Rendszerváltás és az MTI

	Nagy Imre temetése - francia sajtó (1.rész)
László Balázs, az MTI tudósítója jelenti: Párizs, 1989. június 17. szombat (MTI-tud) - A francia lapok rengeteg képpel, nagy terjedelmű színes tudósításokkal számoltak be a magyarországi gyásznapról. A Le Figaro lepedő méretű hátsó borítóját betöltötte a gyászszertartás helyszíni riportja, amelyben számos gyászolót szólaltatott meg. Az amerikai International Herald Tribune címoldalán egy szemét törölgető névtelen gyászoló valamint Németh Miklós és Pozsgay Imre díszőrséget álló képe látható a riport mellett. A Le Figaro vezércikkében ezt írta: ,,szemünkről most hirtelen ismét lehullott a hályog. Pedig ezúttal nem ellenzéki író beszélt. Egy nép és kormánya végezte a különös temetést... Első eset egy kommunista országban, hogy nyilvános tiszteletadással búcsúznak a tegnapi árulóktól, a bűnös minősítéstől az áldozatig egyetlen lépés volt csupán. De hatalmas lépés - amely a politikai terrort elválasztja a gondolat szabadságától.,, A lap politikai jelentőségűnek nevezte a százezrek jelenlétét a temetésen, csakúgy mint a párt vezetőinek távollétét. Kiemelte Orbán Viktor FIDESZ-vezér megemlékezéséből a provokatív mondatot, amely szerint ,,56 erőfeszítései értették meg velünk, hogy a kommunizmus és a demokrácia kibékíthetetlen fogalmak,,. Végül a Kínában folyó megtorlással összekapcsolva a budapesti gyásznap képeit ezt írta: ,,szeretnénk, ha a Tienanmen tér gyermekei, akiket most ellenforradalmárokként halálra ítélnek, mielőtt elhagyják e földi világot, megláthassák Budapest képeit. De ez csak álom. A kínai börtönökben nincs televízió. Nagy Imre szertartása bekerül történelmi képcsarnokunkba. Ezúttal nem fasiszták által meggyilkolt kommunista előtt rótták le a végtisztességet: hanem a kommunizmus által megölt kommunista előtt.,, (folyt.) 1989. június 17., szombat 14:36
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Nagy Imre temetése - francia sajtó (2.rész)
A Libération nagy temetési riportjában azt írta, hogy a szertartás ,,félelmetes látvány és főleg drámai sűrűségű pillanat volt. A több mint egy hónapja előkészített rendezés szolid és apró részletekre kimért volt... A magyarok maguk is bevallják, hogy szédülnek a fordulatoktól. Annyi bizonyos, hogy az ország ma feléleszti 1956 nagy törekvéseit - a demokráciát, a többpártrendszert, a nemzeti szuverenitást - és Nagy Imréék rehabilitálását visszafordíthatatlan lépésnek érzik egy új korszak felé. De vajon a párt is megértette ezt? A szertartás rendjére felügyelők véleménye bizonytalan volt erről.,, Ez a tudósítás is idézett Orbán beszédéből, azt, hogy ,,akik tavaly besározták Nagy Imre emlékét, ma örökösüknek mondják magukat. Még azt is megpróbálták, hogy idejöjjenek és megérintsék koporsóját,,. A Le Quotidien de Paris féloldalas fényképes riportját Felkai István írta ,,Budapest keserű könnyei,, címmel. Ebben Nagy Imre és társai poszthumusz győzelmének minősíti a szertartást és velük együtt a demokratikus eszmék diadalának. Molnár Miklós, a Genfben élő emigráns történész ,,igazi belső robbanásnak,, látta a pénteki napot Budapesten. Ez a tudósítás is hangsúlyozta, hogy a történelmi igazságtétel bizottság és az egyházak felhívásai ellenére nemcsak a nemzeti megbékélés, hanem az élesen ellenzéki hang is jelen volt a gyásznapon.+++ 1989. június 17., szombat 14:49
Vissza » A hírhez kapcsolódik »