Rendszerváltás és az MTI

	Az Országgyűlés jogi bizottságának ülése (1. rész)
1989. február 21., kedd - Ülést tartott kedden az Országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottsága. Az Országgyűlés március 8-i ülésre készülve a testület megvitatta a sztrájkról szóló törvényjavaslatot, a Munka Törvénykönyvének módosítási javaslatát, az alkotmány korszerűsítésének koncepcióját, valamint a Belügyminisztérium feladat- és hatáskörének bővüléséről szóló előterjesztést. A bizottság állást foglalt amellett, hogy az Országgyűlés tűzze napirendre a gyülekezési törvény módosítását, tekintettel arra, hogy a hatályos szabályozás értelmében a parlament előtti téren rendezvények tartása tilos. A sztrájktörvény javaslatához és a Munka Törvénykönyvének módosítási javaslatához Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. Miként elmondta, a sztrájktörvény megalkotása azért fontos, hogy megszüntessék a jogbizonytalanságot ezen a - jogilag jelenleg egyáltalán nem szabályozott - területen. A javasolt törvényszöveg azt célozza, hogy a sztrájkot, mint eszközt, csak végső esetben lehessen igénybe venni, s hogy kiszámítható legyen a jogellenes sztrájk szankciója. Az immár 21 éve hatályos Munka Törvénykönyvének most csak a módosítását tervezik, ami átmeneti megoldás, és főleg a társasági törvény megalkotása tette szükségessé. Halmos Csaba ígéretet tett arra, hogy a jövő év végéig előterjesztenek egy teljesen új koncepción alapuló Munkatörvénykönyv-javaslatot. A sztrájktörvény-tervezet fölött éles vita bontakozott ki több képviselő, illetve az államtitkár között. Tallóssy Frigyes (Budapest) úgy vélekedett, hogy a tervezet jelenlegi formájában nem alkalmas az elfogadásra. Indítványozta, hogy dolgozzák át a szöveget, s azt is két lépcsőben tárgyalja az Országgyűlés, hogy legyen idő az első olvasat során felmerülő gondolatok beépítésére. A képviselő szerint a benyújtott tervezet nem ad választ számos kérdésre, így például nem nyújt kapaszkodót a sztrájk jogosságának megítélését illetően, valamint nem tisztázza, hogy ki viseli a felelősséget a sztrájkok következményeiért. Horváth Jenő (Budapest) úgy vélekedett, hogy az lenne a kisebb rossz, ha most elhalasztanák a törvény parlamenti tárgyalását, és néhány hónapot még rászánnának egy általánosabb elfogadásra esélyt adó változat alapos kidolgozására. A most benyújtott javaslat keretjellegű jogszabály - mondta, és hozzátette, hogy ellenzi keretjogszabályok elfogadását. (folyt.köv.) 1989. február 21., kedd 19:00
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Az Országgyűlés jogi bizottságának ülése (2. rész)
Horváth Jenő írásos beterjesztésben fogalmazta meg módosító, kiegészítő indítványait. Mások is hangott adtak kifogásaiknak. Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára, aki meghívottként volt jelen, úgy vélekedett, hogy a törvénytervezet a munkahelyek falain belülre kívánja szorítani a sztrájkok lehetőségét. A kormányt védi azáltal, hogy kiemeli azok köréből, akiknek a ténykedése ellen sztrájkkal lehet fellépni. Többen kifogásolták azt a javaslatot, hogy amennyiben nem a szakszervezet kezdeményezi a sztrájkot, akkor arról a dolgozóknak titkos szavazáson kell dönteniük. Halmos Csaba válaszában elmondta: olyan ellenérveket nem hallott a vitában, amelyek megkérdőjeleznék annak indokoltságát, hogy a tervezet már március 8-án a parlament elé kerüljön. Bár neki személy szerint fenntartásai vannak a szolidaritási sztrájkkal szemben, ennek lehetőségét alternatívaként bevették a tervezetbe. Úgy vélekedett, hogy - miként a törvényjavaslatban megfogalmazódott - a ,,munkaviszony keretében,, munkáltatói intézkedés elleni fellépésként elismert sztrájkjog megfelelően fejezi ki a jogosultság lényegét. A titkos szavazás - mint lebonyolítási részletkérdés - ügyében a kormány képviselője rugalmasságot mutatott. A bizottság nem tudott megállapodásra jutni abban a kérdésben, hogy mikor és hogyan kerüljön a sztrájkjog az Országgyűlés elé. Nem kapott többséget az a javaslat, hogy kétfordulós legyen a parlamenti vita. Az egyfordulós vita időpontját illetően sem jutottak közös nevezőre. A jelenlevő húsz közül nyolc bizottsági tag szerint most, március 8-án kell megtárgyalni, ám ugyancsak nyolcan voksoltak az elhalasztás mellett, négy bizottsági tag pedig tartózkodott. Állást foglalt viszont a bizottság a tervezetben található két alternatív javaslat ügyében, mindkét esetben a B-változat mellett. Vagyis támogatták a szolidaritási sztrájk lehetővé tételét, és azt is, hogy a ne csak a szakszervezet, hanem az érintett dolgozók is kezdeményezhessenek sztrájkot. A bizottsági tagok nem emeltek kifogást az elnöklő Bölcsey György, a bizottság titkárának azon javaslata ellen, hogy a kormányzat képviselőjének és néhány bizottsági tagnak a bevonásával igyekezzenek a hátralevő időben továbbfejleszteni a törvénytervezet szövegét, hasznosítva a módosító indítványokat. Az erre felkért bizottsági tagok közül Tallóssy Frigyes - tekintettel a rendelkezésre álló idő rövidségére - aggályait hangoztatta a munka elvégezhetőségét illetően, ezért nem vállalta a közreműködést. (folyt.köv.) 1989. február 21., kedd 19:07
Vissza »

	Az Országgyűlés jogi bizottságának ülése (3. rész)
A Munka Törvénykönyvének tervezett módosításával kapcsolatban ugyancsak több kritikai észrevétel hangzott el. Ezek egy részével Halmos Csaba egyetértett, más részükre pedig jogi érvekkel alátámasztott választ adott. Ezzel az okmánnyal a Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottság könnyű helyzetben volt: mivel nem ez a bizottság véleményezi majd a parlament előtt a tervezetet, ezért testületileg nem is kellett állást foglalnia a vitatott kérdésekben. Ezután Bödőné Rózsa Edit (Csongrád megye) és több más képviselő indítványával foglalkozott a bizottság. E képviselők javasolják a gyülekezési jogról szóló, 1989. évi III. törvény módosítását. A törvény értelmében a Kossuth Lajos téren nem lehet rendezvényeket tartani. A kérdés különös időszerűségét március 15-ének a közeledte adja. A képviselők javasolják megszüntetni azt a jogi helyzetet, hogy nem szabad virágokat elhelyezni Kossuth Lajos szobránál sem. A gyülekezési törvénynek ezt a passzusát egyébként az eredeti javaslat nem tartalmazta: az történetesen éppen a Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottság indítványára került be a szövegbe. A bizottság most - szembenézve néhány héttel ezelőtti álláspontjával - egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy indítványozza az Országgyűlés elnökének: a március 8-i ülésen megtárgyalásra javasolva terjessze elő a törvénymódosítási indítványt. Ezt követően az alkotmány szabályozási elvei kerültek terítékre. Kilényi Géza igazságügyminiszter-helyettes azt kérte a bizottsági tagoktól: foglaljanak állást az alkotmány-koncepció alternatív elgondolásaival kapcsolatban. Ha ugyanis ezt nem teszik meg, akkor négy-öt konkrét szövegtervezetet is ki kellene dolgozni, ami szinte teljesen áttekinthetetlenné tenné a kérdéskört. Ez a koncepcionális állásfoglalás - amely a március 8-i ülésen lesz a képviselők feladata - olyan fontos kérdéseket érint, mint például az államforma megfogalmazása, az emberi jogok elhelyezése az alkotmányon belül, az Országgyűlés struktúrájának - egy- vagy kétkamarás jellegének - eldöntése, az országgyűlési választások módja, a köztársasági elnök hatalmi súlya, az ügyészi szervezet alkotmányjogi helyzete. A vitában különféle nézetek szembesültek. Horváth Jenő például úgy vélekedett, hogy a magyar parlamentáris demokrácia még nem elég erős ahhoz, hogy elbírjon egy túl erős köztársasági elnöki hatalmat, például az államfő azon jogát, hogy újabb tárgyalásra visszaküldhesse az Országgyűlésnek a már elfogadott törvényeket. Kőrös Gáspár (Bács-Kiskun megye) viszont a ,,nem szélsőségesen erős, de a közepesnél erősebb,, köztársasági elnöki intézményéért szállt síkra. (folyt.köv.) 1989. február 21., kedd 19:12
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Az Országgyűlés jogi bizottágának ülése (4. rész)
Heves vita alakult ki az ügyészség jövőbeni szerepéről. Horváth Jenő és a legfőbb ügyész jelenlévő helyettese, Szabó István között. A koncepció három variációs lehetőséget tartalmaz. Az A-változat szerint lényegében változatlan maradna az ügyészség jogállása. A B-változat szerint lényegesen módosulna az ügyészség feladatköre, de államjogi helyzete nem módosulna. A C-verzió radikális változtatást tartalmaz: ennek értelmében a legfőbb ügyész az igazságügyminiszter egyik helyetteseként tevénykedne a jövőben, s az ügyészi szervezet alapvetően a vádképviseletet látná el. Szabó István az A-változat mellett tört lándzsát. Hivatkozott arra az elvre, hogy erősíteni kell az Országgyűlés súlyát, s ennek alapján ellenezte, hogy megszüntessék a jelenlegi helyzetet, amelyben a független ügyészi szervezet kizárólag az Országgyűlésnek felelős. Horváth Jenő szerint nem kell tartani az Országgyűlés jogkörének ilyen jellegű ,,megcsorbításától,,. A képviselő a C-változat elfogadását indítványozta. A valódi bírói függetlenség megteremtését minősítette az igazságszolgáltatás kulcskérdésének, és szorgalmazta a vizsgálóbírói intézmény bevezetését. Kilényi Géza igazságügyminiszter-helyettes határozottan cáfolta, hogy bármiféle hatalmi harc lenne az igazságügyminiszter és a legfőbb ügyész között. Kérte a képviselőket: ne érzelmi alapon közelítsék meg a kérdést, hanem döntsenek a logika szerint. A bizottság az alkotmánykoncepció kérdéseiben sem foglalt állást, a jelenlévő képviselők gondolkodási időt adtak maguknak. Végezetül Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes tájékoztatását hallgatta meg a bizottság; ő a Belügyminisztérium feladat- és hatáskörének bővüléséről szóló előterjesztéshez fűzött magyarázatot. E bővülés a terület- és településfejlesztés, a területrendezés, a tanácsi tervezés és gazdálkodás, a lakás-, telek- és kommunális ellátás, valamint a helyiséggazdálkodás területén indokolt. A hatásköröket újra kell osztani egyfelől a Belügyminisztérium, másfelől a növekvő önkormányzatú tanácsok, továbbá több központi szerv - így például a Pénzügyminisztérium, az Országos Tervhivatal, és a közelmúltban létrejött Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium - között. A jelenlévők tudomásul vették az előterjesztést. (MTI) 1989. február 21., kedd 19:18
Vissza »