|
|
 |
|
 |
Brüsszel: magyarok és az európai Art Deco (1.rész)
|
Brüsszel, 1989. március 15. (MTI-Panoráma) - A formájában kissé bumfordi, ám egyszerűségében mégis megkapó karosszék karfája piros, huzata szürke, s a beleszőtt minta a magyar népmesék kacsalábon forgó várát idézi. Igaz, csak afféle őrbódé-vár, egy kapuval és négy ablakkal, fölötte bonyolult ornamentikával, amely mintha valami különösen cirádás nemesi címerről érkezett volna. Kozma József alkotása a budapesti Iparművészeti Múzeumból jutott Brüsszelbe, a Palais des Beaux Arts egyik csarnokába, ahol március elején nyílt meg az ,,Art Deco Európában,, című kiállítás. A szék így puszta jelenlétével is érzékelteti, hogy mi magyarok is részt vettünk ennek a dekoratív és sokarcú művészeti irányzatnak tobzódásaiban és tévelygéseiben.
A brüsszeli kiállítás rendezői, óvatosan, alcímet is
biggyesztették díszes katalógusukra, amely mind a 276 (
) kiállított
tárgy - váza, plakát, hímzés, bútor, kisplasztika, ékszer,
térplasztika, tapéta, szőnyeg, lámpa, kerámia, stb. - fotóját
tartalmazza. ,,Dekoratív irányzatok az alkalmazott művészetekben
1925 körül,, - így hangzik az alcím, frappánsan érzékeltetve, hogy
az Art Deco fogalma mindmáig viták tárgya. Nálunk inkább a
szecesszió fogalomköre tapad hozzá, ha nem is mindenben azonos vele.
A katalógus tanulmányai pedig - köztük a kiállítás rendezésében
magyar részről részt vett Kiss Éváé a magyar Art Deco keletkezéséről
és forrásairól - még inkább érzékeltetik, hogy az 1925-ös nagy
párizsi kiállítással apoteózisához ért, aztán pedig a modernizmus
rohamai nyomán gyorsan háttérbe szorult stílus olyan sokfelől jött
hatásokat ötvözött és olyan sokfelé ágazott el, hogy pontos
meghatározása mindmáig viták tárgya.
De talán éppen ezzel magyarázható, hogy reneszánsza, amely fél
évszázaddal e párizsi csúcs után kezdődött, azóta is tart, egyre
több kiállítás idézi-sorakoztatja fel a szemnek kétségkívül
tetszetős, csábítóan színes és csábítóan csábító alkotásait. Így nem
csoda, hogy a brüsszeli szépművészeti palota, fennállásának idei
hatvanadik évfordulójára készülvén, ehhez a témához fordult, de
eredeti megközelítéssel. Nem belga, hanem - mintegy Brüsszel, az
,,európai főváros,, hivatásából következően - európai
keresztmetszetet kívánt nyújtani erről a rafinált - sokak szerint
dekadens -, a múlt és a gyönyörök, ugyanakkor más ágaiban, az
egzotikus, illetve a népi-folklorisztikus források felé forduló
formaművészetről, annak is elsősorban alkalmazott, iparművészeti
részéről. (folyt.)
1989. március 15., szerda 11:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|