|
|
|
|
Az átalakítás négy éve (1. rész)
|
Moszkva, 1989. március 10. (MTI-Panoráma) - Évforduló van, ünnep nincs. Szombaton lesz a negyedik évfordulója annak a központi bizottsági ülésnek, amelyen - Konsztantyin Csernyenko halála után - az SZKP KB főtitkárává választották Mihail Gorbacsovot. Bár négy esztendő nem történelmi távlat, az ilyenkor készülő számvetések bizonyára bővelkedni fognak a történelmi jelzőkben az 1985 óta eltelt események minősítésekor.
Sokan emlékeznek még: a világ politikai, hatalmi központjaiban őszinte izgalommal lesték, mikor száll fel az 1985. március 11-i moszkvai ,,konklávé,, eredményeként a ,,fehér füst,,. Bár akkor is sok helyütt beszéltek róla, mára bizonyossággá vált, tényleges politikai és generációs váltás zajlott le az SZKP vezető testületének ülésén. Régi és új, egy jól ismert és - mint azóta világossá vált - alaposan lejáratott politikai gyakorlat állt szemben az új, gyökeresen más gondolkodást jelző politika igéretével. Mihail Gorbacsov megválasztása igazi generációs váltás kezdete volt. Személyében először került a párt élére olyan ember, aki életkoránál fogva nem lehetett részese a születése előtt 14 évvel korábban lezajlott forradalomnak, s kamaszként nem válhatott - visszamenőleg sem - a nagy honvédő háború kimagasló alakjává. Gorbacsov és a hatalom legfelsőbb régióiba vele vagy utána érkezők életkoruknál, történelmi tapasztalataiknál fogva szükségképpen hozták magukkal a korábbi generációkétól eltérő viszonyt a hatalomhoz (éppen mert annak megragadásában, majd fegyveres megvédésében nem volt közvetlen élményük), a szövetségesekhez és az ,,ellenséghez,,. Ma az átalakítás legfőbb céljait éppen a jelszóvá silányosodás veszélye fenyegeti, mégis le kell írni, hogy a meghirdetése óta eltelt négy év alatt áthatotta a társadalom, a bel- és külpolitika, a gazdaság minden szintjét és területét. Új munkamódszerek, magatartási stílusok alakultak ki, együttélve, sokszor összemosódva azokkal az elvetendőkkel, amelyek léte és hatása tette sürgető szükségességgé a ,,peresztrojka,, programját. A gorbacsovi vezetés nem emberek, hanem történelmi bűnök, eltorzult gyakorlatok ellen hívott harcba minden kommunistát, mindenkit, aki kész együttműködni az emberi arculatú szocialista társadalom felépítésében. Mégis, a bűnök, hibák tettenérhetősége megkívánja azt a konkrétságot, amely sok-sok ember személyes sorsát is megváltoztatja. (folyt.)
1989. március 10., péntek 10:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|