Rendszerváltás és az MTI

	Az MSZMP és a szociáldemokrácia
(Kármentő Imre) München, 1989. május 1. (SZER, Magyar híradó) - Kommunista vezetők újabban szívesen emlegetik az állítólagos rokonságot pártjuk és a szociáldemokrácia között. A Grósz-féle pártvezetésnek ez a törekvése kapott hangzott azon a nemzetközi konferencián, amelyet április végén bonyolított le a kommunista párt Társadalomtudományi Intézete. A szociáldemokrácia és a nyugati politikai rendszerek címmel megtartott kétnapos eszmecserén az intézet helyettes vezetője azt állította, hogy az MSZMP történelmi folytatója a magyarországi kommunista és szociáldemokrata mozgalomnak. Ugyan talán csak ő tudja, miképpen lehetett a magyar szociáldemokráciának a folytatása az az MSZMP, amelyik mindig is a Magyar Kommunista Pártot, illetve a KMP vallotta történelmi elődjének és előzménynek. Hogy csak egyetlen példát mondjak a pártkongresszusok sorszámozása is ezt mutatja. Azt viszont mindenki tudja, hogy a magyar kommunista és a szociáldemokrata párt 1947-ben nem asszimilálódott egymáshoz, hanem az elődjét mindenesetői felfalta az utóbbit. Az idősebbek még jól emlékeznek rá, hogy az erőszakkal egyesített pártban tűzzel-vassal irtották a szociáldemokrata hagyományokat, sőt nem csak azokat, de sokszor magukat a szociáldemokratákat is, akik közül soknak börtön, internálás, politikai megsemmisülés lett a sorsa. Az MSZMP mind a mai napig nem tagadta meg a proletárdiktatúra elméletét, nem utasította el ünnepélyesen a leninizmust. A belső pártirányítás mindmáig a demokratikus centralizmusnak elkeresztelt diktatórikus rendszerre épült. A vezetőség csak a legutóbbi két-három évben tett némi engedményt az utóbbi tekintetében, elismerve a különféle politikai platformok, párton belüli létezésének szabadságát, de még mindig vonakodik megadni a frakciók létjogát. A pártvezetés többségi csoportja nem hajlandó engedni a reformszárny sürgetésének, nem akar rendkívüli pártkongresszust összehívni. Pedig ez hozhatná meg a tényleges fordulatot afelé, hogy bolsevik jellegű pártból szociáldemokrata jellegűvé váljék az MSZMP, ami egyébként csakugyan nélkülözhetetlen feltétele a valóságos magyar demokrácia létrejöttének és megmaradásának. A (..?) mélységesen őszinte vizsgálata és feltárása helyett a jövőt megalapozó mélyreható változások helyett a Grósz-féle pártvezetés fogcsikorgatva megadott engedményekkel próbálkozik. Kénytelen azonban lépésről-lépésre hátrálni és ez tovább rombolja presztizsét. Ebben a szituációban egyenesen groteszk módon hat Grósz kijelentése: miszerint az MSZMP erkölcsi kötelességének tartja, hogy segítse a feltámadott szociáldemokrata pártot. A szociáldemokraták aligha köszönik meg neki ezt a nagylelkűséget, de ez az ő dolguk. Mindenkire tartozik viszont az a kérdés, miért van szükség Grósz szerint is külön szociáldemokrata pártra, ha egyszer az MSZMP a szociáldemokrata hagyományok folytatója. Bár a mind aktívabban politizáló magyar társadalmat nem tartom naivnak, a magukat szociáldemokratává átfestő kommunisták láttán néha azért szeretnék felkiáltani, vigyázat mázolva! +++ 1989. május 1., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »