|
|
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (6. rész)
|
A menekültügy intézésében - szabályozásban és a végrehajtásban is - a stabil elvek mellett a változás is jelen van. Ezt a menekültek számának emelkedése, a rendezésre váró újabb és újabb kérdések jelentkezése, valamint tapasztalataink gyarapodása tette szükségessé, illetve lehetővé. Elsőként említem a határt engedély nélkül átlépők esetében a visszaadási gyakorlatot, amely - a közvélemény egy részében jogosan - erőteljes érzelmi hatásokat váltott ki, s amely miatt sok birálatot kaptunk. 1988-ban a Romániából illegális határátlépéssel érkezők mintegy negyedét adták vissza hatóságaink a román határőrizeti szerveknek. Eleinte nem voltak elég világosak az erre vonatkozó elvek és így bizonytalan volt a gyakorlat is. Bár sokan vannak olyan véleményen, hogy még nagyobb szelektálásra és nagyobb arányú visszaadásra lenne szükség, jelentősen szűkítettük a visszaadási okok körét, s változtattunk az eljárás rendjén is. Mindezek következtében az utóbbi hónapokban minimálisra csökkent, ez év februárban például a 3 százalékot sem érte el a visszautasítottak aránya. Fontos változást jelentett, hogy a rövid időre szóló ideiglenes tartózkodási engedélyeket felváltottuk a 6 hónapos ideiglenes tartózkodási, illetőleg ennek lejártával a 2 éves letelepedési célú tartózkodási engedélyek rendszerével. A jövőben azok a menekültek, akik Magyarországon kívánnak maradni, mindjárt letelepedési célú tartózkodási engedélyt kapnak. Akik pedig tartósan itt akarnak letelepedni és helyzetük rendezett, a két év letelte előtt, akár azonnal megkapják a külföldiek személyi igazolványával, s személyi számmal járó úgynevezett végleges letelepedési engedélyt. Ez lényegében a magyar állampolgárság megszerzése nélkül is a magyar állampolgárokkal azonos jogokat biztosít, és - természetesen - egyben kötelességeket is jelent számukra. Növekszik a nálunk tartózkodó román állampolgárok között azoknak a száma, akik véglegesen harmadik országba kívánnak továbbutazni. Sokan kifejezetten ezzel a szándékkal jönnek országunkba. A korábbiakkal szemben a továbbutazás elé ma már a magyar nemzetiségűek esetében sem állítunk semmiféle akadályt, abból kiindulva, hogy a tartózkodási állam megválasztása emberi jog. Jelenleg több mint ezer romániai menekült vár továbbutazási lehetőségre. Többen közülük nem dolgoznak, ugyanakkor türelmetlenek, indokolatlanul követelőznek. A harmadik országba való távozásuk azonban nem a magyar kiutazási engedélyen, sokkal inkább azon múlik, hogy a legtöbb országban igen csekély készség mutatkozik a Romániából érkezettek befogadására. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 10:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|