és természetesen részt vett édesanyja lelki üdvéért a Mátyás templomban Paskai László bíboros által február 3-án celebrált gyászmisén. Akkora volt a tömeg, hogy nem fért be a templomba. Sokan éljenezték Habsburg Ottót. Szerénységére jellemző volt, hogy őt feleségével együtt egykor az uralkodónak fenntartott díszpáholyba kívánták vezetni, de ő ezt nem fogadta el. A szentélyben lévő padok harmadik sorában vett részt a szertartáson. Nem egész véletlen, hogy sok kisgazdapárti volt jelen a szentmisén.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|