Rendszerváltás és az MTI

	Magyar haderőcsökkentés
(Istvánfi József) München, 1989. február 2.(SZER, Magyar híradó) - A magyar csökkentési tervek követik a szovjet mintát. A számadatok minősítéséhez szükséges részletekről azonban még annyit sem hoztak nyilvánosságra, mint a Szovjetunióban. A Magyar Néphadseregről közzétett adatok feltűnő módon egyeznek az évtizedes nyugati becslésekkel, de a Varsói Szerződés közleményéből hiányoznak a légierőre és az ott szolgálatot teljesítő katonák számára vonatkozó adatok. Ez Magyarország esetében körülbelül 22 ezer embert jelent. A szárazföldi csapatok számát 80 ezerben szabták meg, itt a dunai flottilla mintegy négyezer katonája lehet az, akiket kiiktattak az adatokból. A határőrségről és a munkásőrségről sem hoztak nyilvánosságra semmit. Az előbbi mintegy 16, az utóbbi pedig 60 ezres létszámú a nyugati adatok szerint. Ami a csökkentést illeti, a jelek szerint ezt is szovjet mintára hajtják végre, vagyis a következő két évben kevesebb fiatalt fognak besorozni. Nem közölték, hogy milyen fegyvernemeknél, illetve egységeknél lesz kevesebb a katona. Érthetetlen a miniszternek az a közleménye, hogy kétezer hivatásos katonát is elbocsátanak a néphadseregből, de a tiszthelyettesek és tisztek számára ez nem fog problémát jelenteni, mert nem maradnak munka nélkül, mivel számos helyen tiszt és tiszthelyettes hiány van. - Ezek szerint mégsem szerelik le őket, hanem más beosztást kapnak? A harci eszközök csökkentéséről elmondottak sem túlságosan tartalmasak. A bejelentett 251 harckocsi egy része aktív, más része raktáron van. A Magyar Néphadseregnek 100 modern, T-72-es típusú, és mintegy 1200 T-54-es típusú páncélosa van aktív szolgálatban. Nem tudjuk, mennyit raktároztak be a T-34-es, II. világháborús páncélosokból. Az alapkiképzést a T-54-es, 55-ös típuson folytatják, ezeknek a karbantartása, illetve harcképes állapotban tartása komoly anyagi megterhelést jelent. A 251 harckocsi egy része a tervek szerint kohóba kerül. Ezek éppúgy lehetnek T-34-esek, mint a T-54-esek, 55-ösök leromlott példányai. A néphadsereg ütőképességét azonban ez a csökkentés egyáltalában nem fogja befolyásolni. Katonai értelemben vett leszerelésről aligha lehet beszélni. Még feltűnőbb ez a légierő esetében. A csökkentés egy vadászrepülő századot érint kilenc géppel. Ebből arra következtethetünk, hogy a MIG-21-es és 23-as típusokról van szó. Ha feltételezzük, hogy nem iskolaszázadot vonnak ki még öregebb típusú gépekkel, akkor csak a légierő modernizálásáról lehet beszélni, mert az elmúlt évben 35 új MIG-23-as gépet kapott és nyilván nem ezek közül vonnak ki kilencet. Ami a csökkentés anyagi oldalát illeti: a néphadsereg megszabadul néhány elavult harci eszköz raktározási és karbantartási költségétől. Az értékesítés lehetősége azonban csekély. A harckocsik munkagéppé történő átalakítása ugyanis rendkívül költséges, a kiszerelhető alkatrészekkel pedig legfeljebb a hasonló típusok szükségletének egy minimális hányadát fedezhetik. A sorozásra váró fiatalok számára talán valamelyest könnyebbséget jelent az a tudat, hogy kevesebbet fognak behívni közülük tényleges katonai szolgálatra. A tiszteknek és tiszthelyetteseknek pedig remélhetőleg könnyebb lesz állást találniuk, mint az 1950-es évek első felében szinte egyik napról a másikra elbocsátott bajtársaiknak, akik közül sokan voltak kénytelenek hólapátolással megkeresni a kenyerüket a váll-lapok nélküli tiszti köpenyben. +++ 1989. február 2., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »