|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Mit miért március 15-én?
"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum
képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa
a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet
címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes
elfoglalása.
Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az
ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja,
hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés
feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a
megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink
szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia,
Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel
Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták
Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy
nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces
terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el
tudja mondani a mondanivalóját."
|
|
|
|
|
|
|
MSZMP KB állásfoglalása
|
Köln, 1989. február 11. (Deutschlandfunk, Esti híradó) - A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, mint várható volt, megtalálta azt a definíciót az 1956-os eseményekre, amellyel a testület és a párt tagjai többé-kevésbé valamennyien meg tudnak barátkozni, amelyet az MSZMP sorain belül senki nem fog sértőnek tartani, és az, akinek eltérő véleménye van, finom gesztusokkal is elhatárolhatja magát a KB döntésétől. Ma a budapesti pártvezetés állásfoglalásához Romhányi István fűz kommentárt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának nem volt választása, döntenie kellett, egységet kellett demonstrálnia. A vezetés iránti bizalom hiánya, a külgazdasági gondok egyaránt megkövetelték, hogy cselekvőképes egységként lépjen fel. Pozsgay Imre a messzemenő gazdasági, politikai és társadalmi reformok elsőszámú exponense két héttel ezelőtt világszerte nagy visszhangot keltett azzal a kijelentésével, hogy a párt által megbízott történész bizottság népfelkelésként értékeli 1956-ot. Politikum volt, hogy nem várta ki a tudósok állásfoglalását és az is, ahogy az államminiszter kijelentéseire a pártvezető és a kormány elnöke reagált. Pozsgay Imre fellépésében Grósz Károly nyilvánvalóan kihívást látott, amire gyorsan akart reagálni. A ma délután elfogadott formula nem teszi magáévá 1956 Pozsgay-féle értékelését. De azt sem lehet állítani, hogy ennek szögesen ellentmond. A kompromisszum, úgy tűnik, inkább a kizárólag ellenforradalmat emlegető és eddig elsősorban Berecz János által képviselt álláspont rovására jött létre. Hiszen eddig csakis ez felelt meg a párt irányvonalának. Az árnyaltabb értékelés elfogadtatása tehát Pozsgay Imre nevéhez fűződik. Ha a kikényszerített kompromisszum gyengítené az államminiszter párton belüli pozícióját, aligha árthat tekintélyének a pártkívüli többség szemében. Ő megtette a magáét, indítványát a reformerek megszavazták, a maradiak leszavazták. A maradiak, akikről Kádár János leválasztása óta hallani is alig lehetett, egyre inkább magukra maradnak. A Grósz Károly által is vehemensen szorgalmazott szerkezetváltást kétszeresen is hátráltatják, politikai tisztségük révén, és munkahelyükön is. Első számú exponensük, Berecz János most, úgy tűnik, együttműködést próbál kialakítani Pozsgay Imrével, hogy visszanyerje azt, amit két évvel ezelőtt az írókkal és a szellemi ellenzékkel vívott harcában a közvélemény szemében elveszített. Átpártolása akkor is gyengíti a visszahúzó erőket, ha esetleg csupán taktikai jellegű. Az utóbbi két nap magyar vonatkozású moszkvai jelentései arra engednek következtetni, hogy a szovjet vezetés jóindulattal van a magyar reformerek iránt. A történelmi tévedések és bűnök felfedése, bevallása továbbra is tápot ad majd a közelmúltról folyó vitának, amely Magyarországon ma csupán a Központi Bizottságon belül zárult le. +++
1989. február 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|