Rendszerváltás és az MTI

	Horn Gyula interjúja (4. rész)
De ezzel összefüggésben azt is leszögeztük - és én ezt nagyon fontosnak tartom -: elmúlt az ideje annak, hogy az egyik tagállam, vagy a szövetség bármilyen eszközzel, katonai vagy más eszközzel beavatkozzon valamelyik tagállam belügyeibe. Mint ahogy ezt meg is fogalmaztuk pontosan: végérvényesen elmúlt az úgynevezett Brezsnyev-doktrina érvényesítésének a korszaka. x Tulajdonképpen azt volt szokás Brezsnyev-doktrinának nevezni, amely szerint létezik egyfajta közös felelősség, azért, ami az egyes tagországok életében végbemegy. Van olyan vezető még ma a tagországok között, aki pártfogolja a közös felelősség gondolatát, és az ebből adódó gyakorlati lépéseket. - Én ehhez annyit hozzátennék - mert pontosan így van a megfogalmazás -, hogy ez a közös felelősség jelenti az elvi, politikai alapját a beavatkozásnak, és ez az, ami különösen súlyos következményekkel járt az elmúlt évtizedek során. De ezek a nézetek kisebbségben maradtak. Nem számoltam össze pontosan, de megjelentek ilyen vélemények, és ezek alapvetően a belső helyzettel függenek össze. Miért? Mert miközben a szovjet delegáció, a mi küldöttségünk vagy a lengyel delegáció hangsúlyozta a rendkívüli fontosságát az egész átalakulási folyamatnak, a szocializmus megújításának, ugyanakkor az értékek megőrzésének és így tovább, több ország pedig egyértelműen állást foglalt amellett, hogy az eddigi gyakorlatot nem kell megváltoztatni, nem is szabad, a szocializmus bebizonyította az életerejét, életképességét. A történelem menete, illetve a jelenlegi helyzet nem éppen ezt igazolja. x Az Ön által elmondottakból levonható az a következtetés: éppen a Szovjetunió az, amely tulajdonképpen ezzel a terhes brezsnyevi örökséggel is útját állja annak, hogy a közös felelősség elmélete és a ráépülő gyakorlati lépések akármilyen módon is előtérbe kerülhessenek vagy dokumentumba foglaltathassanak. - Ami a dokumentumokat illeti, és ez teljesen új és megfelel a mai helyzetnek, a mai követelményeknek: a be nem avatkozást szögezik le. Másfelől pedig számomra talán az volt a legnagyobb élmény Bukarestben - és ezt nem a kincstári hűség mondatja velem -, hogy a szovjet delegáció, főtitkárral az élén, de a külbönböző munkamegbeszélések során a dokumentumok szerkesztésekor és minden más megnyilvánulásukban rendkívül korszerűen viszonyult mind a szocializmus építésével vagy a szocialista országok belső helyzetével összefüggő kérdésekhez, problémákhoz, mind a további nemzetközi erőfeszítésekhez. (folyt.köv.) 1989. július 9., vasárnap 20:20
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »