Rendszerváltás és az MTI

	Telefonkérdések és válaszok - 1. folyt.
- Igen. - Szabad Európa? - Igen, Szabad Európa Rádió. - Közvetlen? - Közvetlen, igen. - Ha szóval én egy erdélyi román vagyok. - Úgy érti, hogy román nemzetiségű? - Román nemzetiségű. - És eredetileg is román nemzetiségű? - Eredetileg román nemzetiségű. Hallgatom önöket, nagyon tetszik a műsoruk. Nekem, mint román szabad lenne megmondani, hogy önök foglalkozzanak többet az erdélyi magyarokkal. Szerintem nem foglalkoznak eleget. Én azért mondom, mert én 5 évig Pesten dolgoztam, én román diplomata voltam, román kereskedelmi tanácsos voltam román követségen, és onnan 75-be Nyugatnak indultam. Otthagytam mindent, ahogy a magyar mondja, mint a Szent Pál az oláhokat, és eljöttem Németországba. Nagyon-nagyon megkérem önöket, szóval nagyon elvileg is foglalkozzanak azzal a dologgal, nem eléggé foglalkoznak. Olyan sok dolog van ottan, az székely nép, én jól ismerem a székelyeket, mert köztük éltem. - Én úgy veszem ki az ön szavaiból, hogy nem csupán minket tudna ösztönözni arra, hogy többet foglalkozzunk ezzel a kérdéscsoporttal, hanem saját maga is képes lenne ezt még gazdagítani. Mivel tudna ön személy szerint hozzájárulni, hogy ezt az ügyet még jobban v szolgáljuk? - Mondjuk 64-ig ottan egész más élet volt, szóval olyan szempontból, hogy ott nem volt semmi különbség, semmi különbség az emberek között, az lehetett szász, vagy lehetett magyar, vagy lehetett román, ezek mind összetartottak. És hogy lehet az, hogy máma már nincs az a helyzet, mint régen volt? - Önnek van erről véleménye, hogy ez a változás miért következett be? - Hát igen, mert van egy soviniszta, egy nacionalista-soviniszta politika ottan, amelyik nagyon befolyásolta az Erdélybe jött románokat. Nem tudom, ha érti ezt? - Ezt én értem, de nagyon szeretném öntől megtudni, aki kitűnően beszél magyarul és elmondotta, hogy ön román nemzetiségű, hogy a román nép, tehát a nem mérvadó személyiségek tömege, az vajon mennyire van befolyásolva ezzel a nacionalista-soviniszta szemlélettel, ezzel a parancsuralmi rendszerből fakadó népelnyomással. Mennyire van ráhangolódva? - Én azt nem mondhatom, hogy mennyire, de azt tudhatom, hogy akivel én összejövök még, mert sokan jönnek Nyugatra, és nem akárki, szóval nem olyan románok, akinek a szülei például nagy pozícióba voltak, mint tudományos emberek, és azokat nem folyásolják be. - De vajon a földművelőket, a gyári dolgozókat, a taxisofőröket, tehát az úgynevezett egyszerű dolgozókat, nem szeretem ezt a kifejezést, gondolom ön is gondolja miért, minden ember egyenlő, aki dolgozik, de mintha lenné már valami ráhangoltság ezekben az emberekben is, mintha lenne valami csendes magyarellenesség, én nem mondom, hogy mindenkiben, de sokakban. Ezt én is másoktól hallom, nem tapasztalom. - Igen, mert az új generáció intoxikálva van. - Igen, tehát mondhatjuk úgy, hogy történelmi ismeretei nincsenek. - Ez a hiba. - És abban nőtt fel már, ami végül is 64 óta eltelt ugye. - Igen. Például egy primitív emberrel beszéltem, és azt mondta, hanem például egy ilyen román tiszt, amelyik régen nem volt semmi, amelyikből a párt 48-ban csinált ezredest és azt gondolja, hogy azért volt ezredes, mert ez neki illik. És akkor itt volt, és akkor azt mondta, hogy félek Magyarországon átmenni. Mondom, miért félsz Magyarországon? Mondom: a magyar népnek semmi baja nincsen a román néppel, csak a román vezetőnek a politikájával van baj, és nem a magyar politikusoknak, hanem az egész magyar népnek. Azután meg azt mondja, hogy ha valami történik, akkor a román hadsereg még elfoglalja egyszer Budapestet, mert már kétszer elfoglalta. Jogosnak is érzi. De ez olyan román, aki Moldovából került Erdélybe. És mondom, miért nem maradtál Moldovába? Miért jöttél háború után Erdélybe? Mert úgy jöttek Erdélybe, tudom én milyen gazdag országba, ahol jobban lehet élni, mint náluk. - Szeretnék két dolgot kérdezni. Az egyik, hogy fölhatalmazza-e a rádiót, azaz bennünket arra, a hangját leadhatjuk-e. - Úgy hogy, hogy egy régi román diplomata, személyi azonosságimba ott van írva a nevem, született Aradon, Siegenburgenben. Én nem írtam oda, vagy nem mondtam, hogy ne írjanak Romániát, hanem Erdélyt, Arad nem Erdély, pedig móc vagyok. - Ez az élő adás, ugye? - Igen. - Nagyszerű. Lehoczki vagyok. - Üdvözlöm. Szép Zoltán. - Örülök, hogy így sikerült találkozni, és pár dolgot, ha szabad, akkor elmodhatok? - Hallgatnám önt. - Igen, hát mindenekelőtt roppant érdekes a műsor, bár időnként a frekvenciaváltás az nem nagyon tetszik nekem, dehát ez van. Na most a másik, hogy néha nagyon érdekes, bár mondjuk, ha szabad lenne egy tippet mondani, hogy mi az, ami nincsen, mert mindig az ember negatívummal kezdi ugye. Nem tudom, szóval engem roppant izgat a természetgyógyászat, és hát abból én nagyon hallottam még vajmi keveset. - A természetgyógyászattal kapcsolatban már kaptunk máshonnan is jelzést. Én örömmel vettem, mert magam is híve vagyok, amennyire ezt a mai orvostudomány mellett az ember ki meri jelenteni, és fogunk rá keresni lehetőséget, hogy ezzel foglalkozó orvosokat megszólaltassunk. - Na most azt jó lenne tudni, hogy az mikor lesz, azt be kéne erősen harangozni. - Ha ilyen természetű adásra sor kerül, azt én a műsoromban ' mindig jóval előtte többször bemondom. - No, szóval az igazság az, hogy szeretnék egy térképet kérni, hogyha lehetne NSZK-ról, meg Münchenről is. - Abban nem tudunk segíteni, mert ilyen szolgáltatás jellegű dolgunk, tehát nekünk erre nincs lehetőségünk. Meg is mondom miért. Gondolom ön is tudja, hogy minden vállalat, minden munkahelynek vannak profiljai, keretei. Miután nekünk arra van keretünk, hogy felhívjuk, akár önt visszahívjam telefonon, és ez a műsorban benne van. De arra nincs egy márkánk sem, hogy térképet vegyünk, miután nekünk ugyan úgy ki kell fizetni, mint bárki másnak, és ha azt bárhová elküldjük. Ez egyszerűen a rádiónak nincs benne a tevékenységi körében. - Halló? Szabad Európa Rádió? - Szabad Európa Rádió. Csókolom kezeit. - Jó napot kívánok. Én Pásztor Erzsébet vagyok Londonból. - Értem. Szép Zoltán vagyok. - Kérem szépen, nekem van két kérdésem. - Tegye fel őket. - Ezek személyes dolgok. Nem tudom, hogy lehet-e ilyesmiről beszélni? - Mindjárt megállapítjuk, ha elhangzott a kérdés. - Igen. Van nekem egy nagyon régi térképem. - Igen. - Ez készült körülbelül olyan 100 éve. Gróf Széky Teleki László úrnak - ez van ráírva - és Karach Ferenc a kiadója. Most szeretném megkérdezni, hogy lehetne-e lehetőség mondjuk ilyesmit eladni. - Nyilván. - Volna még egy kérésem. Én ugyanis magyar állampolgár vagyok, és szeretnék otthon telket vásárolni, hogy tetszik-e tudni, hogy otthon van-e ilyesmire lehetőség? - Erre a kérdésre engedje meg, hogy a következő műsoromban válaszoljak. Meg fogom a magyar illetékest kérdezni. Máshonnan is merült fel már ilyen kérdés, és a vele folytatott beszélgetést leadjuk. - Jó, köszönöm szépen. Viszonthallásra. - Hallották kedves hallgatóink, hogy ebben a műsorban némely hangok névvel szerepeltek. Annak érdekében, hogy egyik hallgatónkat se érje sérelem, és hogy utólagos kifogásolásra ne kerüljön sor, az a keresünk: mindenki, aki név nélkül szeretne szerepelni, ebben a műsorban, amikor telefonon beszélünk egymással, rögtön közölje, hogy kéri-e a nevének elhallgatását, vagy nem. Amennyiben erre vonatkozó kérése nincs, úgy adjuk le a beszélgetést, ahogy ő velünk ezt lefolytatta. Köszönöm a figyelmüket. +++ 1989. március 10., péntek
Vissza » Folytatásokkal »