Rendszerváltás és az MTI

	Keletnémet menekültek
--------------------- Köln, 1989. augusztus 29. (Deutschlandfunk) - Az NDK-ból való kivándorlás története olyan régi, mint az állam maga. Idestova 40 éve már, hogy kivándorolnak a lakosok a német földön létező első munkás-és parasztállamból, mint ahogyan az NDK nevezi önmagát. Legkülönbözőbb fajtái vannak a kivándorlásnak. Van hatóságilag engedélyezett kiutazás, mások Nyugaton tett látogatás alkalmával egyszerűen kinnmaradnak. Többször előfordult már, hogy NDK-s polgárok menedéket kerestek nyugatnémet nagykövetségeken, mint ahogyan ez most Budapesten és Prágában történt, vagy pedig a németországi Szövetségi Köztársaság kelet-berlini állandó képviseletének székházában. Mindezek abban reménykednek, hogy az NDK hatóságok majd később megadják nekik a kiutazási engedélyt. Tágabb értelemben az is kivándorlás egyik módozatának mondható, hogy a keletnémet állam kényelmetlen személyeket megfoszt az állampolgárságtól és mindezeken kívül hányszor előfordult már - és most is előfordul - a menekülés. Gottfried Pausen (?) tudósítását olvasuk fel: - Jelen pillanatban Magyarország áll az érdeklődés középpontjában és éppen ezért háttérbe szorul, hogy egyes NDK-polgárok sokkal kockázatosabb úton-módon próbálnak a szabad Nyugatra jutni. Így például a hét végén egy házaspárt egy keletnémet hajóról Dánia közelében a tengerbe ugrott. Majdnem két órával később fedezték fel őket vitorlázók és csak azután kerültek biztonságba a dán haditengerészet egyik csónakjában. Négy évtiezede tart már a kivándorlás a másik német államból és minden egyes esetben maguk az NDK-ban élő németek ragadták meg a kezdeményezést. Ők döntöttek úgy, hogy elhagyják szülőföldjüket. (folyt.) 1989. augusztus 29., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Keletnémet menekültek - 1. folyt.
Nem könnyű döntés ez. Ezekben a hetekben ezrek és ezrek döntöttek, illetve döntenek. Nyilvánvaló, hogy a szabadságot minden egyes esetben többre értékelték, mint a szabadságnak az árát, azaz az esetleges szociális bizonytalanságot Nyugaton. Nyilvánvaló, hogy minden egyes NDK-polgár annyira torkig volt az ottani viszonyokkal, hogy inkább otthagyta kedves barátait és hozzátartozóit, inkább feladta az olcsó lakást és inkább búcsút mondott a "trabi"-nak becézett kocsinak. Az NDK vezetői mindezt képtelenek megérteni. Képtelenek megérteni talán azért, mivel nem hajlandók arra, hogy szembe- nézzenek a tényekkel, hogy megnézzék az igazi okokat. Vagy pedig, ha látják is az eredményeket, egyfajta struccpolitikát folytatnak. Különben fel kellene ismerniök: maga a párt-és államvezetés felelős ezért a kivándorlásért. A reformok szükségességének a felismerése azért olyan nehéz a keletnémet vezetők számára, mivel jelentősen lazították az utasforgalmat és ennek következtében úgy vélik: ez már elegendő. Pedig nyilvánvaló, hogy nem elegendő. Az egyik felmérés szerint 1988-ban növekedett a két német állam közötti utasforgalom. Kereken kétmillió-háromszázezer látogató jött át az NDK-ból a németországi Szövetségi Köztársaságba és most történt meg első ízben, hogy azok, akik még nincsenek a nyugdíjas korban, többen voltak, mint a nyugdíjasok. Viszont hátrányban voltak a 29 év alatti fiatalok. Ez a generáció teszi ki az összlakosság 43 százalékát az NDK-ban. A Nyugatra utazók között csupán 5 százalékkal voltak képviselve. (folyt.) 1989. augusztus 29., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Keletnémet menekültek - 2. folyt.
Ez a fiatal nemzedék most Magyarországon keresztül próbál a szabad Nyugatra kijutni. Ezzel viszont kényelmetlen helyzetbe került a budapesti kormányt. Kísérlete a demokratizálásra még viszonylag újkeletű, s éppen ezért könnyen sebezhető. Nyitva akarja tartani az országhatárokat, hogy ezzel is bizonyítsa, hogyan értelmezi a szabadságot, jó viszonyban szeretne maradni Bonn-nal - talán rokonszenvből, de legalábbis azért, hogy kemény devizával segíthesse a magyarországi reformokat. Annyi bizonyos, épp most, amikor bizonyos mozgási szabadságot óhajt biztosítani az ország határain belül a magyar kormány, épp most, ebben a kezdeti időszakban úgyszólván kötéltáncos-mutatványt kell végeznie. Hiszen tekintetbe kell vennie az NDK követeléseit is: Budapestnek, mint a Varsói Szerződés és a KGST tagjának ügyelnie kell, hogy Keleten ne tartsák megbízhatatlannak a katonai és gazdasági együttműködés terén. Ez érdeke Budapestnek, elsősorban nem azért, mintha szovjet lerohanástól kellene tartania, hanem inkább azért, mivel éppen elég régi sztálinista van még az országban, akik gyanakvással szemlélik az új politikát. Nyugaton is felfigyeltek a hírre, mely szerint a magyar-osztrák határ lezárásához abból a célból, hogy feltartóztassák az Ausztria felé igyekvő NDK-polgárokat, a sztálinista hírben álló Munkásőrséget vetette be Budapest egyébként azzal az eredménnyel, hogy máris csökkent a menekültek száma. Ebben a kényes helyzetben Bonn is csupán óvatos lépésekkel tud reagálni. A nyugatnémet nagykövetségeken és a kelet-berlini állandó képviselet székházában tartózkodó NDK-lakosok érdekében Bonn-nak tekintettel kell lennie Honeckerre is. (folyt.) 1989. augusztus 29., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Keletnémet menekültek - 3. folyt.
Ezenkívül a szövetségi kormány mindennek dacára el szeretné kerülni, hogy veszendőbe menjenek a szívós németország-politika eddig elért eredményei. Ezért nem keresi Bonn a konfrontációt. Budapesttől pedig azt várja, hogy nyújtson valahogyan segítséget a menekültek problémájának megoldásában. Miközben a nyugatnémet diplomácia elfogadható kompromisszumokat keres, Kelet-Berlinből a keletnémet kommunista egységpárt propagandája egyre kellemetlenebb hangnemben támad. Már olyasmit is állít, hogy a szövetségi kormány megsértette volna a Bonn és Kelet-Berlin között megkötött egyezségeket. Pontosan azokra jellemző ez a hang, akik görcsösen a felzárkózást keresik. De remélni lehet, hogy előbb-utóbb elhalkul majd ez a hang, és hogy a építő szándékú diplomaták veszik át a szót. +++ 1989. augusztus 29., kedd
Vissza »