Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Szűrös Mátyással
(Kasza László) München, 1989. április 1. (SZER, Gondolatforgató) - Ebben a műsorban - és elődjében: a Holnap hullámhosszán című adásban - többszáz interjút készítettem az elmúlt 15 évben. Ha jól emlékszem, egyetlen egyszer sem tartottam szükségesnek szót ejteni a beszélgetés létrejöttének körülményeiről. Igaz: nem is ült a Szabad Európa Rádió mikrofonja előtt, szemben velem élvonalbeli magyar politikus. Most ez történt. Budapesti tartózkodásom idején interjút készítettem Szűrös Mátyással, az Országgyűlés akkor frissen megválasztott elnökével. Az eset tehát rendhagyó - éppen ezért tartom fontosnak megemlíteni, hogy az interjú létrejötte viszont olyan természetes körülmények között történt, mintha az MSZMP szemében a Szabad Európa Rádió 35 éven nem az első számú közellenség lett volna. Telefon a parlament sajtóosztálya vezetőjéhez, Faragó Andráshoz, hogy szeretnék interjút készíteni Szűrös Mátyás elnök úrral. Egy nappal később a válasz: ekkor és ekkor jöjjön. A megállapodott 30 percből több mint egy órás beszélgetés lett. Nos, én mindebből semmi következtetést nem kívánok levonni, nem bocsátkozom találgatásokba, hogy más -, vagy különösen minden magyar vezető is - így viszonyult volna az interjú-kérelemhez. Azt azonban, hogy Szűrös Mátyás esetében ez így történt, fontosnak tartottam elmondani. Fontosnak különösen azért, mert - mint hallani fogják - sok alapvető kérdésben még mindig szakadékok választanak el bennünket akkor is, ha bizonyos területeken közeledett a hivatalos magyar álláspont az általunk mindig is képviselt demokratikus nézetekhez. És még egy technikai megjegyzés. A beszélgetés - mint említettem - több mint egy órán át tartott, vagyis két Gondolatforgató kereteit is meghaladja. Ezért két részre osztottam. Ma az első, egy hét múlva pedig a második részét hallhatják. Továbbá pedig a saját kérdéseimet rövidítettem, hogy a parlament elnökének szövegéből szinte semmit ne kelljen vágni. Nos - ezután a kissé hosszúra sikerült, de talán mégsem felesleges bevezetés után az interjú első része -, amelyet március 20-ikán készítettem Szűrös Mátyással, a parlament elnökével hivatali helyiségében: - Elnök Úr! Csak részben függ össze az Ön személyével első kérdésem. Jelöléséről először vezető politikusok azt mondták, hogy az MSZMP senkit nem kíván jelölni a Parlament elnökének tisztére. Azután három személy is szóba került mint hivatalos jelölt, aztán maradt Ön - megint csak hivatalos jelöltként - Szűrös Mátyás, akiről sokan tudni vélik, hogy nem akarta elfogadni ezt a jelölést. De erről a szempontról később. Most inkább azt kérdezném először, hogy ez az összevisszaság vajon jellemzi-e az MSZMP mostani vezetőségét: hogy egyik kéz nem tudja mit csinál a másik? - Ez egy folyamatban alakult ki. Én többször elmondtam, hogy elhárítottam a jelölést. Két alkalommal. Harmadszorra azt mondtam, amennyiben a nevem felmerül jelöltként, akkor én végül is a jelölést vállalom. Tehát természetesen minden parlamenti pártnak jogában áll jelöltet állítani. Hát nálunk egy párt van a parlamentben jelenleg, és természetes dolog az, hogy lehet jelöltje erre a posztra, és lehet másoknak is jelöltje. Ezért először ez kérdés a Politikai Bizottságban merült fel - hogy kit jelöljön a párt - és azután ez egy folyamat volt. Konzultáció, széleskörű konzultáció az országgyűlési képviselőkkel. Én például részt vettem a Hajdú-Bihar megyei képviselők csoportülésén - hiszen én a Hajdú megyei 15. választókörzet képviselője vagyok - és hát ott láttam, hogy a képviselők is úgy akarják, hogy engem jelöljenek. Ez nekem nagyon fontos volt, hogy szülőföldemen, a szűkebb hazámban hogyan ítélnek meg - mindig is tudtam, hogy a gyökerek erősek -, mint politikus mindig adtam arra, hogy ezek a gyökerek eltéphetetlenek legyenek, és így fokozatosan kiderült, hogy elsőszámú jelöltje vagyok a képviselőknek, és a közvéleménynek. Ezt figyelembe véve, a Központi Bizottság foglalt állást úgy, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt jelöltjeként engem szerepeltet. - Ennek aztán az a technológiája persze, hogy másokat is lehet jelölni. A mostani házszabályunk szerint a Hazafias Népfront feladata a jelölő bizottságra javaslatot tenni, és ezt a jelölő bizottságot a parlament választja meg. Na most a jelölés menetében 24 név került szóba. Tehát nem egyetlen jelölt voltam végülis. Azonban ezzel a jelölő bizottság nem boldogult, mert a potenciális - mondjuk - partnerek nem vállalták -, visszaléptek. Annak pedig valóban nincs értelme, hogy egy-két szavazattal valaki kiálljon. Végülis tehát a jelölő bizottság egy jelölt mellett állt, az én személyem mellett - így alakult ez. De közben még, ott a választás folyamán is azt hiszem 22-24 név merült fel, egy-két szavazattal, volt aki elérte a tízet, nyolcat, és így tovább. Úgyhogy így alakult ez végeredményben. - Viszont Elnök Úr kérem: mielőtt még az ülésszak megkezdődött volna, és mielőtt ezt a jelölő bizottságot összeállították volna itt a parlamentben, forgalomban volt ugye három név: az Ön neve, Pozsgay Imréé és Nyers Rezsőé. Nos -, nem hiszem, hogy túlzok - hogyha azt mondom, hogy itt most felszisszent az ország. Mit mondtak? Azt mondták az emberek, hogy a párt reformszárnyából akarnak félreállítani valakit. - Igen. De az kétségtelen -, abban Önnek igaza van, amit az első kérdésében is megfogalmazott. Hát lehetett itt azért bizonyos bizonytalanság és félreértés. Na most a félreértés abból adódott, hogy valóban felmerültek a jelölés folyamatában különböző nevek - Pozsgay Imréé is, a Nyers Rezsőé is - és a pártvezetés arra az álláspontra helyezkedett, hogy miután ők nemrég foglalták el mostani posztjukat, nem kellene őket arról elmozdítani, jelölni. Nekik ott még nagyon fontos teendőik vannak. Na most miután ez úgy merült fel, hogy hát - mint hogyha ez, a parlament elnöki funkcióija, ez süllyesztő lenne - hát erre valóban talán bizonyos kifejezések, és megfogalmazások adtak alkalmat, hogy ez így elhangozzék. Valójában azonban arra törekszünk, hogy ez ne egy periférikus poszt legyen. Kétségtelen, van ebben igazság: ahogy eddig korábban például maga a pártvezetés, meg egyáltalán az ország vezetése kezelte az országgyűlést az nem helyénvaló. Nem helyénvaló, mert ugye egy rendelet, egy politikai párt betölthet bizonyos szerepet, akár vezető szerepet is. De a mi konstrukciónk az kimerítette a lehetőségeit, ez tulajdonképpen befejezte a történelmi misszióját, úgy lehet fogalmazni: ez már nem alkalmas a fejlődésre. - Tehát egy politikai párt ne váljék uralkodó párttá, tehát ne váljék olyanná, amely direkt módszerekkel, sok tekintetben még az alkotmány fölé is helyezi magát. Nos tehát ez volt itt, és az Országgyűlés szerepét a helyére kell tenni, és ezen belül az Országgyűlés elnökének a helyét és szerepét. - Reméljük, hogy ez sikerülni fog a jövőben. Most azonban még mindig az a helyzet, hogy - mint Ön is mondta: az Országgyűlés elnöki posztját süllyesztőnek tekintik a közvéleményben, kint az utcán. így azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy szinte felszisszent az egész ország, amikor hallották, hogy a Központi Bizottság Pozsgay Imrét, Nyers Rezsőt és Önt: Szűrös Mátyást jelölte volna erre, az Országgyűlés elnöki posztra. Vagyis a reformszárny egyikét akarják kivonni a forgalomból - gondolták az emberek. Az MSZMP vezetését ugye úgy látják, hogy van a reformszárny -, Önök. Aztán van a Grósz Károly fémjelezte dogmatikus csoport, és van a Berecz János jelentette, egyszer ide állók, másszor oda állók gyülekezete. Elfogadja Ön ezt nevekhez kötve -, vagy anélkül - ezt a felosztást? - Én lényegében azt fogadom el, hogy a pártnak van egy erős reformszárnya, és van egy - mondjuk így, klasszikus megfogalmazásban: egy hagyományos szárnya. Tehát én három részre tagolnám. Vannak reformpártiak és vannak bizonyos értelemben a régi politikai iskolát követők. Miközen vannak -, van egy bizonyos szélsőséges balos csoport is - és valószínű vannak olyanok, akik már eltávolodtak a párt platformjától a másik irányba is - tehát azért alapvetően itt erről van szó. Tudniillik nem sikerült kialakítani egy igazi centrumot. Nem sikerült ebbe a pártba még kialakítani politikai centrumot. Ez nyilvánvalóan a jövő kérdése. Ekörül viták folynak most, látjuk ezt nyilvánvalóan. Arról van szó, hogy - és ami nagy probléma: hogy nem sikerült a pártvezetést igazán népszerű emberekből, olyanokból összeállítani akiket az országban ismernek és becsülnek. Ez itt tehát a nagy kérdés. A reformszárny képviselői jelenleg nem foglalnak helyet a szűkebben vett pártvezetésben, hanem máshol helyezkednek el. Nem akarok neveket mondani, hiszen távol áll tőlem. De kétségtelen, hogy ez nekünk is probléma. Az én véleményem az, hogy ha a pártvezetésben - készülve a képviseleti demokráciára - a legnépszerűbb, a legismertebb személyiségeket kellene megválasztani, akkor lenne esélye a pártnak arra, hogy ebben a folyamatban többségi pártnak megmaradjon. - De nem pontosan az ellenkező tendenciának vagyunk a tanúja, hiszen ugye két titkári posztot is megszüntettek most a pártban az Ön kiválásával, és ez - a jelek szerint - inkább a konzervatívabb, vagy dogmatikusabb irányzatnak a pozícióját erősíti. - Igen. Ugye az én barátom, az együttes tv-szereplésünk idején: Horváth István belügyminiszter sakknyelven fejezte ki magát, hogy a párt tisztet áldozott. Ez egy érdekes megközelítése a dolognak. Meg kell mondanom, hogy én valóban mindig úgy tartottam, hogy egy felvilágosult koncepciót képviselek a párton belül, meg nemcsak a pártban hanem az országban - és hát azt hiszem, hogy a pártvezetésnek el kell gondolkodnia most azon, hogy hogyan lehetne megújítania a mi vezetésünket. Szóval eltelt a pártértekezlet óta most már tíz hónap, kérem szépen, és azt hiszem, hogy ideje megnézni a vezető testületek összetételét. Azoktól, akik szavuk hitelét elveszítették, meg kell válnia a vezetésnek. Szóval ezek ma kulcskérdések a mi vezetésünkben, politikánkban. A mai időkben egy versenyhelyzet kezd kibontakozni. Versenyhelyzet, és ehhez az szükséges - én egyetértek a Nyers Rezsővel - hogy nagy szellemi kapacitás van a mi pártunkban. Ezzel helyesen kellene élni és gazdálkodni. Nagyon. Tehát azokat viszont úgy értve azoktól, akik szavuk hitelét elveszítették - meg kell válnia a vezetésnek. Szóval ezek ma kulcskérdések a mi vezetésünkben, politikánkban. (folyt.) 1989. április 1., szombat
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »