|
|
|
|
Nyugati vélemények Magyarországról
|
(Hanák Tibor) München, 1989. február 15. (SZER, Magyar Híradó) - Magyarország Ausztriában mindig érdekes téma - ezt gondolhatta az osztrák televízió igazgatósága, mikor a külföldiek választójogáról szervezett kerekasztal-beszélgetést le kellett mondania, s hirtelenjében új témára, új résztvevőkre volt szükség. Sebtében összeállítottak egy jobbára újságírókban álló együttest, és Lendvai Pál rutinos vezetésével két órán át inkább beszélgettek, mint vitatkoztak a jelenlegi magyarországi fejleményekről. Tekintve, hogy vezető magyar kommunista nem vett részt az adásban, hiányzott az éles kritika, a támadás és védekezés, tehát az ellentétek dinamikája. Lényegében 6-7 tájékozott újságíró vallotta be saját tanácstalanságát. Kezdték az Ausztriát érintő gazdasági kérdésekkel - mint a bős-nagymarosi erőmű, és az 1995-ös világkiállítás ügye - de már ebben a témában megmutatkozott, hogy a gazdasági problémák - nevezetesen Magyarország súlyos eladósodása - mennyire összefügg a politikai engedményekkel. Eörsi István író a többi jelenlévő véleményét fogalmazta meg, mikor azt mondta, hogy a politikai mozgás megindult, de a gazdasági életben úgyszólván semmi nem történt. Megmaradt a párt és a vállalatok szövetsége, az üzemek továbbra is kapják az állami támogatást, ezt a kapcsolatot a pártvezetés láthatólag nem kívánja veszélyeztetni. Ennek megfelelően hangzott el a beszélgetés során többször is, hogy a magyar résztvevők a fejlődést inkább politikai tekintetben látják bíztatónak mint gazdasági téren - noha hozzáfűzték, hogy a politikai engedmények csak a fokozódó gazdasági nyomásnak köszönhetők. A párt semmit nem ad önként. Ezért alakult ki az a helyzet, hogy a kommunisták ugyan a többi politikai erőt szeretnék bevonni a gazdasági bajok legyőzésének: folyamatába. Készek megosztani a felelősséget - de nem a hatalmat. Ez abból is látszik - mondta Kari Gustav Ströhm a Die Welt tudósítója -, hogy a kommunista apparátus mindmáig érintetlen maradt. Gergely András történész, a Magyar Demokrata Fórum vezetőségi tagja ezt azzal a megjegyzéssel egészítette ki, hogy a pártnak nincs hová, nincs kinek leadnia a hatalmat, mert a különböző új politikai szervezetek - legalábbis egyelőre - nem kívánnak hatalmat, hiszen hiányzik a demokratikus szervezetek tömegbázisa, ma még senki nem jutott el a néphez - mondta. Mindenesetre a változások letagadhatatlanok, s ennek megítélése a szovjet vezetésben nevetséges. A lánc folyamatban van: a jelen politikai helyzet átértékelése - mely egy szép napon az afganisztáni kivonuláshoz hasonló eredményhez vezet. Lipovecz Iván, a Heti Világgazdaság szerkesztője szerint semmiképp nem véletlen, hanem időzítve volt, hogy a szovjet vezetőség részéről még a magyar semlegesség gondolatát is felvetették. Hasonlóképp nem véletlen 1956 újraértékelésének napirendre tűzése sem. +++
1989. február 15., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|