|
|
 |
|
 |
A pártelnökség tagjainak nyilatkozata (6. rész)
|
Pozsgay Imre: Az alapkérdés a régi modell elvetése, s ebben
közösség van az elnökségen belül. Ami azt is jelenti, hogy az az
áramlat nincs közöttünk, amelyik ma is proletárdikatatúrát hírdet,
amelyik ma is anakronisztikus rég túlélt szervezeti formák között
egyfajta kegyeskedő és felsőbbséges alapon képzeli el a társadalom
irányítását.
- Önök között nincs, de a pártban ott van.
Pozsgay Imre: A pártban ott van, de itt nincs. Viszont a párt
programja, ha kialakul, akkor az lesz a választóvonal ennek a
döntésnek a meghozatalában, és én hiszem, hogy a magyar párttagság
nagy többsége, amelyik azért reformeszméken nevelkedett az elmúlt
20-30 esztendőben, képes megérteni ennek a fordulatnak a
jelentőségét, sőt, hogy ez megtörténhetett, azért ennek a hátterében
ott az a többség, amelyik így akarta. A másik, hogy az MSZMP azzal,
hogy a modellváltásban részt vesz és a fordulatot maga készítette
elő, igazából kezdeményező volt, hogy önmagát is egyfajta népi
megmérettetésnek tegye ki, legitimációját, működésének
törvényességét a néptől kívánja származtatni, míg korábban mindig
csak teoretikus elméleti küldetéstudatból próbálta ezt valahogy
meghatározni, és ennek óriási a politikai jelentősége, s ha ezt
elfogadjuk - márpedig itt mi négyen ezt elfogadjuk -, akkor ez
nagyon nagy jelentőségű egységteremtő erő.
Nyers Rezső: Én még hozzátennék két dolgot. Az egyik az, hogy az
MSZMP a maga szerepét a nemzet felemelésében továbbra is alapvető
fontosságúnak tartja, szocialista értékekre szüksége van ennek az
országnak a kibontakozáshoz, ugyanakkor nem tekintjük kizárólagosnak
az igazságainkat. Tudjuk, hogy ezeket újra kell gondolni, újra kell
fogalmazni, és tudjuk, hogy másoknak is vannak igazságaik az
országban. Összefogunk most azokkal, akik polgári értékeket,
szabadságjogokat akarnak elsősorban érvényre juttatni, és itt
utitársak lettünk ezekkel az erőkkel. És mindaddig, amíg a
demokrácia ki nem teljesedik, addig utitársak leszünk. A második,
amit szeretnék mondani, vagy harmadik ugye a mostani tanulságok
közül, hogy történelmi múltunk nincs teljesen tisztázva, de én
szerintem nagy részét sikerült úgy tisztázni, hogy van egy közös
nevezőnk a múlt megítélésében. (folyt.köv.)
1989. június 25., vasárnap 21:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- Debrecen 23 263: 3 héttel ezelőtt már kértük, hogy Romwalter Krisztinának mondják meg, hogy ne kitegye, ne összetegye a gyerek, hanem összerakja a gyerek a Mozaikban a kockákat. Változatlanul azt mondja kitetted,összetetted. Nagyon magyartalan, kérjük, hogy figyelmeztessék.
- 157-o93: Kérem Ribári professzort hivjon fel, nem hallok jól halláscsökkenésem van. Nagyon kérem, hogy hivjon föl.
- 6o5-376 Dunakeszi: Van Dunakeszin egy bolt, a l^o-es ahol drágábban adják a sertéskörmöt 25«-Ft-ért. Ezt szeretném bejelenteni.
-76I-A5ÍÍ Karsainé: Az Emberi Jogok Bizottságának többszázan adtunk fel levelet az erdélyi menekültek ügyében tértivevénnyel. A mai napig nem kaptunk visszaigazolást. A Postán azt mondták, hogy nekünk kell fizetni 15 Ft-ot azért, hogy egyáltalán megnézzék mi lett a sorsa a levelünknek. Nagyon furcsálljuk, hogy mikor nekünk kellett volna kapni értesitést, mi fizessünk, hogy utánanézzenek hol történt a hiba."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. március 14-én - meghalt Zita királyné az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak a felsége, Habsburg Ottó édesanyja. Akkoriban Habsburg Ottó már rendszeresen járt Magyarországra és természetesen részt vett édesanyja lelki üdvéért a Mátyás templomban Paskai László bíboros által február 3-án celebrált gyászmisén. Akkora volt a tömeg, hogy nem fért be a templomba. Sokan éljenezték Habsburg Ottót. Szerénységére jellemző volt, hogy őt feleségével együtt egykor az uralkodónak fenntartott díszpáholyba kívánták vezetni, de ő ezt nem fogadta el. A szentélyben lévő padok harmadik sorában vett részt a szertartáson. Nem egész véletlen, hogy sok kisgazdapárti volt jelen a szentmisén.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|