 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Mit miért március 15-én?
"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum
képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa
a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet
címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes
elfoglalása.
Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az
ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja,
hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés
feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a
megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink
szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia,
Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel
Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták
Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy
nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces
terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el
tudja mondani a mondanivalóját."
|
|
|
|
|
|
 |
MSZP megalakulása
|
München, 1989. október 12. (SZER, Szerkesztők fóruma) - A
mikrofonnál Vadász János. Kedves hallgatóim
A hét elején -
közvetlenül az MSZMP utolsó, illetve az MSZP első kongresszusát
követően - rádiónk budapesti stúdiójából közvetítettünk beszélgetést
az újonnan életre hívott Magyar Szocialista Párt egyik elnökségi
tagja, egy az MSZMP-ből korábban kizárt politológus és egy ellenzéki
politikus részvételével. Most ugyanerről a témáról, erről a
pártkongresszusról beszélgetünk más résztvevőkkel - és ebből
következően remélem más megközelítésben is.
Párizsból Kende Péter politológus, Londonból Schöpflin György
egyetemi tanár, itt a müncheni stúdióban Lengyel Szaniszló kollégám
fejti ki a véleményét.
Ha valaki egy évvel ezelőtt, 1988 októberében megjövendeli, hogy
egy év múlva a hatalmi állampárt a kongresszusán kimondja
megszünését, megtagadja a proletárdiktatúrát és a demokratikus
centralizmust, új szocialista pártot alapít, amely magáévá teszi a
pluralista többpártrendszert, a szabad választást és a
piacgazdaságot, mondom, ha valaki ezt jósolja egy évvel ezelőtt, a
szárnyaló fantáziáját talán dicsérni lehet, de a realításérzékét
vagy a józan eszét aligha.
És mégis, most, amikor ez a fantazmagória valóban bekövetkezett,
már nem csodálkozik tulajdonképpen senki. Sőt a kívülállók, és
nemcsak a kívülállók, a kongresszuson résztvett reformisták is,
éppen azt kifogásolják, hogy a kongresszus nem ment elég messzire,
nem volt következetes, hiszen a proletárdiktatúra gyakorlata már
korábban működésképtelenné vált, bedöglött, a demokratikus
centralizmus már jó ideje nem működik, nem létezik a hatalmi párton
belül, a politikai pártok már vagy egy éve léteznek és készülődnek a
parlamenti választásokra. Piacgazdaság ugyan még nincs, de a kormány
hároméves programjában már központi helyet foglal el a
megvalósítása. (folyt.)
1989. október 12., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MSZP megalakulása - 1. folyt.
|
Tehát a kérdésem az: nem túlhaladott-e mindaz, amit a
pártkongresszus kimondott, nem csupán regisztrálása részben
mindannak, ami már amúgy is van? Lengyel Szaniszló.
- Attól függ, hogy honnan szemléljük. Én is néhány nappal
ezelőtt tértem vissza Magyarországról. Távol álljon tőlem, hogy
megpróbáljam abszolutizálni személyes tapasztalataimat.
Más és más benyomásokat szereztem a kongresszusal kapcsolatban
Budapesten és vidéken. Budapest nemhogy a fától nem látja az erdőt,
hanem az ágaktól szinte nem látja a fát. A vidék az már látja a fát,
és merem remélni, hogy mi itt Nyugaton az erdőt látjuk.
Tehát én egyetértek veled azzal, hogy még a volt MSZMP volt
reformköreiben is elégedetlenség mutatkozik a kongresszus
kimenetelével kapcsolatban, de én megkockáztatom azt a kijelentést,
hogy innen szemlélve egy olyasfajta kompromisszum született, amely
elsősorban a külföldet hivatott megbékíteni, vagy legalábbis
semlegesíteni. Mire alapozom ezt a feltételezésemet? Arra, hogy
személyes tapasztalataim szerint hogyha a Pozsgayék elsöprő
győzelmet aratnak a kongresszuson - úgy, ahogy ők azt eredetileg
elképzelték -, választási esélyeiket nem sokkal javították volna,
mert olyan mértékű az országban - főleg vidéken - a bizalmatlanság
ezzel a párttal szemben, mindegy, hogy ki lép fel a párt nevében,
vagy a párt milyen köntösben jelentkezik.
Tehát én inkább a kongresszus után a külföldi reakciókat, a
külföldi véleményeket figyeltem, és az az érzésem, hogy ez az a
fajta kompromisszum, amellyel Nyersék remélik - legalábbis -
semlegesíteni a volt testvérpártokat és a volt testvérországokat.
- Kende Péter. (folyt.)
1989. október 12., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- MSZP megalakulása - 2. folyt.
|
- Nekem is az a véleményem, hogy ez az eredmény végül is talán
nem a legrosszabb azok közül, amelyeket el lehetett képzelni.
Ugyanis ami a lényeget illeti, a Pozsgay-féle vonal igenis elsöprő
győzelmet aratott. Az új pártképződménynek a hangvétele, a politikai
programja az pontosan az, amit a Pozsgay Imre most már idestova két
év óta nagyon erősen szorgalmazott. Ami nem úgy történt, mint
ahogyan ő elképzelte, ez valóban a belső erőknek a szétválása, a
differenciálódása - és itten kétségkívül meglepő fejlemény volt
Nyers Rezsőnek az a képessége, hogy összetartsa tulajdonképpen a
régi MSZMP-nek a nagyobb részét, és azt átvezesse más vizekre.
Furcsa embernek bizonyult ebben a helyzetben, és azt hiszem,
hogy végeredményben nagyon nagy szolgálatot tett a párton belüli
radikális reformerőknek, mert hogyha ezt nem teszi meg, akkor
Magyarországon feltehetően egy kisebbfajta - hogy mondjam - exlex
állapot alakul ki - vagy helyesbítem a szavaimat: egy nagyobbfajta
exlex állapot. Ha két részre hasad például a volt MSZMP, akkor
Magyarországon egyszeriben egy olyan bizonytalan helyzet alakul ki,
amiben úgyszólván bármi elképzelhető. Pusztán a békés átalakulás
szempontjából nézve azt gondolom, hogy ez a megoldás, ha nem is
kielégítő - mondjuk szellemileg vagy erkölcsileg nézve semmiképpen
nem kielégítő -, de hozzászoktunk ahhoz, hogy a politikában meg kell
elégedni a félig kielégítő megoldásokkal, és mint félig kielégítő
megoldás, ez ugyanakkor egy olyan előnnyel rendelkezik, amellyel az
a teljesen radikális szakítási program, amely a radikális
reformátoroknak az elképzeléseiben szerepel, ahhoz képest nem lett
volna olyan nagyon kedvező. (folyt.)
1989. október 12., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MSZP megalakulása - 3. folyt.
|
Pár nappal a kongresszus előtt volt egy nagyon elgondolkoztató
cikke a Magyar Nemzetben Slet Istvánnak - aki kitünő politológus, a
jogi egyetemen tanít Budapesten -, aki figyelmeztette arra az
érdekelteket, hogy - ahogyan ő nevezte - a vörös bárókat, a
mandarinokat és a hadurakat engedelmességre és alkalmazkodásra kell
kényszeríteni, ez pedig valószínűleg egy szétszakadt állampárt, egy
szétszakadt szocialista párt nem tudta volna megtenni. Ebben a
formában jobban maga után tudja vonni azokat a társadalmi erőket,
amelyeknek az alkalmazkodása és az engedelmessége elsőrendű
feltétele annak, hogy Magyarország békés úton térjen át a
demokráciára.
- Schöpflin György.
- Most nagyon érdekes, amit Kende Péter most mondott, mert én
eleinte azon az állásponton voltam, hogy tulajdonképpen ez egy
lehetetlenség, hogy a pártbeli konzervatívok, akik köztudomásúlag
nem vállalják a demokrácia elveit és a demokratikus gondolkodást,
benne vannak, benne maradtak ebben a, most már demokratikusnak tűnő
pártban. Véleményem szerint ez az átalakulás inkább egy kozmetika
volt, sem egy valódi új párt, új demokratikus pártnak az alakítása.
Azonban Kende Péter érvelése szerintem nagyon meggyőző, hogy
átmenetileg nagyon fontos az, hogy ezek az erők, ezek a konzervatív
erők valami biztonságban érezzék magukat, és ebből a szempontból az,
hogy a régi állampárt valamennyire átalakult és ebben maradhatnak,
ez egy előny.
Azonban akkor is fennmarad a kérdés, hogy - ami talán most még
nem aktuális, de valószínűleg egy pár hónapon belül már aktuális
lesz -, amikor ennek a pártnak szerepelnie kell a közvélemény előtt,
akkor egyszerűen nem lesz hitelképes, senki sem fogja elfogadni azt,
hogy ez egy igazán demokratikus párt, azt fogják mondani, hogy ez
tulajdonképpen ez az MSZMP utódja, ugyanaz a kommunista párt, csak
most más neve van. (folyt.)
1989. október 12., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MSZP megalakulása - 4. folyt.
|
- Persze még kérdés, hogy egy szakadás valóban nem következik-e
be, hiszen elég arra gondolni, hogy most kezdődik egy választási
kampány, egy nagyon hosszú választási kampány, és az lesz a próbája
annak, hogy ez az összetákolt egység, ez mennyire ígérkezik
tartósnak, mert végeredményben az új párt - most mindenki azt
mondja, most mindenki reformer, de valójában igazi, kvázi- és
álreformerek heterogén gyűjteménye -, hogy ez a választási kampány
időszakában együtt képes-e maradni?
- Erre semmi biztosíték nincs. Nincs biztosíték arra, hogy nem
következett be pártszakadás. Hadd emlékeztessek arra, hogy Berecz
János maga is kijelentette, hogy ő továbbra is az MSZMP tagjának
tekinti magát, ugyanígy kijelentette tegnap egy csoport csepeli
munkás, és az ország különféle sarkaiból érkeznek a hírek, hogy
bizonyos javíthatatlan betonfejű elemek még nem tudják feldolgozni
mindazt, ami ezen a pártkongresszuson történt. Azt sem szabad
kizártnak tartani, hogy nem két párt lesz, amely az MSZMP-ből hasad
ki, hanem akár három. Mert ugye Berecz János kikérte magának, hogy a
Kádár János Társaság a Kádár nevét használja, és Berecz igyekezett
Ribánszki Róberttől is elhatárolni magát. Tehát lehet, hogy lesz egy
harmadik fundamentalista, az igazi, a hamisítatlan kommunista párt.
- Van-e ehhez észrevételetek Párizsból és Londondól?
- Én azt gondolom, hogy leszakadások nyilvánvalóan lesznek, mert
nyilvánvalóan sok ezer vagy sok tízezer olyan régi kommunista van,
aki egyáltalában nem találja a helyét ebben az újfajta demokratikus
szocialista képződményben. De nekem valahogyan az az érzésem, hogy
ezek a leszakadások inkább egyéni jellegűek lesznek, vagy pedig
nagyon kis csoportokról van szó, amelyeknek a párttá való alakulása
és főleg a választáson való fellépése úgyszólván semmi eséllyel nem
rendelkezik. (folyt.)
1989. október 12., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- MSZP megalakulása - 5. folyt.
|
Nem szabad elfelejteni azt, hogy van egy bizonyos inercia, van
egy nyomatéka is annak, ami történt. Tehát a legitimitás, tehát a
párton belüli legitimitás az ennél az új Magyar Szocialista
Munkáspártnál (sic
) maradt és ezt az a kontinuitás is jelképezi,
amit Nyers Rezső személye jelent. Azt sem szabad elhanyagolni, hogy
Moszkva ezt a változást elfogadta, ezt kifejezte az az üdvözlő
távirat, amelyet Gorbacsov Nyers Rezsőhöz intézett.
Ilyen körülmények között a valóban leninista régi típusú
kommunistáknak a leszakadása egyénileg elképzelhető, de az már
sokkal nehezebben, hogy valami életképes pártot alakítanak, és hogy
ennek eszközeik is legyenek ahhoz, hogy a magyar közéletben szerepet
játsszon. Ráadásul talajuk sincsen. Hiszen ami itt történt, azzal
függ össze, hogy a közvéleményben egy olyan nagy változás ment
végbe, amely alól az állampárt sem tudta kivonni magát. Végül is az,
aminek most tanui voltunk, az nem ok, hanem következmény. Az
folyamánya annak a több éves fejlődésnek, amely Magyarországon az
elmúlt években végbement.
Had jegyezzem meg itt - Vadász János bevezető szavaihoz
kapcsolódva -, hogy habár tökéletes jóslatra senki sem képes, de az
a bizonyos 1988 szeptemberi jóslat, amit ő hiányolt, hogy ezt senki
sem tudta volna megjósolni, az bizony benne volt abban a
tanulmányban, amit én a Magyar Füzeteknek az 1988 év végi 19-ik
20-ik számában publikáltam, és ahol azt mondottam, hogy bár
valószínűtlen a hatalom részéről egy olyan önkorlátozó intézkedés,
amely szabad utat nyit a politikai ellenerőknek, ezt nem lehet
kizárni, sőt tovább is mentem - és most szó szerint idézem magam
mert közben a könyvespolcról leemeltem ezt a számot -: egy ilyen,
hatásában forradalmi változás talán már útban is van - írtam 1988
szeptemberében, és hozzátettem, hogy ez a változás a magyar
politikai közgondolkodásban indult el, amely az elmúlt években
fokozatosan kiszabadult a leninizmus fogalomrendszeréből, és
visszatért a közönséges republikánus értékekhez és érvelési
módokhoz. (folyt.)
1989. október 12., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MSZP megalakulása - 6. folyt.
|
Tehát tulajdonképpen már tavaly ősszel előrelátható volt, hogy
itt egy olyan szellemi forradalom megy végbe, amely alól végül is a
kommunista párt sem tudja kivonni magát. Ennek a terepe először a
gazdaság volt, a gazdaságirányítás módozata, aztán pedig a
jogszerűség, az alkotmányos jogszerűség. És láthattuk azt, hogy a
párt vezető szerepének a gondolata teljesen védhetetlenné vált.
Úgyhogy én őszintén szólva nem hiszem, hogy talaja van a
jelenlegi Magyar Szocialista Pártnál baloldalibb párnak. Úgy érzem,
hogy természetesen megszerveződhet, de nem hiszem, hogy komoly
választási eredményeket tud elérni. Ennél fogva én csak leszakadási
lehetőségeket látok, de komoly ellenpárt veszélyét nem látom.
- Nekem az a benyomásom, hogy itt kimondták ugyan ünnepélyesen
az állampárt megszünését, és feltételezem, hogy a reformerek az új
párton belül ezt komolyan is gondolják, de tény, hogy a pártállam
megmaradt, az MSZP egyszerűen ezt örökölte. Tehát fennmaradt a
kormány, amelyet az előző párt, a hatalmi párt hívott életre, megvan
az MSZMP parlamenti végrehajtó képviselete, az apparátus, a
vállalatvezetői gárda, a közigazgatás, a fegyveres erők felügyelete,
mindaz, amit a régi állampárt kreált. Nem kellene-e már itt is
bizonyítani a metamorfózist azzal, hogy ez is már most, a mostani
időszakban szétbomlik? Valami bizonyítékát kellene felmutatni ennek
is.
- Itt felmerülnek érdekes kérdések. Egyrészt a párttagság
megújítása, hányan fognak csatlakozni, és kikhez fognak csatlakozni?
Vagy például egy olyan kérdés, hogy mi lesz az MSZMP parlamenti
képviseletével? Mi a garancia arra, hogy ezek a képviselők az
MSZP-be fognak belépni többségükben? (folyt.)
1989. október 12., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- MSZP megalakulása - 7. folyt.
|
- Véleményem szerint ez egy bonyolult kérdés része jogilag, ami
voltaképpen mellékes, de inkább politikailag szeretném
megközelíteni. Mert én nem értek veled teljesen egyet abban, hogy a
pártállam még úgy ahogy van, létezik. Szerintem a pártállam már
nagyon sokat változott ez alatt az év alatt és a nómenklatúra
rendszer is sokat változott vele együtt. Elhangzott, hogy a
nómenklatúra rendszert már leépítették. Hogy ez a gyakorlatban
mennyire történt meg, az egy más kérdés. Szerintem a régi
kapcsolatok azért változatlanul léteznek, nem mindenütt, -
sokhelyütt.
Arról nem is szólva, hogy a pártállam kultúrája azonban tovább
él, tehát hogy nem lehet megszoktatni, hogy egy adott módon végzik
el teendőiket, és megszokták, hogy honnan kapnak utasítást, honnan
nem, mire figyelnek, mire nem. Ez az első számú probléma, és
szerintem csak nagyon nehezen lehet átalakítani. Valamennyire
lehetséges a közvélemény hatására. És azt hiszem, hogy itt nagyon
fontos szerepet játszik az, hogy létezik egy közvélemény, létezik
egy nyilvánosság, amelyen keresztül ma már lehet komolyabb nyomást
gyakorolni a hivatalnokokra. Ez az egyik.
Ami a képviselőket illeti. Itt megint egy komoly probléma van,
ugyanis ezek a képviselők, akiket öt évvel ezelőtt majdnem
beválasztottak, függenek az MSZMP-től, majdnem teljesen. Elenyésző
részük elkezdett önállósulni, de azt hiszem nagyon sokan tudják,
érzik, hogy nincs legitimitásuk. Ez egy ilyen átmeneti helyzet, egy
felemás helyzet, amelyet csak az új választások fognak megoldani.
De ami az alapvető problémát illeti, azt hiszem, hogy a
kapcsolat a régi MSZMP és a mostani Szocialista Párt között , és az
államapparátus között, már nem lesz annnyira egyértelmű, mint volt.
(folyt.)
1989. október 12., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MSZP megalakulása - 8. folyt.
|
Nagyon világosan látom azt, hogy a kormány nagyon sokat
önállósult az elmúlt pár hónap folyamán. Nincs közelebbi
betekintésem természetesen, de azt hiszem, hogy az ügyek intézése ma
már sokkal függetlenebbül halad, autonómabb módon halad, mint
korábban, és a különféle minisztériumok már nem várnak - ha
egyáltalán várnak ma már - az utasításokra a párttól.
- Kende Péter?
- Az kétségtelen, hogy a pártállam még fennáll. Ne felejtsük el,
hogy az Úristen sem egy nap alatt teremtette a világot, és ennek a
változásnak, ami útban van, is időre van szüksége ahhoz, hogy a
saját logikájának a végső kifejlődéséhez eljusson. Addig, amíg
nincsenek új választások, a kormányzat formálisan a jelenlegi
Országgyűléstől függ, ez az Országgyűlés választotta meg, és ez ad -
legalább is forma szerint - valami legitimitást annak a kormánynak,
amely ebben a pillanatban a helyén van.
Ezt a legitimitást joggal megkérdőjelezhetjük, de az
kétségtelen, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy az MSZMP, majd
pedig az MSZP elfogadta a szabad választások elvét, az most már
vitathatatlannak tűnik, hogy előbb-utóbb, 3 vagy 4 hónapon belül
Magyarországon választásokra kerül sor. És a probléma igazában véve
a választások másnapján fog felmerülni. Amikor ki fog derülni minden
valószínűség szerint, hogy az új Szocialista Párt nem szerezte meg a
többséget. Hogy az ország közvéleményének a nagy többsége más
irányzatokat és politikai elgondolásokat támogat.
Hogy abból milyen kormányzat fog kikerülni, ezt ma még korai
volna megjósolni, de kétségtelenül nem egy pártállami kormányzat fog
kikerülni. És akkor fog a kérdés felmerülni, hogy kinek
engedelmeskednek a továbbiakban azok a főtisztviselők, katonák,
rendőrök, akiket 40 éven át képzett ki a pártállam a maga számára.
(folyt.)
1989. október 12., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MSZP megalakulása - 9. folyt.
|
Attól kezdve lesz valóban egy nagyon nagy átalakulási probléma,
amelynek a békés lefolyása sok bölcsességet, higgadtságot és
mértéktartást követel. És azt kell remélni, hogy ez meg is lesz,
tekintettel arra, hogy eddig még a magyar politikai fejlődés
pontosan azokon a békés pályákon halad, amelyeket reméltünk. Vagyis
nem következett be az a kiszaladás, az erőknek olyan elszabadulása,
amely tulajdonképpen lehetetlenné tenné a békés átalakulást.
Úgyhogy a kérdéssel egyetértek, de úgy gondolom, hogy még korai
erre válaszolni, mert az igazi probléma az a választások után fog
felmerülni.
- Lengyel Szaniszló?
- Én egy kicsit továbbmennék, mint Kende Péter. Szerintem
lesznek már problémák a választások előtt, a választási hadjárat
során. Az MSZMP Magyar Szocialista Párttá alakulása mindenképpen a
politikai centrum felé való gravitációt jelent. Ha elolvassuk az
alapszabályzatát, és a szándéknyilatkozatát, ez ebből egyértelműen
kiviláglik. Na most a választási hadjárat során mi történhet? Az
történhet, hogy a Magyar Szocialista Párt centrum felé sodródása
bíztatást jelenthet bizonyos más pártok számára, hogy ebben az új
Szocialista Pártban lehetséges koalíciós partnert lássanak már jó
előre. Vagy pedig megpróbálják úgy megfogalmazni a saját választási
platformjukat, amely drámaian különbözik a Magyar Szocialista
Pártétól. Ez a platform azonban nem helyezkedhet el balra a Magyar
Szocialista Pártétól. Tehát a másik lehetőség egy általános - a szó
hagyományos értelmében használom a kifejezést - politikai
jobbratolódás. Az önmaguk újradefiniálása csak a Magyar Szocialista
Párttól jobbra következhet be.
- Itt van még egy dolog: mennyiben szerezhet ez az állítólagos
metamorfózis hitelt? És már a választási kampány során is meg lesz
ennek a próbája. (folyt.)
1989. október 12., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- MSZP megalakulása - 10. folyt.
|
Az MSZP tulajdonképpen itt kisajátítani próbál valamit. Az
európai demokratikus baloldalnak a hagyományos értékeit, vívmányait
magáévá kívánja tenni, mindazt, amit következetesen évtizedeken át
megtagadott és üldözött és becsmérelt.
Ez kicsit nekem olyan, mintha mondjuk a brit Konzervatív Párt
kimondaná saját maga megszünését, és kijelentené, hogy átalakul
Liberális Párttá. Vagy a nyugatnémet CDU teszi ugyanezt, és átáll
valamiféle szociáldemokrata vonalra.
- Olyan ez, mintha madame Thatcher felvételét kérné az
Internacionáléba.
- Igen. Ebben az esetben a párhuzam ott persze sántít, hogy
ilyen esetekben nem lenne a 40 éves korábbi diktatúra. De ettől
függetlenül is, mennyi hitelt érdemel egy ilyen átalakulás? Ha
valaki magáévá teszi az európai demokratikus baloldal értékeit,
miért pont erre a pártra szavazzon, miért nem a Szociáldemokrata
Pártra?
- Szabad ehhez a kérdéshez hozzászólnom, és még vissza is térnék
arra, amit Lengyel Szaniszló mondott. A pártkongresszus ugyanis itt
azért hozott valami meglepetést is, éspedig azt, hogy az új program
erősebben határozza meg baloldaliként ezt a pártarculatot, mint
ahogyan ez eredetileg a reformerek szándékában volt. De a reformerek
valóban a nemzeti közép felé igyekeznek. Ezt Pozsgay igen sokszor
elmondotta. És hogyha az ő vonaluk egyöntetűen érvényesült volna,
akkor ez felvetette volna azt a veszélyt, amiről itt Lengyel
Szaniszló beszélt.
A valóságban azonban a belső erőviszonyok úgy hozták, hogy ez a
párt kénytelen magát nagyon erősen baloldali pártként definiálni. És
ennélfogva az a bizonyos jobbratolódási veszély, amiről Lengyel
Szaniszló szólott, az kisebb, mint amilyen máskülönben lett volna.
(folyt.)
1989. október 12., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MSZP megalakulása - 11. folyt.
|
Másfelől pedig véleményem szerint ezzel a döntéssel a Magyar
Szocialista Párt szükségképpen nagyon erősen kisebbségi párttá
ítélte magát a választásoknak a kilátásai szempontjából. Úgyhogy
lesz hely a továbbiakban egy balközép pártnak is, és közép-
pártoknak, és természetesen egy demokráciában az sem kerülhető el,
hogy jobboldali iráányzatok is a színre lépjenek, és szavazatokat
szerezzenek. De a magyar Szocialiista Párt oly mértékben baloldali
arculatot adott magának valahol, valamilyen szintézist a kommunizmus
és a szocialismus között, hogy ez azt a veszélyt - amelyről Lengyel
Szaniszló beszélt - sokkal korlátozottabbá teszi.
- Bevallom, nekem problémáim vannak egyáltalán a baloldal és a
jobboldal fogalommal, és a magyar helyzettel. Mivel tulajdonképpen
épp ez az egyik legnagyobb problémája a pártállamnak, hogy nagyon
nehéz kialakítani, artikulálni a valódi értékeket és érdekeket.
Tehát az emberek nagyon nehezen tudják megítélni, hogy mi az ő
érdekük adott helyzetben. Ebből a szempontból nézve a baloldal és a
jobboldal másképpen van felmérve, mint mondjuk Nyugaton. Nem tudom
például hova helyezzem az MDF-et. Ez egy baloldali párt, vagy egy
jobboldali párt? És ez nem azért van, mert az MDF kétértelmű, hanem
mondjuk a magyarországi helyzet kétértelmű.
Ha ebből a szempontból az új Szocialista Pártot nézem, akkor
részben tényleg ott állnak a hagyományos baloldalon valahol a
szociáldemokrácia és a klasszikus leninista kommunizmus között. Sok
tekintetben ez szerintem nem így van, hanem inkább a spektrum vagy a
skála másik oldalán, ahol esetleg itt inkább baloldali szemszögből
lehet őket megérteni.
- Lengyel Szaniszló?
- Értem az előttem szólók érvelését, de nekem mégis az az
érzésem, hogy ez egyfajta választás előtti államcsíny is akart
lenni. Nem jó a szó, mert inkább választási csíny akart lenni.
(folyt.)
1989. október 12., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MSZP megalakulása - 12. folyt.
|
Betakarni a politikai spektrumnak egy igen széles szakaszát, más
szóval, hogy ne férjenek hozzá a többiek. Persze lehet, hogy ez az
egész latolgatás teljesen irreleváns lesz, hiszen elképzelhető, hogy
mégis létrejön egy olyan koalíció a választás előtt, amelynek az
összetartó ereje az lesz, hogy nem kommunista pártokból és
mozgalmakból álló koalíció, és ez olyan elsöprő győzelmet arat, hogy
ez a mostani latolgatásunk teljesen akadémikussá válik.
- Lezárva a beszélgetésünket engem megragadott Kende Péternek az
a megállapítása, hogy az igazi próba a választás után lesz
közvetlenül. Hogy egy esetleges vereséget az MSZP milyen
civilizáltan, milyen demokratikusan képes elfogadni. Én ezt még
megtoldanám azzal, hogy ennek a kongresszusnak utólag az adhat igazi
hitelt, hogy ez a párt, az MSZP mennyire tud beleilleszkedni
civilizáltan akár ellenzéki pártként is, hosszú időn át egy új
demokratikus magyar berendezkedésbe. Ha ezt meg tudja tenni, akkor
utólag is igazolódhat teljesen pozitív értelemben ez a sajátos
hétvégi összejövetel. +++
1989. október 12., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|