|
|
 |
|
 |
Az átalakítás négy eve (2. rész)
|
Az eszme igazába és a gyakorlat helyességébe vetett őszinte
hittel önmagukat feláldozó vagy az ártatlanul meghurcolt,
meggyilkolt milliók becsületének, a ma élők hitének, önbecsülésének
visszaadása megköveteli a hamis bálványok ledöntését. Ez az egyedüli
garancia a történelmi vétkek megismétlődésének kizárására, a
visszaút eltorlaszolására.
Kezdetben ellentmondásnak tűnt, ma már egyre érthetőbb és
nyilvánvalóbb a magyarázat:miért tudott viszonylag rövid idő alatt
világpolitikai jelentőségű áttörést eredményezni az új politika a
nemzetközi életben, s miért bontakozik ki oly lassan a Szovjetunió
belső életében.
Horderejéhez mérten epigrammikus tömörséggel összefoglalható az
új szovjet politikai gondolkodásmód révén elért megállapodások
jelentősége, mégis benne van sok olyan, amire a világ, keleten és
nyugaton egyaránt, évtizedek óta várt. Nem kronologikus sorrendben
az élre kívánkozik a nukleáris leszerelés folyamatának elindítása,
mégha önnön haditechnikai súlyában olyan csekély lépéssel is, mint a
közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták megsemmisítése. Ez a lépés
reményt ad a nagyobb jelentőségű nukleáris leszerelési
megállapodásokra, s arra is - amint ezt a héten Bécsben megindult
tárgyalások mutatják -, hogy ösztönzi a hagyományos fegyverekről és
fegyveres erőkről szóló sokoldalú eszmecserét.
A szovjet politika szavahihetőségét bástyázta alá az, ahogy a
Szovjetunió (és Afganisztán) a szerződő partnerek obstrukciós
lépései dacára végrehajtotta mindazt, amire háromnegyed évvel
korábban Genfben vállalt kötelezettséget. Azóta igazolódott; jogos
volt a remény, hogy az afganisztáni rendezés modelként szolgálhat
más regionális válságok rendezéséhez is.
Mindezen és más világpolitikai változások megalapozásához
meghatározó módon járult hozzá a két nagyhatalom, a Szovjetunió és
az Egyesült Államok vezetőinek történelmi példa nélkül álló
rendszerességű ,,csúcstalálkozása,,.
A szovjet vezetés ezekkel a nemzetközi lépésekkel valóban ahhoz
teremtette meg a külső feltételeket, hogy zavartalanabbul
foglalkozhasson a belső gondok megoldásával. S ez az út sokkal több
torlasszal, vargabetűvel, bukkanóval terheltebb, mint kezdetben
tűnt.
Új jelszavak születtek, érzékeltetve azokat az irányokat,
amelyek felé az új politika haladni akar. Egyesek már igazolták
önmagukat, mások - legalábbis egyelőre - üres csengésűek. (folyt.)
1989. március 10., péntek 11:13
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|