|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Mit miért március 15-én?
"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum
képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa
a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet
címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes
elfoglalása.
Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az
ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja,
hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés
feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a
megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink
szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia,
Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel
Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták
Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy
nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces
terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el
tudja mondani a mondanivalóját."
|
|
|
|
|
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (1. rész)
|
1989. május 9., kedd - A magyar tudomány, az akadémia életében történelmi jelentőségű tudós testület idei közgyűlése, ugyanis első ízben adódik lehetőség arra, hogy a tudós társaság maga határozza meg jogállását, feladatait - hangsúlyozták a felszólalók a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének második napján. Többségük úgy ítélte meg: szükség van az akadémiai törvény megalkotására. Egyetértettek a törvény koncepció-tervezetében rögzített alapelvekkel, amelyek szerint a Magyar Tudományos Akadémia autonóm köztestület. Szükségesnek tartoták jogszabályban rögzíteni, hogy az Akadémia önálló kutatóintézeti hálózattal rendelkezik, a kezelésében lévő vagyon tulajdonosa, részt vállal a nemzet előtt álló feladatok megoldásában, s ezért igényli, hogy alapkutatásait az állami költségvetésből is támogassák.
Számosan vitába szálltak azokkal a felszólalókkal, akik úgy vélték: az alkotmányozás folyamán kell megalkotni a kutatás szabadságát szavatoló jogszabályokat. Az akadémiának mint önkormányzati köztestületnek, jellegét, feladatait, demokratizmusát az Alapszabályban célszerű rögzíteni, külön törvény felesleges - hangoztatták. Némelyek úgy vélekedtek: indokolt meghatározni az elnökség jogkörét. Ez a testület - mondották - csak operatív intézkedéseket tegyen a két közgyűlés közötti időszakban, s ne nyilatkozhasson az akadémia nevében. Szükséges, hogy az ország sorsát meghatározó kérdésekben az elnökség kérje ki a közgyűlés véleményét, adott esetben hívjon össze rendkívüli közgyűlést. Nehezményezték, hogy az elnökség az utóbbi időben több kérdésben az akadémia nevében, erkölcsi súlyával nyilatkozott. Többen szorgalmazták, hogy a közgyűlés határozottan foglaljon állást az akadémia kutatóintézeti hálózatának megszüntetésére irányuló tendenciák ellen. Felhívták a figyelmet: ma is él a restrikciós szemlélet, az indokolatlan átszervezésre irányuló törekvés, s ha érvényesül az akadémiával szemben, helyrehozhatatlan kárt okozhat a magyar tudománynak. Az akadémiai intézetek leválasztása az akadémia testéről, megbocsáthatatlan bűn lenne. Fontos, hogy a törvény egyértelműen szavatolja az MTA kutatóintézeteinek működtetési jogát és kötelezettségeit - hangoztatták. Kifejezték a reményüket, hogy a politikai és a gazdasági reformok során a tudást, a tudományt jelentőségéhez méltóan értékelik, s a magyar tudomány hazai és nemzetközi versenyképessége növekszik majd. (folyt. köv.)
1989. május 9., kedd 15:59
|
Vissza »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (2. rész)
|
Felhívták a figyelmet: széles körű felvilágosító munkára van szükség a tudományos kutatás szerepének és hasznának megismertetésére, mivel az utóbbi időben a szegényedés, a növekvő intolerancia miatt országunkban a tudományellenesség érhető tetten. Szó volt arról is, hogy nem indokolt nagyobb szabású természet- és társadalomtudományi programok indítása. Szükség van viszont néhány országos fejlesztési program kezdeményezésére: ilyenek például az elektronizálás és informatika, a környezetvédelmi technológiák, az infrastruktúra (főleg a kutatás és műszaki fejlesztés infrastruktúrája), az új technikát, a technikai fejlődést megalapozó folyamatok kutatása. A közgyűlésen állást foglaltak az Országos Tudományos Kutatási Alap megőrzése mellett. Nélküle ugyanis - mondották - számos egyetemi tanszék nem folytathatna tudományos kutatást. Fontos azonban, hogy ebből kizárólag az alapkutatást támogassák. Az akadémikusok ez alkalommal is kifejezték azt a véleményüket, hogy az akadémia foglaljon állást az ország sorsdöntő kérdéseiben. A tudósok jelentős mértékben segíthetik a kormány döntéseinek megalapozását - hangoztatták. Kifogásolták, hogy a szakértők tanácsait még mindig nem veszik figyelembe minden tekintetben. Példaként említették, hogy a bős-nagymarosi vízlépcső építését vizsgáló ad hoc bizottság még nem kapott választ az általa felvetett kérdésekre. Javasolták, hogy ha a szakértők azt tapasztalják: manipulálják valamelyik szakvéleményt, tárják azt a közvélemény elé. Indítványozták azt is, hogy az akadémia megújulása során erősítsék a demokratizmust. Ezzel kapcsolatban elmondták: egyes intézeti vezetők ,,kisajátítják,, kollegáik tudományos eredményeit. Feljogosítják magukat arra, hogy társszerzőként szerepeljenek, ezt az etikátlan eljárást intézeti demokratizmussal lehet megszüntetni. Az akadémia és az egyetemek kapcsolatáról szólva elmondták: a tudomány károsodna, ha engednének az akadémia és egyetemek szembeállítására irányuló törekvéseknek. Nyugati országok tapasztalata bizonyítja: szükség van az önálló tudományos kutatási hálózatra. Megalapozatlan az egyes egyetemeken megnyilvánuló aggodalom, hogy az akadémiát nagyobb támogatásban részesítik majd, mint az egyetemeket - hangzott el a vitában. Örömmel, ugyanakkor megrendüléssel szóltak arról, hogy rehabilitálták azokat az akadémikusokat, akiket régebben méltánytalanul kizártak a tudós társaságból. Magukat is rehabilitálják, amikor a mindig alkotó tudósok szellemi visszafogadásáról döntenek - vélekedtek a hozzászólók a közgyűlésen. (folyt.köv.)
1989. május 9., kedd 16:06
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (3. rész)
|
Akadémikusokat, egyetemi tanárokat ért méltánytalanságokról szólt Huszár Tibor is, rámutatva: nemcsak a negyvenes évek végéről, hanem a 60-as és 70 -es évekből is sorolhatók a példák. Elsősorban az 1973-ban hozott határozatokra és intézkedésekre utalva felhívta a figyelmet arra, hogy tudományon belüli vitákat nem tudományos, hanem adminisztratív, sőt nem egyszer rendőri eszközökkel próbáltak megoldani. Már-már a boszorkányüldözéshez volt hasonlatos - mondotta - a Lukács-tanítványok, vagy a kiváló szociológus, Szelényi Iván elleni fellépés. Nem véletlen, hogy közülük többen is az ország elhagyására kényszerültek. Huszár Tibor javasolta: az akadémia küldjön ki egy bizottságot, amely a tényeket feltárva és tárgyilagosan értékelve megvizsgálja az elmúlt évtized történetét ilyen szempontból is. A vitában a felszólalók rámutattak: helyet kell adni a 40 éven aluliaknak, a fiataloknak az akadémiai bizottságokban, mert jelenleg a tudományos kutatásban éles választóvonal fedezhető fel a nemzedékek között. Ha a sürgető fiatalítás nem történik meg, akkor a tudományos kutatói utánpótlás kerül veszélybe. A felszólalások érintették az akadémia költségvetésének kérdését is. Többen vélekedtek úgy: a költségvetési támogatás fejében ne várja el az állam, a kormányzat az úgymond feltétlen és hű szolgálatot az akadémiától, hiszen ez nem jelentene mást, minthogy a társadalomtudomány a hivatalos ideológia támogatójává szegődik, a természettudomány pedig konzerválja a jelenlegi hiánygazdaságot. Holott - mint azt nyomatékkal hangoztatták - a műszaki és természettudományi kutatásoknak a modern gazdaság hajtómotorjává kell válnia. A hiánygazdaság pedig eleve igénytelen a tudományos eredményeket illetően, s beéri a másod- vagy harmadrendű minőséggel is. Az akadémia szervezeti felépítése, működése kapcsán elhangzott: szüntessék meg a jelenlegi ,,egykamarás,, akadémiát, azaz vessenek véget a levelező és rendes tag megkülönböztetésnek. A tagsági kérdésekről szólva azt is felvetették: a tudományos testület az utóbbi években gyakran megfeledkezett jelentős tudósokról, kutatókról, nem méltányolta azok tevékenységét, tudományos eredményeit. Ezért állhatott elő az a helyzet, hogy van olyan magyar kutató, akit már az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája is tagjai sorába választott, ám a hazai testvérintézmény nem méltatta ugyanerre. (MTI)
1989. május 9., kedd 16:36
|
Vissza »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (4. rész)
|
Az ebészünetet követő vitában az akadémiai törvény- és az alapszabály-tervezetről szólva többen szükségesnek tartották, hogy e dokumentumok segítsék majd elő a kötöttségek feloldását, az utánpótlás nevelését, a kutatóhelyek megerősítését, a szellemi értékek eltékozlásának megakadályozását, a támogatások eredményelvűségét, s országosan, területileg is igazságosabb elosztását s a képzésnél nemzetközi tudományos szint követését. Volt, aki a rehabilitálással kapcsolatban elmondotta: az igazságtalan elbírálásban részesült tudósok egy részénél a közvélemény már igazságot szolgáltatott, valósághűen értékelve a személyek életútját. Nem egy jelentős hazai tudományos eredményről, oktatásunk több nemzetközileg is elismert sikeréről viszont gyakorta megfeledkezik a közvélemény. Pedig az az ország támogathatja csak igazán a tudományt, amely ismeri, értékeli eredményeit. A felszólalók közül többen sürgették, hogy a tömegkommunikáció adjon nagyobb teret a tudományos eredmények népszerűsítésének. Az akadémia megfiatalítása, kedvezőbb korösszetétele csak úgy érhető el - mondotta egy felszólaló -, ha nagyobb lehetőségeket adnak a tehetséges fiataloknak. Már húsz-egynéhány éves korukban érhessék el az arra érdemesek a kandidátusi, harminc év után a doktori fokozatot. Mások a tudományos fokozatok megítélésénél a nemzetközi tapasztalatok teljesebb körű figyelembevételét is szorgalmazták. (folyt.köv.)
1989. május 9., kedd 16:54
|
Vissza »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (5. folyt.)
|
Berend T. Iván elnök a felszólalásokra válaszolva ismertette: a közgyűlésen 53-an nyilvánították véleményüket. Többségük azonosan ítélte meg az Akadémia helyzetét és feladatait, egyetértett az akadémiai törvény és alapszabály koncepció tervezetének alapelveivel. Azzal, hogy szükséges az akadémiai intézeti hálózat fenntartása, az Akadémia és az egyetemek együttműködésének továbbfejlesztése. Szólt arról is, hogy évente több rendkívüli közgyűlést kellene tartani, ha az elnökségnek a közügyekre vonatkozó mindegyik állásfoglalás kialakításához a közgyűlés véleményét is kérnie kell. A közgyűlésnek lehetősége van arra, hogy időnként ellenőrizze az elnökség ilyen jellegű állásfoglalását, amelyet minden esetben szakértői bizottság vélelménye alapján alakít ki. Az elnök javasolta a közgyűlésnek, ne mondjanak le a tudományos bizottságok választásáról, amely lehetővé teszi a fiatal, tehetséges kutatók bevonását, az Akadémia fiatalítását. Helyeselte azt a javaslatot, hogy az Akadémia kezdeményezzen állásfoglalást egyebek között az oktatás, főleg a felsőoktatás, az egészségvédelem fejlesztése, a létminimum alatt élő rétegek megsegítése érdekében. Láng István főtitkár válaszában hangsúlyozta: az akadémiai közgyűlés olyan szervezeti erőt képvisel, amely képes arra, hogy maga köré gyűjtse a hazai tudomány képviselőit. Úgy vélte: fontos lenne megvizsgálni az akadémiai és az egyetemi intézetek együttműködése fejlesztésének, bizonyos mértékben integrációja kialakításának, műszerparkja jobb hasznosításának lehetőségeit. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a szóbeli és írott előterjesztéseket, az elnök és a főtitkár válaszait, majd megválasztotta az 1990. évi tisztújító közgyűlést előkészítő bizottságot. (folyt.köv.)
1989. május 9., kedd 18:35
|
Vissza »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (6. rész)
|
A közgyűlés állásfoglalása leszögezi: a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben a Magyar Tudományos Akadémia a maga erejével és kompetenciájával segítse elő a gazdasági, politikai kibontakozást. A közgyűlés örömmel üdvözölte, hogy a kormány elnöke a megnyitó ülésen mondott beszédében kifejezte: véget kell vetni a tudományos értékrendet torzító politikai beavatkozásoknak, bízni kell a tudományos műhelyek értékítéletében. A kormány elnökének szavai azt a reményt keltik, hogy a kormányzat új tudománypolitikai álláspont kialakítására törekszik. A közgyűlés úgy ítéli meg: elengedhetetlen, hogy a tudományos kutatás költségvetési forrásai 1990-ben is megőrizzék reálértéküket, és 1991 után megkezdődjék a dinamikus felzárkózási folyamat az ezredfordulóra az egy kutatóra jutó ráfordítások értéke érje el a jelenlegi nyugat-európai átlagot. Szükséges, hogy a költségvetés az 1989-es tudományos kutatási támogatás reálértékét 1991-től évenként 15 százalékkal, a felsőoktatási kutatóhelyek esetében évi 20 százalékkal emelje. A közgyűlés aggodalommal értesült arról, hogy a készülő költségvetési reform egyes elgondolásai sérthetik a tudományos kutatás érdekeit. Az Akadémia - húzták alá az állásfoglalásban - örömmel tett eleget minden olyan kormányzati felkérésnek, amely a társadalmi-gazdasági döntések tudományos megalapozását segítették elő. Az akadémia jövőben kezdeményezőleg kíván fellépni a társadalmi, gazdasági fejlődést elősegítő kormányzati döntések meghozatalában. A közgyűlés egyetértett azzal, hogy az akadémia helyzetét különálló törvény szabályozza, s egyetértett annak lényeges alapelveivel is. Eszerint az akadémia a jövőben testületi önkormányzatként működne, megszűnne eddigi úgynevezett főhatósági jellege, az egész nemzet, nem pedig a kormányzat szerve lenne. Saját vagyonnal és kutatóintézetekkel rendelkezne. A közgyűlés felkéri az elnökséget, hogy készíttesse el a törvény és az alapszabályok szövegtervezetét, s azt 1989 szeptemberében terjessze az Akadémia rendkívüli közgyűlése elé. Az állásfoglalásban aláhúzták: a közgyűlés hatálytalanítja a kizárt és egyes más akadémiai tagokat méltánytalanul sújtó intézkedéseket, és tagságukat folyamatosnak nyilvánítja. A közgyűlés úgy ítélte meg: szükséges az Akadémia és az egyetemek oktatási, továbbképzési és kutatási együttműködésének továbbfejlesztése. Felhívta az elnökséget, hogy a Rektori Tanáccsal egyetértésben kezdeményezze új felsőoktatási koncepció kimunkálását és megvalósítását. (folyt.köv.)
1989. május 9., kedd 19:52
|
Vissza »
|
|
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (7. rész)
|
A közgyűlés javasolta: a Minisztertanács elvi állásfoglalással biztosítsa az OTKA további működését, garanciát vállalva az 1991/1994-es időszakra vonatkozó pályázatok forrásának fedezetére. (MTI)
1989. május 9., kedd 19:54
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|