|
|
 |
|
 |
Rügyek, riadalmak 2.
|
Valószínűsíthetően azt értette a minősítésen, hogy a hatalmas
erők találkozási pontján a feszültség közös és kölcsönös érdek miatt
enyhülni kénytelen, az eltérő töltéseket biztosítandó. Praktikus
emberek szigetelésnek nevezik ezt. S a szigetelés épp úgy
demonstrálja az elválasztást, miként az összeköttetést.
Mások hídnak mondják. Pillérei a mélyben, szilárdan - íve a
levegőben. A hídnak nem a pillér a lényege. A két pillér szükséges
alap. A híd az ívelés, az összeköttetés miatt létezik. Nélküle
értelmetlen marad minden pillér. De a szerkesztett ív hőre tágul,
hidegre zsugorodik, és tehetetlensége miatt sokszorosan átveszi a
rajta vonuló, élők, közlekedők "rengését". Mégis nélkülözhetetlen.
Még ha hídon élni a mindennapokban nem csupán pátoszos közszolgálat,
mivel a hídon mindíg huzat van. Hasztalan tudjuk, hogy a huzat, a -
levegőáramlás - jótékonysága mellé statisztikáznunk kell akuttas
bántalmait is. S mindezt ezer éve tudjuk. Emiatt ragaszkodtunk
hozzá, emiatt akartunk menekülni tőle, ez volt a mienk.
És keresni kezdtük önmagunkat. Vigyázó tekintetünket - a költőt
idézve - a szélrózsa minden, innen megcélozható irányába
elfodítottuk. Bizánc és Róma felé. Párizs és Bécs felé. Utóbb
Moszkva felé. Ritkán esett meg velünk, hogy vigyázó tekintetünk
önnön valóságunkra vetült volna. Pozsonyra, Pest-Budára. Majd
Gyűrűfűre és Ófalura.
Még ritkábban esett meg velünk, hogy egyidejűleg figyeltünk
mindenhova, ahová figyelnünk kellett volna. Nemzeti nagyjaink
panoptikumában igyekszünk számontartani a körültekintőket. Nem
mindíg körültekintésük miatt. Gyakorta csak akkor és amiatt, ha
aktualizálhatóan ide vagy oda is tekintettek. Petőfi azt írta:
Magyar vagyok. Pedig Petrovics volt. És azt írta: Világszabadság.
József Attila összebékítette önmagában a szétválasztó bánatokat - de
Pistának hívták gyerekkorában. Széchenyi hidat építtetett és
nagyúrként képviselt polgárosító eszméket; gróf Károlyi Mihály ezt
tettre váltotta pillanatokig. Egyik is, másik is hontalan távolban,
árulós bélyeggel végezte életét. Kossuth a jog valóságáért ágált,
Deák Ferenc a valóság jogáért konokoskodott. Görgei katona-szakember
volt, Semmelweis orvos-szakember. Táncsics anyja szlovák volt, apja
horvát. (folyt.)
1989. március 10., péntek 09:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|