Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Demszky Gáborral
München, 1989. március 18. (SZER, A mai nap) - Washingtonban meghallgatást tartott az amerikai törvényhozás helsinki bizottsága a sajtószabadság és az információáramlás kérdéseiről. A bizottságban helyetfoglaló szenátorok, és képviselők a jövő hónapban Londonban sorrakerülő információ fórumra dolgozzák ki az amerikai állásfoglalást. A kongresszus helsinki bizottságának elnöke szerint a kelet-európai országokban az információ szerzés, és terjesztés lehetőségei ma is korlátozottak. A meghallgatáson kifejthette véleményét Demszky Gábor a magyar demokratikus ellenzék ismert tagja, az AB független kiadó társalapítója, és szerkesztője, aki egyben a Hírmondó című független lap szerkesztője is. Washingtoni munkatársunk Csipán Tibor meginterjúvolta Demszky Gábort. - Gábor hogyan festetted le a mai magyar helyzetet a bizottságnak, és mire hívtad fel a figyelmüket, hogy mire figyeljenek a jövőben, ha értékelni akarják az információáramlás szabadságának a szintjét Magyarországon? - Meghallgatás volt ez, amely a kongresszusnak a tájékozódását szolgálta. Elsősorban Sam Hoyer demokrata képviselőnek a kérdéseire válaszolva: a sajtószabadság mai magyarországi korlátairól beszéltem. Azt emeltem ki, hogy az 1985-ös sajtótörvényben kidolgozott úgynevezett lapengedélyezési rendszer mindmáig érvényben van Magyarországon. A sajtószabadság korlátjának tartom, hogy lapengedélyért kell folyamodni a Minisztertanács titkárságához. Ezt az engedélyezési rendszert úgy ahogy van meg kellene szüntetni ahhoz, hogy sajtószabadságról egyáltalán beszélhessünk. Megosztottam a szenátus és a kongresszus jelenlévő néhány tagjával, és főleg az újságírókból álló közönséggel azt az aggodalmamat is, hogy ugyanaz a megbízható nomenklatúra, amelyet annak idején még a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala nevezett ki, ül a főszerkesztői székekben. Ennek a régi gárdának a puszta jelenléte bármikor visszafordíthatóvá teszi a magyarországi politikai változásokat. Amíg ők ülnek ezekben a székekben, addig a politikai útjelzőtáblák visszaforgatásét a sajtó azonnal követni fogja. - Gábor felmerült az a kérdés, hogy a glasznoszty korszakában jogos-e még a szamizdat szó használata. A bizottságnak átadott írásos dolgozatodban kiemelted, hogy a szamizdatnak a valamilyen formában működő cenzúra nélkül nincs értelme. Szóval, jogos-e még ma szamizdatról beszélni ? - Ez nem egy elméleti kérdés. A beszámolómban szó volt arról is, hogy a szamizdat lapok puszta léte nyilvánvalóvá teszi, hogy messze vagyunk a sajtószabadságtól. - Miért, milyen a magyar sajtó? - Ha figyelmesen olvassuk a magyar lapokat, akkor a nyíltabb, szabadabb beszéd mellett az is feltűnő, hogy nagyon-nagyon sok a kiforratlan, végiggondolatlan mondanivaló, és ez az újságírók bizonytalanságáról árulkodik. Sokan vannak még, akik nem akarják kompromittálni magukat, inkább kivárják, hogy vajon mit hoz a jövő. A független szervezetekkel foglalkozó interjúkban, és beszámolókban még nagyon sok a fanyalgás. Erezhető egy bizonyos távolságtartás, egy distancia ezektől a szervezetektől. - Utaltál arra is, hogy a sajtószabadság kérdését az információáramlás szabadságát és függetlenségét nem lehet a társadalmi-, politikai-, gazdasági állapotoktól különválasztva értékelni. Tehát lehet-e független az információáramlás, szabad a sajtó, ha a politikailag és gazdaságilag függő helyzetben van? - Természetesen nem lehet, no most amit itt kiemelnék az az, hogy az új független csoportoknak, kezdeményezéseknek nincsen saját sajtója még. Az egyetlen kivétel itt a Demokrata Fórum, amely saját lappal rendelkezik a kéthetente megjelenő Hitellel, de egyébként a Fidesz, és az SZDSZ tájékoztatói engedély nélkül megjelenő kis példányszámú kiadványok. De egyébként ez a probléma általánosabban is megfogalmazható. Az intézményesülés hiányáról van szó. Csak a hivatalos sajtó jóvoltából, és természetesen annak kiszolgáltatva vagyunk egyáltalán jelen a közvélemény számára. Az új kezdeményezések, az új csoportok, pártok gyengeségére mutat az a tény is, hogy munkahelyi-, lakóhelyi szinten is nagyon csekély a befolyásuk. Az intézményesülés ezen a helyi szinten sem indult el igazán. A kívánatos azt hiszem az volna, hogyha a régi gárdát a nomenklatúra tagjait az SZDSZ-hez, a Fideszhez, az új pártokhoz közelálló személyek váltanák fel. +++ 1989. március 18., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »