Rendszerváltás és az MTI

	MSZMP-ből MSZP: történelmi szintézis?
Igen nagy a zavarodottság mostanság, a meghatározhatatlan számú pártkongresszust követően. Az állampárt átlényegült - de miből mivé? Van aki kevesli a változást, és egyre-másra látnak napvilágot a fanyalgó és szkeptikus nyilatkozatok, elsősorban a még ellenzéki, holnap már talán kormányzó-koalíciós pártoktól: semmi más nem történt, mint a cégtábla átfestése, és ugyanazok folytatják ugyanazt, csak más néven. Az ellenérzés érthető, hiszen minden politikai erőnek nem csak programot kell adnia, de el is kell határolódnia másoktól - ám most kitől és mitől? Eddig nem kis előrevivő és összetartó erőt jelentett, hogy a néhai állampárt - pártállam ELLENÉBEN kellett politizálni. Vajon ezután miként lesz? Alkalmas lesz-e arra az új párt, hogy ellenzéke elhatárolódjon tőle anélkül, hogy túl feltűnő - tehát számonkérhető - módon szembekerüljön saját, korábban hirdetett nézeteivel? alc. Reformkommunisták és szocialisták De nagy a zavar azok között is, akik sokallják a változásokat. Oka ennek is sokféle lehet. Vannak, akik a régi receptből indulnak ki: nem a politika rossz, nem az intézmények, hanem azok hibásak, akik tökéletlenül hajtják végre a jó határozatokat. Mások egyszerűen magukat féltik - Thomas Mann szavával - "a hatalom védett bensőségességét". Sokak egyszerűen nem tudták már követni az ütemet, ami nem is csoda. Fölmerül az a nem is kevéssé demagóg érv, hogy a párttagság nem tudta mi készül itt, hogy erre nem adtak a küldötteknek mandátumot - miért nem olvasták el a program és az alapszabály tervezetét? Hiszen megjelent, bárki hozzáférhetett... Márpedig itt valami példátlan történt, hazai és nemzetközi öszehasonlításban egyaránt: egy nagy és deklarált kísérlet arra nézve, hogy történelmi kompromisszum szülessék a baloldal, a munkásmozgalom nyolc évtizede kettészakadt és sokáig ádáz testvérháborúba bonyolódott két fő ereje, a kommunisták és a szociáldemokraták között. Nem is jó kifejezés a kompromisszum; történelmi szintézist kellene inkább mondani helyette. Az új párt nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy mindkettőből megőrizze azt, ami maradandó értéknek bizonyult. Többször elhangzott, hogy ebben a pártban a reformkommunistáknak ÉS a szocialistáknak EGYARÁNT helye van. De vajon mit takar ez a disztinkció? (folyt.) 1989. október 12., csütörtök 15:03
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	MSZMP-ből MSZP 2.
Ha túllépünk a napi politikai elhatárolódási kényszereken, az árnyalatokon és nemzeti sajátosságokon és föltesszük a kérdést: mi a tartalmi, a lényegi különbség a reformkommunista Olasz Kommunista Párt és mondjuk a baloldalinak számító finn vagy svéd szociáldemokrata párt törekvései között, előbb-utóbb be kell látnunk: nem sok, sőt talán semmi. alc. A változás garanciája A régi, nagy, történelmi kérdéseket, amelyek mentén annak idején kettévált a mozgalom, eldöntötte az idő. Reform vagy forradalom, parlamentarizmus vagy tömeges, erőszakos akció - ma már aligha alternatíva, legalábis Európában nem. Reform, demokrácia parlamentarizmus, pluralizmus, munkavállalói érdekvédelem: ez ma az európai baloldal közös nevezője. Van különbség, persze hogy van, nem is kevés, ami a politikai stílust, a napi prioritásokat, a korrekt ügyeket illeti. De nincs, vagy nagyon kevés a tartalmat, a fő célokat tekintve. Ezért a REFORMKOMMUNISTA ÉS/VAGY SZOCIALISTA megnevezés közötti KÜLÖNBSÉGTÉTEL sokkal inkább az EREDET, a honnan jöttünk kérdése, S NEM A CÉLOK, a merre tartunk problémájára vonatkozhat. De visszatérve a vitatott ügyhöz, a cégtáblafestés vagy tényleges tartalom dilemmájára, a polémia mindeddig a felszínen mozog: a tekintélyes gazdasági hetilap enyhén szólva fanyalgó irása a kongresszusi hercehurcát, választási küzdelmét veszi célba és vonja le a következtetését; a "balosok" viszont a mandátumot, a felhatalmazást piszkálva kérdőjelezik meg a kongresszus legitimitását. Fontos, nagyon fontos mindez, de nem a lényeg. AZ IGAZI KÉRDÉS, HOGY MIRE SZERVEZŐDÖTT EZ A PÁRT ÉS HOGYAN? Erre pedig egyelőre, a tényleges gyakorlati próbát megelőzően - csakis az írott szó adhat választ, a kongresszus dokumentumai, a program és az alapszabály. Márpedig ezeket figyelmesen tanulmányozva a legmegrögzöttebb ellenzőnek is el kell ismernie két dolgot. Az egyik az, hogy a program valóban más, mint eddig, ez tényleg nem egy "klasszikus" kommunista párt programja. Ez tehát TARTALMI változás. A másik: az alapszabály GARANCIÁT jelent arra nézve, hogy ne ismétlődhessék meg a múlt. Bárki azt mondhatja erre, hogy mindez nem számít; lássuk a medvét, lássuk a gyakorlatot. Igen ám, de az írás veszélyes: SZÁMONKÉRHETŐ. A hitelesség követelésétől visszhangzik ma az ország, s oly nagy a nyomás és a demokratikus ellenőrzés igénye annyira erős, hogy aligha szegheti meg valaki adott szavát súlyos politikai, választási következmények nélkül. (folyt.) 1989. október 12., csütörtök 15:04
Vissza »

	MSZMP-ből MSZP 3.
Különösen igaz ez arra a pártra nézve, amely bármennyire új is, viselni kénytelen jogelődje három (sőt négy) évtizedes országlásának súlyos terhét. alc. Kimúlt a szent tehén Éppen a számonkérhetőség teszi különösen fontossá a második pontot, a garanciát. Való igaz ugyanis, hogy egy párt - bármely párt - programja látomás, vízió, szándék-nyilatkozat. Olyan csekk, amelyet vagy sikerül beváltani vagy nem; a program megvalósítása a körülmények szabta lehetőségektől is függ, nem csak a szándékoktól. Ám pontosan ez az: ettől függ, hogy egy pártprogram légvár csupán, vagy tényleges alternatíva, cselekvési lehetőség. Hogy melyiknek bizonyul, azt a közvélemény, a választásokon szavazó állampolgár érzékeli és ítéletet is mond. Egy többpártrendszerű demokráciában - amelyre az MSZP szavát adta - a közvélemény számon kérheti a programot és a tényleges gyakorlatot. A számonkérés másik oldala azonban a párttagság és a vezetés viszonyában rejlik. Egy párt akkor kap sok szavazatot, ha erős és befolyásos, és akkor erős, ha - többek között - sok tagja van. Márpedig akkor lesz sok tagja, ha mindenki úgy érzi: a vezetés az ő akaratát képviseli, van beleszólása abba, ami történik. Tehát: a párton belüli demokrácia és akaratképzés. Az előd-pártot, az MSZMP-t ért számtalan jogos vád közül az egyik az volt, hogy a vezetés nem törődött a párttagok véleményével; azt csinált, amit akart. A szervezeti szabályzatban megjelentek ugyan némely jogok és biztosítékok, ám ez jobbára írott malaszt maradt. A demokratikus centralizmus szent tehene megakadályozta a nyílt vitát, a vélemények ütközését, a párton belüli valós erőviszonyok felmérését. Az volt erősebb, annak lett igaza, aki a párthierarchiában magasabb posztot töltött be. Mostantól ez másként lesz, másként kell lennie. Az új alapszabályban szó sincs semmiféle centralizmusról, semmilyen jelzővel: CSAK DEMOKRÁCIA van. Az MSZP különböző áramlatok önkéntes szövetségén alapuló demokratikus párt lesz. Ha nem, elbukik; leszavazza a közvélemény, az állampolgár és leszavazzák azok is, akiknek pedig tagjai között lenne a helyük. (folyt.) 1989. október 12., csütörtök 15:05
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	MSZMP-ből MSZP 4.
Igen, való igaz: mindez egyelőre csak az adott szó biztosítéka, még nem gyakorlat. Az új párt most szerveződik; a gátfutó még csak az első gátat ugrotta át, a többi még hátra van. A verseny pedig kemény. Bizonyos értelemben növekedett az esélyegyenlőség a versenyzők között: mindenki most szervezi magát. Egy hónapon belül átrendeződnek az erőviszonyok, kiderül, MEKKORA lesz a Magyar Szocialista Párt. S ne feledjük, közeleg az igazság pillanata: a szabad és demokratikus választás. (MTI-Press) 1989. október 12., csütörtök 15:05
Vissza »