|
|
|
|
Válaszok Bős-Nagymarosra
|
München, 1989. április 29. (SZER, Hallgatók fóruma) - Köszöntjük a hallgatókat. A mikrofonnál Károly Anna, Basilides Barna és Láng Júlia. Gyakran érkeznek kérdések a Hallgatók fórumához a bős- nagymarosi beruházásról, különösen most, hogy az Országgyűlés újra napirendre tűzi a kérdést a népszavazás témájával együtt. Ezért úgy döntöttünk, hogy a kérdéseket megpróbáljuk módszeresen megválaszolni, így e műsor keretében kis sorozatot indítunk. A kérdező, a hallgató és az érdeklődő nagyközönség nevében Kéri Tamás munkatársunk New Yorkból, a válaszadó Lipták Béla professzor. - Ennek a hetente azonos időben ismétlődő sorozatnak az elején kérdezem Lipták Bélát a környezetvédelmi mérnökök kézikönyvének a szerkesztőjét, a Yale Egyetem tanárát, hogy szerinte helyes-e, szabad-e rábízni a vízlépcső feletti döntést a népszavazásra. - Nem kell citrom vagy gyapot szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjuk, hol teremnek meg e növények. Nem kell mérnöknek lenni ahhoz, hogy ne építsünk acélgyárat ott, ahol nincs vas és szén. Nem kell vízügyi szakértőnek lenni ahhoz, hogy a Kisalföldre ne vízierőművet, hanem kukoricatermelést tervezzünk. Más szóval tudom, hogyha a tv felhagy a cenzúrázó ködösítéssel, és közli a tényeket, mint én fogom tenni ezt ebben a sorozatban, úgy nyugodtan megbízhatunk a magyar nép döntésében. - Mi a vízlépcső működési elve? - Képzeljünk el két óriási fürdőkádat. Felső víztárolót Pozsony alatt, a dunakiliti erdő helyén építik, ez tízemeletes falak mögé tornyosítja fel a vizet, és elönt egy akkora területet, mint Budapest. A felső fürdőkád elzárja a Duna eredeti folyását, annak helyén egy kiszáradt erecske marad, a korábbi vízfolyás alig 3 százalékával. Az alsó fürdőkádat úgy hozzák létre, hogy Visegrád alatt, Nagymarosnál építenek egy 4 emelet magas falat, és attól nyugatra egészen Gönyüig megemelik a gátakat. így az alsó fürdőkád 100 kilométer hosszú. Viszonylag sekély lesz, de azonos köbtartalmú a felsővel. Egy üzemcsatorna köti majd össze a felső tárolót az alsóval. Ebbe a csehszlovák területen épített betonkanálisba vezetik át a Duna 97 százalékát és így 30 kilométeren elveszítjük határfolyónkat. Amikor töltik a felső fürdőkádat, akkor elzárják az üzemcsatornában a folyást, és így az alsó fürdőkádban is áll, illetve apad a víz a visegrádi kifolyás miatt. Amikor megtelt a felső, és már elég hely van az alsó fürdőkádban, akkor a felsőt lehúzzák, mint egy angol wc-t, más szóval átöntik annak tartalmát az alsóba. Ezt nevezik a vízügyisek csúcsra járatásnak. - Hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet? - A vízlépcső terveit Mosonyi Emil készítette 1951-ben, de annak kivitelezését Gerő Ernő 1952-ben elutasította, hogy a vízlépcső nem szolgálja a magyar nemzet érdekeit. 1968-ban a szlovák származású Husák Gustáv Csehszlovákia miniszterelnöke, és ő újra szorgalmazni kezdte a Duna átvezetését csehszlovák területre, s Pozsony alatt egy nagy kikötésre alkalmas víztároló tó létrehozását. A magyar kormány sokáig húzódozott, de aztán 1977-ben az ország akkori miniszterelnöke mégis aláírta a szerződést. Ezzel a kormány megsértette a magyar alkotmányt, melynek 19/f. pontja megköveteli, hogy az Országgyűlés ratifikálja a nemzetközi szerződéseket. Ezután a csehek megkezdték az építkezést, a magyarok meg Husák lebukására várva szabotáltak. A Magyar Tudományos Akadémia először 1983-ban utasította el a terveket. A bizottság elnöke, Szálai Sándor 1984-ben a halálos ágyán mondatta el cassandrai utolsó szavait: "Katasztrófa! Ne engedjék!" 1981 és 85 között a magyar állam felfüggesztette az építkezést; a Duna Kör elnyerte az alternatív Nobel-díjat, Ausztria leállította a haimburgi építkezéseket. Már úgy tűnt, hogy a történelem szemétkosarába kerül ez a sztálini agyrém, amikor az osztrák tőke és munkaerő felesleg segítségével 1986-ban új életet lehelt a Husák és a vele összedolgozó vízügyis maffia. Az elkövetkező hetekben majd részletesen beszélünk még erről. Most csak arra szeretném kérni a kedves hallgatót, hogy hívja fel barátai figyelmét erre a műsorra. Ha kérdése van, azt postán vagy telefonon továbbítsa a rádiónak, hogy kitérhessek arra. . - A kérdéseket a Hallgatók fórumának küldjék, levélben vagy akár az üzenetrögzítőre mondva. Természetesen továbbítom őket New Yorkba Kéri Tamásnak és Lipták Bélának. Ugyanehhez a témához tartozik még a következő telefonhívás: - Magyarország és Csehszlovákia megszegte az 1947-es párizsi békeszerződést, amikor aláírta a bős-nagymarosi vízlépcső megépítéséről a szerződést. Nem értem, ez eddig miért csak Kulcsár Péternek jutott eszébe. A párizsi szerződés kimondja a határok stabilitását, de a Duna a szerződés értelmében 30 kilométeres szakaszon átkerül Csehszlovákiába. A békeszerződést aláíró négy nagyhatalom közül minimum háromnak kötelessége lett volna tiltakoznia. De mikor kaptunk mi ígéretek helyett hatásos gyakorlati támogatást a Nyugattól a közös európai haza védelmére? - Hadd idézzem Sellye professzor intő szavait, egy kicsit szabadon: Régen, ha én győztem, te vesztettél. Mára ezt úgy kell módosítani, hogy ha én győztem, te is jól jársz. De ha megépül a vízlépcső, hosszútávon senki sem jár jól. A XXI. század előestéjén nemcsak papíron, hanem a gyakorlatában is tudomásul kellene venni: a kis nemzetek nem játékfigurák a nagyok sakktábláján. - Hallgatónk Kulcsár Péterre hivatkozott. A nemzetközi jogi szakértő szerint a szerződés érvényessége jogilag vitatható, és a magyar fél a nyilvánvaló hátrányokért kompenzációt kérhetne a csehszlovák féltől. A jogász érvelése a HVG február 18-iki számában olvasható. - Több mint 10 oldalas levelet és hozzá igen vaskos paksaméta dokumentumanyagot kaptunk. - A mosonmagyaróvári járási kultúrházba hívták a jó terméseredményeket elért gazdákat, hogy ott az úttörők virággal köszöntsék őket és majd a hagyománynak megfelelően lesz étel- és italfogyasztás. Édesapám is kapott meghívást, de azt mondta, ő nem vár ünneplést, nem azért dolgozott. A meghívás megismétlődött. Édesapám válasza az volt, hogy ő öregember, nem tud társaságban viselkedni. Egy foga van és a szájából kifordul a falat. Az ÁVO-s tiszt, aki az ünnepséget szervezte, úgy kiforgatta a szavak értelmét, hogy édesapám úgy gyűlöli őket, hogyha olyan környezetbe kerülne, a szájából kifordulna a falat. - Kedves hallgató! Élettörténetének leírását a dokumentumokkal együtt átadtam a Földközelben műsor szerkesztőjének, Rajki Lászlónak. - Szegedi telefonüzenet: Szeretném, ha beszámolnának arról a bizottságról, ami itt Szegeden egyházi iskolák szervezését készíti elő. Ami itt történik, azt hiszem, példát adhat az ország más részein is. - Nem kifejezetten egyházi iskolákról, hanem ökumenikus keresztény szellemű állami iskolákról lenne szó, amelyek egyúttal a modern kísérleti pedagógia eredményes módszereit is alkalmazni kívánná. A szervezők a Waldorf-módszert említik. A kezdeményezés nem pedagógusoktól, hanem egy háromgyerekes családtól indult ki. A fiatal szülők szeretnék, ha mind ennyire érthető, a gyerekeik igényeinek megfelelő óvodában és iskolában kaphatnák meg a képzést és a felkészítést az életre. - Ez a történet még a kezdeteknél tart, és a szervezők szívesen fogadják mindazokat a szülőket és tanítókat, tanárokat, óvónőket, akik részt vennének az előkészítésben és a megvalósításban. A tervek szerint meglévő állami iskolát kívánnának így, tehát teljesen új pedagógiai módszerekkel átalakítani, több helyről számítva anyagi támogatásra. Az egyházaktól is, de például a Szegeden nemrégiben megalakult Tehetségkutató és Támogató Társaság is beszállna a kísérletbe. A szellemi módszertani segítséget a budapesti Művelődéskutató Intézettől kapják. Ami eddig az iskola épületét illeti, a helyi tanáccsal már folynak a tárgyalások, ahol egyelőre azt ismétlik: türelem. - A kezdeményező szülők hozzájárultak ahhoz, hogy közöljük a nyilvánossággal címüket és telefonszámukat. A terv iránt érdeklődő minden jelentkezőt szívesen látnak. Gonda Éva és Gonda István - Szeged, Tölgyfa utca 16. Telefonszám: 22-691 Szeged körzetszáma: 62. Most különösen szívmelengető telefont idézünk: - Hallottam az üzenetműsort, amelyben egy magyarországi nemzetiségi dolgozó, illetve állampolgártárs keresett állást, és nem talált. Kérem, adják meg neki a telefonszámot, reggelenként itthon talál. Szíveskedjenek neki megmondani, hogy hívjon fel, szeretném tudni, milyen munkára alkalmas, és szeretnék neki segíteni. - Igazán nagyon köszönjük a segítőkészséget. Telefonszámát elküldtem a levélírónak. Bizonyára jelentkezni fog önnél. - Ábrányi Aurélról érdeklődnék, aki nekünk a Kemény Zsigmond iskolában osztálytársunk volt. Tudjuk, hogy ide (...?) áthozták, illetve elrabolták. Érettségi találkozónk lesz és nagyon szeretnénk, ha választ tudnának adni arra, mi a sorsa, és mi van vele. - Ábrányi Aurél a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1962-ben Bécsből rejtélyes és a nyomok szerint ítélve igen durva körülmények között elrabolták. Az eset részleteiről Juhász László kollégám tudna beszámolni, aki pillanatnyilag nincs Münchenben. Mihelyt visszajön, megkérem, mondjon el mindent, amit tud a történetről. Rövid, mérges kérdést idézünk: - Miért nincs ebben az országban semmire se pénz, semmire se, ami fontos lenne? Nem a mi válaszunk, hanem szintén egy hallgatói levél: - Nincs pénz! Szomorú. Hallgatom az orvosok beszámolóját a kórházi helyzetről, az ápolónőhiányról, és az ágyról az elavult berendezésekről és a mottót, hogy nincs pénz. - A tv közvetít Pécsről, erről az aránylag fejlett városról. Körzetében van ipar és övék a legjobb szén és az urán. Nincs pénz a színházra, de nincs az iskolára sem. Az épületek rogyadoznak. Az oktatóknak éhbért fizetnek. A kilátások még rosszabbak. Tovább kell szűkíteni a keretet. Mennél tehetségesebb egy kutató vagy bármely szakember itthon, annál nehezebb a sorsa, mert sok a jól képzett tehetség, viszont helyük nincs. Foglalkoztatni nem tudjuk őket. Nem telik sem újításra, sem olyan helyek létesítésére, ahol értékes energiájukat kibontakoztathatnák. Sem a méltó megfizetésükre. Nincs pénz a közüzemek kiépítésére. Nincs pénz a víz, gáz, telefon, villany, csatornázás, utak fejlesztésére, és nem futja a lakásépítésre, sem a mérhetetlen piszok és szemét eltüntetésére. Az ember azt hinné, hogy azért nincs, mert szegények vagyunk. Pedig nem is vagyunk mindenben olyan szegények. Van, amire telik. Van olyan, amire úgy költekezünk, hogy a világ leggazdagabb országai is tönkremennének. Nemcsak a kiselejtezett és pusztulásra ítélt értékekre gondolok; nemcsak a lézengő, rosszul szervezett munkaerőre, az állva rozsdásodó óriási gépekre, a szervezetlenül kapkodó beruházásokra, az ötletszerű és katasztrofális átcsoportosításokra, a korrupt rablógazdálkodásra, hanem elsősorban a legnagyobb luxusra, melyet egy ország kifejthet: a tehetségtelen hülyék kultuszára és az értékes emberek elüldözésére vagy leértékelésére. Egy ostoba, tehetetlen, munkát akadályozó bürokrácia mértéktelen tiszteletére gondolok, melynek kezében van az elosztásban és az emberi érzésben vagy tiltásban megnyilatkozó hatalom. Nem a csatorna és telefonhálózat a drága, és nem a lakásépítés kerül sokba. Meggyőződésem, hogy nem az az igazi luxus, hanem az improduktív szervezett ostobaság, a tehetségtelenek hatalommal való felruházása és az értékes alkotó emberek elnyomása. - Ez (...?) személyében jelentkező hallgatónk üzenete volt, akitől időközben megkaptam a legfrissebb, Budapestről érkezett levelét. Budapesti címét nem tudván, Bécsben válaszoltam rá. Egy költői ihletésű levélből idézünk: - Vagy nem érek semmit, vagy érek valamit. Ha nem érek semmit, nem kár értem. Ha meg érek valamit, úgysem lehet eldugni. Legyek olyan, amilyen vagyok. És tudjam tárgyilagosan látni azt, amilyennek engem látnak. Ha a többiek képe rólam és az enyém önmagamról nem mutat túlon-túl nagy eltéréseket, akkor már rendben van. Üzenetrögzítőnkön hallottuk: - Vannak még koncepciós dolgok, amelyek az alternatív szervezetek tagjaival szembeni bánásmódban tükröződnek. Több esetről is hallottam, itt a sajátomat szeretném elmondani. Én ugyanis középiskolás vagyok és Fidesz-tag. Az iskolában fenyegetések értek, hogy nem vesznek fel az egyetemre, főiskolára, és a kollégiumból is el akarnak távolítani. Szeretnem ezt nyilvánosságra hozni. - Itt a telefonvonal sajnos megszakadt. Ugyanez a hang később jelentkezett, de akkor is megszakadt a vonal, így semmit sem tudunk az eset konkrét részleteiről. A legokosabb, ha felhívja a Fidesz- irodát, amelynek biztosan tudja a számát, de azért én is megmondom: a Fidesz-ügyelet budapesti telefonszáma: 349-429. - Szeretném, ha önök is felhívnák a figyelmet arra a nemzetközi találkozóra, amelyet egy franciaországi szerzetesi közösség szervez a hét végén Pécsett. A találkozóra legalább húszezer fiatal jelentkezett, részben külföldről, és ott lesz a TDI ökumenikus közösség perjele is. A keresztény fiatalok nemzetközi találkozója Pécsett e hét végén van, április 28-tól május 1-jéig tart. Az érdeklődők jelentkezhetnek a pécsi Lőwey Klára gimnáziumban, Szent István tér 8-10. Telefonszám: 10-041 vagy pedig 32-688. Pécs körzetszáma 72. A találkozó után, aki tájékozódni kíván, a Vigilia budapesti szerkesztőségében érdeklődhet. Telefonszám 177-246-os vagy pedig 173-933. A Magyar Demokrata Fórum budapesti XIII. kerületi szervezetétől kaptuk az üzenetet: - Április közepén megalakult a Victor Hugó utca és a Visegrádi utca sarkán lévő Visegrád vendéglőben a XIII. Kerületi Független Kerekasztal a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a Kisgazdapárt, az MDF, a Szociáldemokrata Párt, a Nagymaros Bizottság, a Republikánus Kör és az SZDSZ részvételével. Mindez - hangsúlyozom -: az angyalföldi munkás mítosszal rendelkező kerületben, ahol Kádár János volt az országgyűlési képviselő. Szeretnénk, ha nyilvánosságra kerülne a XIII. Kerületi Független Kerekasztal nyilatkozata, amelyben teljes támogatásáról biztosítja az MDF területi szervezete által az előző héten kiadott nyilatkozatot a rendőri brutalitások bírálatáról. A nyilatkozat tehát kapcsolódik a rendőrség erőszakos és törvénybe ütköző magatartásának bírálatához. - A küzdelmünkben a rendőrség számos esetben alkalmazott fizikai erőszakot indokolatlanul. Például 1988. július 16-án, a Nagy Imre emléktüntetésen; október 23-án, a Népligetben; november 7-én, az V. kerületi kapitányság előtt, a Szálai utcában; november 15- én, a Brassói felkelés évfordulóján a Baross téren; valamint az - úgymond - nem politikai színezetű atrocitásokat is megemlítjük, melyek a napokban nyilvánosság elé kerültek. Úgy véljük, a rendőrök munkájukat végezzék szakszerűen, indulatoktól mentesen, a törvények betartásával, a társadalom szolgálatában. - Végezetül megjegyezni kívánjuk: a rendőri bűnügyek enyhe ítéletei, a rendőrség és az igazságszolgáltatás tekintélyét csorbítja, a társadalomnak a jogrendszerbe vetett hitét aláássák és önkényes cselekedetekre bátorítanak. +++
1989. április 29., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|