|
|
|
|
Recski túlélő találkozó
|
München, 1989. február 11. (SZER, Világhíradó) - Miközben a Duna pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32 évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben, ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett belügyi tisztekben. A javuló politikai idők mégis lehetővé tették, hogy a volt foglyok a múlt évben odahaza is létrehozzák érdekképviseleti szervüket. A Recski Szövetséget, ahogyan Dr. Zimányi Tibor közgazdász, a szövetség főtitkára tegnap az igen rossz körülmények között megtartott közgyűlésükön elmondotta - igazukat keresve eljutottak a magas állami és pártvezetőkhöz, Pozsgay Imréhez, Nyers Rezsőhöz, Kulcsár Kálmán igazságügyminiszterhez. A rehabilitáció követelése nem ütközött elvi ellenállásba, de a gyakorlatban a megszokott halogatás, egymásra mutogatás, mellébeszélés miatt nem sokat haladt előre. A Recski Szövetség azonban nem csupán a nyugdíj-ügyek rendezését kívánja, hanem azt is követeli: a parlament mondja ki a törvénytelenségek elítélését, és adjon garanciát arra, hogy ezek a törvénysértések ne ismétlődjenek meg. Javasolják, hogy az egykori recski haláltábor területén állítsanak emlékművet a sztálinizmus magyarországi áldozatai tiszteletére. Az utóbbi időben a magyarországi sajtó, tömegkommunikáció, filmművészek nyíltabban, támogatóan foglalkozik a recskiek ügyével. Éppen a napokban adták át a filmszemlén Gyarmati Lívia és Böszörményi Géza Recskről készített alkotásának a dokumentumfilmek fődíját. Ez nem feledtetheti el, hogy a volt foglyok többsége bizony már idős, nem egészséges ember, aki nehezen tud szembeszállni a hivatalok packázásaival. Tömegesen kapják a fenyegető, névtelen leveleket. Szükséges lenne, hogy a volt recskiek ügyét valamennyi alternatív és demokratikus szervezet is magáévá tegye. +++
1989. február 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|