|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Mit miért március 15-én?
"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum
képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa
a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet
címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes
elfoglalása.
Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az
ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja,
hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés
feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a
megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink
szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia,
Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel
Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták
Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy
nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces
terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el
tudja mondani a mondanivalóját."
|
|
|
|
|
|
|
Többpártrendszer lehetősége Kelet-Európában
|
Köln, 1989. február 14. (Deutschlandfunk, Esti krónika) - A létező szocializmus országaiban, sőt még magában a proletárdiktatúra őshazájában is, egyre hangosabb lesz a hatalom megosztására, a többpártrendszer bevezetésére vonatkozó követelés, így a magyar Központi Bizottságnak a közelmúltban a politikai pluralizmusról szóló határozata fontos lépést jelent a kelet-európai országok történetében. A témához Leonid Lux beszámolóját olvassuk fel: - A kommunista országokban az uralom egyik legfontosabb alapelve az volt, hogy az állampolgároknak nem lehetett semmiféle befolyásuk a hatalmi apparátusra. Az ellenzéki erők kicsikartak maguknak ugyan néhány engedményt gazdasági, ideológiai és kulturális területen, de amint a hatalom kérdését vitatták, azonnal lecsapott az uralkodó kormány. A párt vezető szerepéről szóló dogma lehetőséget adott a kommunistáknak arra, hogy túléljenek számos, szinte kilátástalannak tűnő válságot. A hatalmi apparátus feletti ellenőrzés hiánya lehetővé tette, hogy a kommunisták ismét erőt gyűjtsenek, és a megfelelő pillanatban visszanyerjék az elvesztett területet. Vajon lemondanak most erről az aduról? Vajon az ellenzék tud-e konkurálni az uralmon lévő pártokkal? Lényegében véve senki sem tudja, hogyan néz ki majd az új állam modellje. Egyesek - mint például Jozef Czyrek a LEMP Központi Bizottságának tagja -, megkísérlik feleleveníteni a háború utáni évek tapasztalatait, amikor a népi demokráciákban még megtűrték az ellenzéki pártokat. Sokak számára azonban épp ez a korszak egyenlő egy rémálommal. A nem kommunisták számára ez egyenlő a kormány szalámi-taktikájával, amelynek következtében lassan-lassan likvidálják az ellenzéket. A kommunistáknak viszont - talán Csehszlovákia kivételével - azt jelenti ez az időszak, hogy a nép körében nincs bázisa a pártnak -, mint ahogyan azt az akkori parlamenti választások mutatták. Nincs bizonyíték arra, hogy az utóbbi 40 évben változott ebben valami. A lengyel közvéleménykutatások azt mutatják, hogy a kommunisták helyzete katasztrofális a lakosság körében. Elsősorban ez az oka, hogy a LEMP nem lelkesedik a nyugati politikai pluralizmusért. Ezért a párt egy úgynevezett szocialista pluralizmusról, illetve konstruktív ellenzékről beszél inkább. A Szolidaritás vezetői azért vélik úgy, hogy a kommunisták csak a válság megszüntetésének felelősségét - de nem a hatalmát - akarják megosztani. A magyar vezetés ugyancsak a konstruktív ellenzéket akarja megtűrni - vagyis olyat, amely nem kérdőjelezi meg a párt vezető szerepét, és a szocializmust alapelvként ismeri el. E megszorítás ellenére óriási haladást jelent az országban ismét engedélyezett többpártrendszer, ha az 1956. októberére emlékeztet. Magyarországon akkor is engedélyezték több párt működését, természetesen teljesen más kiinduló helyzetben. Akkor a magyar kommunisták nemcsak hogy teljesen elvesztették uralmukat a helyzet felett, ráadásul a sztálinista múlt miatt tökéletesen hitelét vesztettekké váltak. A mai budapesti vezetést nem terheli elődei terrorisztikus tevékenysége, inkább gazdasági problémákkal küszködik. Ebből a szempontból sokkal nagyobbak a lehetőségei, hogy kivédheti a radikálissá váló irányzatokat. +++
1989. február 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|