|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Mit miért március 15-én?
"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum
képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa
a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet
címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes
elfoglalása.
Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az
ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja,
hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés
feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a
megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink
szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia,
Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel
Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták
Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy
nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces
terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el
tudja mondani a mondanivalóját."
|
|
|
|
|
|
|
A magyar kiváltságok
|
München, 1989. szeptember 27. (SZER, Késő esti mai nap) - Magyarországon és Lengyelországban reformok mennek végbe a demokrácia irányában. De a szürke eminenciások népes hada, a nomenklatúra marad. Legalábbis egyelőre. Ez a véleménye egy londoni kutató intézetnek. Bujtás Pál beszél: - A nomenklatúra az az osztály, amely nem hajlandó kimúlni. Ezzel a mondattal összegezi megállapításait a brit kormányhoz közelálló Királyi Egyesített Kutató Intézet, amely tanulmányt készített a magyar- és lengyelországi hatalom tényleges birtokosairól. A jelentés már elöljáróban hangsúlyozza, hogy a hatalommal összefonódott új uralkodó osztály befolyását belátható időn belül aligha fogják érinteni a Magyarországon és Lengyelországban megindult politikai reformok. Az uralmon lévő kommunista párt mind Magyarországon, mind Lengyelországban azért engedte át a hatalom egy kis hányadát ellenzéki politikai pártoknak és mozgalmaknak, mert ez a lépés a gazdasági bajok miatt kényszerítő szükségszerűség volt. A jelentés ugyanakkor rámutat arra, hogy a kommunista kormányzatok felszámolása korántsem jelenti az új osztály, a nomenklatúra kiváltságainak megszűntét. A nomentklatúra ereje jelenleg és a jövőben is attól függ, hogy mennyire tartja kezében magát a politikai rendszert, a termelést a gazdasági szférában, és hogy mekkora beleszólása van a javak elosztásába, illetve újraelosztásába. A kiváltságosok osztályának általában két módszere van arra, hogy megvédelmezze önös érdekeit. Egyrészt csírájában fojtja el az alulról jövő kezdeményezéseket; másrészt meghiúsítja a felső döntések végrehajtását. Az első módszer inkább Lengyelországra jellemző, ahol a kezdeményezések a Szolidaritástól indulnak ki. Magyarországon viszont a párt reformszárnyának és az ellenzéki értelmiség tevékenységének útjába próbálnak akadályokat gördíteni. (folyt.)
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
|
|
- A magyar kiváltságok - 1. folyt.
|
A tanulmány 600 ezer főre becsüli azoknak a számát Lengyelországban, akik a hatalom és az ebből adódó előjogok gyakorlati birtokosai. A nomenklatúra tényleges erejének bizonyítékát látják a szerzők abban, hogy bár Lengyelországnak Szolidaritás vezetésű kormánya van, de változatlanul köztársasági elnök az az ember, aki éppen a Szolidaritás felszámolásának szándékával 1981-ben bevezette a szükségállapotot. Politikai megfontolásokra való hivatkozással továbbra is kommunista politikus áll a kulcsfontosságú nemzetvédelmi és belügyi tárca élén. A helyi funkcionáriusok, vállalatvezetők, diplomaták, rendőrök, ideológusok, stb. elsöprő többsége a posztján maradt, úgy, hogy jogosan merül fel a kérdés: valójában ki uralkodik ki felett? A tanulmány valamivel derülátóbban értékeli a magyarországi helyzetet. A tömegtájékoztatási szervek feletti pártmonopólium megtört, néha úgy tűnik, hogy a Munkásőrség napjai meg vannak számlálva és az új alkotmány feltehetően rögzíteni fogja a kormány és a hadsereg szerepének határait. A jelentés hangsúlyozza, mind a magyar, mind a lengyel reformmozgalmak tagjai azon a véleményen vannak, hogy a politikai változásoknak nem szabad provokálniuk a Szovjetuniót, és nem szabad hogy erőszakba torkolljanak. Az angol szakértő szerint kívánatos, hogy a változás folyamata fokozatos legyen, mert az egypártrendszer négy évtizedes uralma alatt az ellenzék nem gyűjthetett tapasztalatokat az államigazgatási és végrehajtói hatalom terén. Ez ugyanakkor meglassítja a nomenklatúra felszámolását, és tekintetbe kell venni azt is, hogy az uralkodó osztály tagjai megkezdték hatalmuk átmentését. A vezető káderek elsősorban olyan minisztériumokba igyekeznek, amelyek a geopolitikai realitásokra való hivatkozás már említett ürügyén előreláthatólag a jövőben is kommunista kézben maradnak. (folyt.)
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar kiváltságok - 2. folyt.
|
A londoni intézet azzal zárja a tanulmányt, hogy Magyarországon és Lengyelországban a kommunista párt már nem elég erős ahhoz, hogy semmibe vegye a tömegek rosszallását, de az ellenzéknek sincs még elegendő ereje ahhoz, hogy átvegye a kommunisták nélküli hatalmat. +++
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|