|
|
 |
|
 |
Erdélyi menekültek - Szófiában (2. rész)
|
A munkát - s még a megpróbáltatást is - vállalják. Mindannyian
tisztában vannak vele, hogy az élet Magyarországon nagyon nehéz.
Olvasták az Esti Hírlapban annak az erdélyi házaspárnak a bukaresti
Előré-ből átvett ,,bűnvádló,, beszámolóját, akik visszatértek
Romániába; sírtak a televíziós Panorámának a falurombolásról és a
menekültekről szóló összeállításain (vidón láthatták), s nem bántak
meg semmit.
Az igaz, hogy kissé naivan képzelték el a dolgokat. Azt hitték,
hogy néhány nappal vagy héttel a menekülés után már Magyarországon
lesznek. Nem menekülttáborban és nem Budapesten: rokonaik valóban
valamennyiüknek vannak ott, és van, akit már évek óta hívnak, munkát
és lakást ajánlva. Akkor teljesen kétségbeestek, amikor Bukarest azt
ajánlotta: térjenek haza, semmi bántódásuk nem esik, legfeljebb
pénzbüntetést szabjak ki rájuk s a hivatalos formaságok elintézése
után áttelepülhetnek Magyarországra.
- Hiszen bűnözőknek minősülünk a törvények szerint - mondták. -
Ha átlépnénk a határt, onnan többé nem szabadulnánk. - A
Securitaténak meglennének az eszközei hozzá, hogy sajátkezűleg írjuk
le: meggondoltuk magunkat, már nem akarunk Magyarországra települni.
Milyen garanciák segítenének akkor rajtunk?
- Ha feltesszük is - ami egyébként teljes képtelenség -, hogy
csak pénzbírságot szabnak ki ránk, mennyi lenne az? Mennyi idő alatt
tudnánk előteremteni? Öt év kellene hozzá? Vagy tíz? És a
,,formaságok,, elintézéséhez? Látszik, hogy maguknak fogalmuk sincs
arról, mi is van Romániában...
A bukaresti ajánlat okozta sokkon rég túlvannak. Talán
egykedvűek, de nem rosszkedvűek; hasznossá tudják tenni magukat,
türelemmel várják sorsuk megoldását. De akkor néhány napig nagyon
elkeserítette őket a kilátás, hogy esetleg vissza kell menniük
Romániába. - Hát nem vette még észre a világ, hogy ott nem
teljesítenek semmilyen ígéretet?
- Az éhségsztrájk, az öngyilkosság
gondolatával foglalkoztak.
De ez már a múlté. A magyaroknak hálásak, hogy befogadták őket.
Ha nem teszik, az ugyanazt jelentette volna, mintha most erőszakkal
visszatoloncolnák őket.
A román tengerparton nyaralók számára szervezett egynapos várnai
kirándulás idején szöktek meg csoportjuktól, hogy az első vonattaal
Szófiába menjenek.(folyt.)
1989. január 26., csütörtök 20:54
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|