|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
A Minisztertanács állásfoglalása (1. rész)
|
![](../img/spacer.gif)
1989. január 15., vasárnap - A január 9-én életbe lépett áremelések nyomán a Minisztertanács és annak elnöke címére számos tiltakozást, felháborodást megfogalmazó felhívást és nyilatkozatot juttattak el. A tiltakozások egy része az áremelések mértékét és körét elfogadhatatlannak minősíti, azok szélesebb körű kompenzálását, a bérek emelését követeli.
A kormány tudatában van annak, hogy súlyos szociális következményekkel járó döntést hozott. A kialalkult helyzetben más választása nem volt, mert a jelen súlyos társadalmi, gazdasági gondjaihoz vezető másfél évtizedes politikai és gazdaságpolitikai gyakorlat nem folytatható. A vezetés hosszú ideig a politikai stabilitás alapjának az életszínvonal emelését, a gazdálkodó szerveknek a piaci hatásoktól történő túlzott védelmét tekintette, de elmulasztotta megtenni azokat a lépéseket, amelyek alapot teremthettek volna a gazdaság megújításához. A magyar gazdaság nemzetközi összehasonlításban drágán termel, alacsony a termelékenység, a termelési szerkezet merev, világpiaci alkalmazkodásra csak részlegesen képes, a munka szervezettsége és a vezetés színvonala egyenetlen. Ez az egyik fő oka annak, hogy évek óta növekvő mértékű inflációval kell együtt élnünk. A kormány megérti, hogy a szakszervezetek fellépnek a dolgozók bér- és szociális helyzetének védelme érdekében, ugyanakkor határozottan felhívja a figyelmet arra, hogy a Minisztertanács az egész társadalomért, annak jövője alakulásáért visel felelősséget. A dolgozók érdekeinek védelme áll a kormány stratégiai gondolkodásának homlokterében is, de nem szolgálja a dolgozók valódi érdekeit, ha a konfliktusok elkerülése céljából továbbra is elkendőzzük súlyos gondjainkat, elmulasztjuk az elkerülhetetlen intézkedéseket. A kormány az egész nemzet érdekeit azzal szolgálja, ha kialakítja az egészséges gazdasági és társadalmi fejlődés szilárd feltételeit. Erre van következetességet igénylő programja, ami a reformpolitika kereteibe illeszkedik. Az infláció, a szociális biztonság gyengülése nem a reform terméke, hanem a korábbi gazdaságpolitika hibáinak és a valódi reform hiányának következménye. A kormány az áremelések elodázásával a növekvő egyensúlyhiányt nem vállalhatja, mert az a társadalmi és életviszonyok hosszú ideig tartó, általános romlását idézné elő, és erősödne a dinamikusan fejlődő társadalmaktól való leszakadás mértéke. (folyt.köv.)
1989. január 15., vasárnap 13:00
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|