Rendszerváltás és az MTI

	A parlament ülése
München, 1989. március 12. (SZER, Világhíradó) - Kemény István az Országgyűlés ülésszakára tekint vissza, és von le néhány következtetést. - Három lényeges dolog történt a parlament eheti ülésén. A legfontosabb közülük a Nagymarosra vonatkozó döntés. Ez ugyan nem a parlament döntése volt, hanem a kormányé, bejelentésére azonban a parlament ülésén került sor. A kormány kész megvizsgálni a nagymarosi beruházásról tartandó népszavazás lehetőségét - mondta Németh Miklós. Hozzátette, hogy tanulmányozzák a népszavazás előkészítésének módját, és az eredményt a népszavazásról általában szóló törvénytervezetével együtt májusban, vagy júniusban a parlament elé terjesztik, a későbbiekben pedig megígérte, hogy addig is lassítják az építkezés ütemét. A kormány és a politikai vezetés tehát félig beleegyezett abba, amit oly hosszú ideig követeltek tőle, és amitől az elmúlt öt hónapban egymást követő nyilatkozatokban mereven elzárkózott. A fordulatban bizonyosan szerepet játszott a 120 ezer aláírás, és az a kitartó harc, amelyet független gondolkodású emberek évek óta folytatnak a katasztrófa elhárításáért. Még nagyobb szerepet játszott a közvéleményben végbement átalakulás, illetőleg ennek az átalakulásnak láthatóvá válása. Már a szeptemberi 30 ezres tüntetésnek elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy Grósz Károlyék észhez térjenek. Nem volt elég. Megrendezték a parlament októberi ülését, amelyen bizalmi kérdéssé tették a vízlépcsőt. Az eredmény botrány és kudarc volt. Arad után a Grósz-kormány második nagy kudarca. Az emberek hallgatták a rádiót, nézték a televíziót, és arra döbbentek rá, hogy ebben a kormányban és ebben a parlamentben nem bízhatnak. A vízlépcsős szavazásnak szinte másnapján vetette fel a Demokrata Fórum, hogy az Országgyűlés oszlassa fel önmagát, és írjon ki új választásokat. Az azóta eltelt hónapokban tudta meg lassan majdnem mindenki, hogy Csehszlovákia nem indította be a szennyvíztisztító- berendezéseket, és hogy a Tudományos Akadémia kezdettől fogva ellenezte a vízlépcsőt - ami egyszeriben nevetségessé tette azt az érvelést, hogy csak hozzá nem értő laikusok ellenzik az erőművet. A fordulathoz azonban még egy tényezőre volt szükség, arra, hogy a vezetésen belül erősebbé válljanak a józanabb politikusok. Láthattuk ennek jelét a többpártrendszerre vonatkozó februári KB- határozatban, és a márciusi KB-ülés vitájában. Ma persze még nem tudjuk, hogy lesz-e népszavazás Nagymarosról - és ami ugyanolyan fontos: hogy lesz-e lassítás az építkezésen? Annyi azonban bizonyos, hogy felfigyeltek a közvélemény átalakulására. A második fontos esemény Stadinger leváltása, és hat képviselőnek a képviselői mandátumról való lemondása. A Heti Világgazdaság figyelmeztet arra, hogy a politikai vezetésnek is érdekében áll a parlament összetételének módosulása, mert ez elősegíthetné, hogy a képviselőház 1990-ig meg tudja őrizni mandátumát. Ezzel kapcsolatban idézi Márton Jánost, aki azt mondta, hogy 30-40 képviselő visszavonulásával a magyar képviselőház nem volna rosszabb, mint a világon bármely más parlament. Ez ugyan égbekiálltó ostobaság, de annyi igaz, hogy az említett visszavonulás valamit javítana a jelenlegi szégyenletes helyzeten. A harmadik fontos esemény a sztrájktörvény megtárgyalásának elhalasztása. Ez a jobb érzettel rendelkező képviselőknek, de még- inkább az alternatív szervezetek szívós harcának köszönhető. Közülük is elsőnek a TDDSZ-t kell említeni. Azt sem szabad elhallgatni, hogy Nagy Sándorék kezdetben jóváhagyásukat adták, ^s lelkes konformizmusukon csak akkor változtattak, amikor észlelték, hogy ebben a kérdésben is van közvélemény. A helyzet világos: Magyarországon jogszabály nem tiltja a sztrájkot. Hivatalos helyről az utóbbi időben többször elhangzott, hogy mindent szabad, amit törvény nem tilt. Jelenleg tehát szabad sztrájkolni. A törvény tervezetét nyilvánvalóan azért készítették el, hogy ezt a szabadságot korlátozzák. +++ 1989. március 12., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »