|
|
 |
|
 |
- NDK menekültek - 1 folyt.
|
Ami az utcák képét illeti, a szürkeség, az emberek közötti
kapcsolatokban a szolidaritás, a közéletben pedig szinte páratlan
képmutatás jellemzi az NDK-t. Csoda ez ott, ahol 1933 januárja,
Hitler hatalomrajutása óta nem ismertek mást, mint diktatúrát,
megszállást és megintcsak diktatúrát.
Az NDK utazni vágyó polgárai előtt 1961 augusztus 13-dika óta
csak Európa keleti fele és a Szovjetunió áll nyitva. A vágyak
végállomásai Szamarkand, Várna és Budapest voltak. Budapest ezekben
a hetekben, amikor, mint minden nyáron az NDK-ás turisták tízezrei
árasztják el nemcsak a Balatont, hanem egész Magyarországot,
jónéhány keletnémet számára nem uticél, hanem átszállóhely, egyfajta
váróterem, ahol kisszuszantják magukat azok, akik szűkebb hazájuktól
lélekben már elbúcsúztak és erőt, értesüléseket gyűjtenek ahhoz,
hogy megtegyék a döntő, még ma is, és még a magyar-osztrák határon
is kockázatos utolsó lépést. Az elrozsdásodott és egyébként is
túlhaladottá vált vasfüggöny magyar szakaszának eltávolítása a világ
szemében példátlan presztizsnyereséget hozott a magyar vezetésnek.
George Bush amerikai elnök budapesti látogatása óta, aki díszes
kazettában vihette el magával a szögesdrót egy darabját, az NDK-sok
özöne egyszeriben kényes problemává tette a határkérdést.
Magyarország vezetői jogosan hangsúlyozzák, hogy a német államok
közötti nézeteltérések megoldása nem rájuk tartozik. Bár az is igaz,
amit Pozsgay Imre Bonnban mondott, hogy tudniillik a magyar
határőrségnek nem más országok polgárainak az őrzése a feladata. A
magyar kormányt, mint tudjuk, újabban nemcsak szövetségesi
kötelezettségei kötik, hanem a genfi menekültügyi konvenció
előírásai is, amelyek a humanitás szellemében fogantak. Látszólag
egyfajta középutat is választhatna, pedig középút itt valójában
nincs. Azok az emberek, akik az NDK-nak fordítanak hátat, nem
részesülhetnek más elbírálásban mint azok, akik a reálisan még
mindíg létező sztálinizmus más birodalmaiból menekültek el.
Szivélyes üdvözlettel Romhányi István. +++
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|