|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Mit miért március 15-én?
"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum
képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa
a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet
címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes
elfoglalása.
Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az
ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja,
hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés
feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a
megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink
szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia,
Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel
Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták
Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy
nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces
terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el
tudja mondani a mondanivalóját."
|
|
|
|
|
|
|
Az MSZMP és a szociáldemokrácia
|
(Kármentő Imre) München, 1989. május 1. (SZER, Magyar híradó) - Kommunista vezetők újabban szívesen emlegetik az állítólagos rokonságot pártjuk és a szociáldemokrácia között. A Grósz-féle pártvezetésnek ez a törekvése kapott hangzott azon a nemzetközi konferencián, amelyet április végén bonyolított le a kommunista párt Társadalomtudományi Intézete. A szociáldemokrácia és a nyugati politikai rendszerek címmel megtartott kétnapos eszmecserén az intézet helyettes vezetője azt állította, hogy az MSZMP történelmi folytatója a magyarországi kommunista és szociáldemokrata mozgalomnak. Ugyan talán csak ő tudja, miképpen lehetett a magyar szociáldemokráciának a folytatása az az MSZMP, amelyik mindig is a Magyar Kommunista Pártot, illetve a KMP vallotta történelmi elődjének és előzménynek. Hogy csak egyetlen példát mondjak a pártkongresszusok sorszámozása is ezt mutatja. Azt viszont mindenki tudja, hogy a magyar kommunista és a szociáldemokrata párt 1947-ben nem asszimilálódott egymáshoz, hanem az elődjét mindenesetői felfalta az utóbbit. Az idősebbek még jól emlékeznek rá, hogy az erőszakkal egyesített pártban tűzzel-vassal irtották a szociáldemokrata hagyományokat, sőt nem csak azokat, de sokszor magukat a szociáldemokratákat is, akik közül soknak börtön, internálás, politikai megsemmisülés lett a sorsa. Az MSZMP mind a mai napig nem tagadta meg a proletárdiktatúra elméletét, nem utasította el ünnepélyesen a leninizmust. A belső pártirányítás mindmáig a demokratikus centralizmusnak elkeresztelt diktatórikus rendszerre épült. A vezetőség csak a legutóbbi két-három évben tett némi engedményt az utóbbi tekintetében, elismerve a különféle politikai platformok, párton belüli létezésének szabadságát, de még mindig vonakodik megadni a frakciók létjogát. A pártvezetés többségi csoportja nem hajlandó engedni a reformszárny sürgetésének, nem akar rendkívüli pártkongresszust összehívni. Pedig ez hozhatná meg a tényleges fordulatot afelé, hogy bolsevik jellegű pártból szociáldemokrata jellegűvé váljék az MSZMP, ami egyébként csakugyan nélkülözhetetlen feltétele a valóságos magyar demokrácia létrejöttének és megmaradásának. A (..?) mélységesen őszinte vizsgálata és feltárása helyett a jövőt megalapozó mélyreható változások helyett a Grósz-féle pártvezetés fogcsikorgatva megadott engedményekkel próbálkozik. Kénytelen azonban lépésről-lépésre hátrálni és ez tovább rombolja presztizsét. Ebben a szituációban egyenesen groteszk módon hat Grósz kijelentése: miszerint az MSZMP erkölcsi kötelességének tartja, hogy segítse a feltámadott szociáldemokrata pártot. A szociáldemokraták aligha köszönik meg neki ezt a nagylelkűséget, de ez az ő dolguk. Mindenkire tartozik viszont az a kérdés, miért van szükség Grósz szerint is külön szociáldemokrata pártra, ha egyszer az MSZMP a szociáldemokrata hagyományok folytatója. Bár a mind aktívabban politizáló magyar társadalmat nem tartom naivnak, a magukat szociáldemokratává átfestő kommunisták láttán néha azért szeretnék felkiáltani, vigyázat mázolva! +++
1989. május 1., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|