|
|
|
|
A forint leértékelése
|
München, 1989. április 14. (SZER, Világhíradó) - A közvéleményt valószínűleg jobban érdekli a forint új leértékelése, mint azok a meddő személycserék, amelyeket a pártvezetésben eszközöltek . A forint mától további 6 százalékkal kevesebbet ér a konvertibilis valutákhoz képest. Ez a folyamat három évre vezethető vissza: 1986 tavaszán indult meg, és azóta ez szám szerint a hetedik leértékelése a forintnak, tehát tulajdonképpen teljesen rendszeressé vált. Az oka eléggé nyilvánvaló: a fizetési helyzet fenntartása, a külkereskedelemből származó bevételek növelése a cél. Minden leértékelés ösztönzi az exportot és megdrágítja a behozatalt. Ilyen értelemben a hazai fogyasztást is befolyásolja, hiszen minden leértékelés inflációs hatású, tehát erőforrásokat, fizetőképes keresletet von el a lakosságtól. Ez közvetve az exportot szolgálhatja, ha ezeket a lehetőségeket jól ki tudják használni. Ez az indoka ennek a folyamatnak. A következmény, természetesen a legsúlyosabb következmény az, hogy a behozatalra kevés jut, tehát a strukturális átalakulás* késik, és pontosan ez van Magyarországon. A behozatal takarékoskodása miatt erre nem jut pénz: beruházásokra, termelő beruházásokra, termékszerkezet átalakításokra nincs pénz. A másik következmény pedig az infláció. Ha a két legutóbbi leértékelést veszem, a 11 százalékot, ez nyilvánvalóan meglöki az inflációs spirált. Egy magyarországi számítás szerint - a budapesti rádióban tették közzé - nyárra körülbelül 20 százalékra emelkedhet az évi infláció e két lépés következtében. A kapkodás nyilvánvaló tünete, hogy három hét leforgása alatt két leértékelés követte egymást. Mi ennek a magyarázata? Itt valami olyan magyarázatot adtak, hogy a Magyar Nemzeti Bank a saját hatáskörében döntött márciusban, 3 héttel ezelőtt az első 5 százalékos devalvációról, most pedig Németh Miklós kormánya rendkívüli intézkedésként követelte, illetve erőszakolta ki az újabb devalvációt, ami nevetséges. Hát vagy van egy Nemzeti Banknak önálló hatásköre, vagy pedig nincs? Itt a kettőnek valamiféle kombinációját próbálják beállítani, ami nem jó fényt vet Magyarország hitelképességére, mert az életképes kormányzást illetően okozhat jogos kétségeket külföldön. A közvetlen oka a két leértékelésnek az lehetett, hogy annyira borotvaélen táncol a magyar fizetési helyzet, olyan mértékben romlik a fizetési mérleg, hogy úgy érezték, az első lépés nem volt elegendő, vagy nem gondolták át kellőképpen a leértékelés mértékét, és most megtoldották még egy devalvációval. Egy jellemző példát említek: a fizetési mérleg romlásának egyik oka a magánimport, amit most az új vámszabályozással próbáltak korlátozni. Németh Miklós legújabb sajtóinterjújában kifejtette, hogy itt elhibázták a dolgot, mert a pénzügyminiszter már előre bejelentette, hogy mikor lesz, és nyilván ennek is következménye volt ez a nagy turistainvázió, ami Ausztria ellen bekövetkezett április első napjaiban és hatalmas fizetőeszköz-kiáramlást eredményezett. A lényeg, hogy Németh Miklós azt mondta: eredetileg mi április 17- re terveztük a vámszabályozás bevezetését, de ezt előre kellett hozni a fizetési mérleg romlása miatt. Mint tudjuk, 8-án vezették be 17-e helyett. Kilenc nap a különbség a két dátum között, ami azt hiszem, érzékelteti, hogy hát ezen múlik az, hogy Magyarország fizetőképessége fenntartható-e? Ezen a kilenc napon? Ez, azt hiszem önmagáért beszél. A rendelkezésre álló adatok alapján Magyarország fizetési helyzete nagyon súlyos. A fizetési mérleg állandóan romlik 1989-ben. Tavaly egy viszonylagos javulást sikerült elérni, amennyiben a fizetési mérleghiány nem egészen 600 millió dollár volt az előző évi 850 millióval szemben, de idén rohamosan nő megint és már jóval túlhaladta a tavalyit. Ebben az esetben megrendülhet az ország fizetőképessége, illetve a devizatartalékok is teljesen kimerülhetnek. A nagyon súlyos körülmény az, hogy igen nagymértékben esedékesek a korábbi adósságok törlesztései idén és az elkövetkező években. Idén például körülbelül 1200 millió dollár korábbi kölcsön törlesztése esedékes. Ez 1990-ben 1350 millióra emelkedik, 1991-ben és 1992-ben az 1700 millió dolláros nagyságrendet éri el. Ezek csak a törlesztések, amihez a kamatterheket természetesen hozzá kell adni, amelyek rendkívül tetemesek, és ezen túl még hozzá kell számítani a rövid lejáratú kereskedelmi hitelek törlesztéseit is. - Németh Miklós legújabb sajtóinterjújában elismerte: kapkodás, jellemzi a kormány politikáját. Ennek kapcsán világosan jelezte, hogy kormánya drasztikus átalakítására készül, és erre vonatkozó személyi javaslatait az Országgyűlés következő ülésén terjeszti elő. Melyek a kapkodás konkrét megnyilvánulásai? Az egyik megnyilvánulása az, amiről már szó volt: a két leértékelés három héten belül. A másik a vámszabályozással kapcsolatos zűrzavar. A két dátum és amit ez jelez - az április 17-re és 8-ra való emlékezés - a vámszabályozás bevezetésének dátuma. Egy harmadik példa, amiről Németh Miklós is beszélt, az autópálya-díjat érinti: most bevezették, hatalmas tiltakozási hullám követte ezt, s most a kormányfő azt mondja, ez egy elhibázott dolog volt és hogy felülvizsgálják az intézkedést. Hogy is van ez? Az első előterjesztés az helyes, a másodiknál figyelembe vették azt, hogy nem útépítésre akarják használni, hanem a költségvetési hiány lyukainak a betömésére. Tehát tulajdonképpen itt a lakosság becsapásáról van szó, mert valahogyan mégiscsak azt jelzi az autópálya adó, hogy ebből autópályák fognak épülni, holott az intézkedésnek nem ez a célja, hanem a lyukak betömögetése. A kapkodásnak, a hozzá nem értésnek az ékes bizonyítéka az, amit még beismert most Németh Miklós: hogy most rájöttek, hogy a világútlevél tavaly történt bevezetése azt jelenti, hogy körülbelül 4 milliárd dollár áramlik ki az országból csupán annak következtében, hogy a devizaellátmányt igénybe veszik az utazók. Azt a nagyon szűkös, három évre szóló devizaellátmányt, ami talán 670 márkának felel még három esztendőre. Ez, ha olyan mértékben utaznak, mint ahogy tavaly utaztak, ez 4 milliárd dollárt jelent. És ezzel nem számoltak - mondja Németh Miklós -, amikor a világútlevelet bevezették, ennek a pénzügyi következményeivel. Hát ez bizony nem is a kapkodásnak, hanem az inkompetenciának a bizonyítéka. +++
1989. április 14., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(VALLTÖMŐ RICHÁRD) Jó napot! Csütörtök délelőtt, 10 óra 20 van, hallgatom a Kommentár Nélkül-t és nagyon ismerősnek tűnik. Ezt maximum egy vagy két héttel ezelőtt szóról-szóra ugyanígy leadták anélkül, hogy a műsor előtt akár csak egy szóval is utaltak volna arra, hogy ez ismétlés. Ez a hallgató becsapása, jó magyarul megmondva. Nagyon jellemző sajnos önökre a teljesen tekintet nélkül levés a hallgató kívánságaira, érdekeire. Hogyan lehet egy műsort változatlanul leközölni, azzal a látszattal, mintha új műsor lenne? Ez majdnem hogy csalásnak nevezhető. Amiről pedig most szólok, az nagyon dühített, amikor hallgattam, de nem akartam róla beszélni. Most bosszúból, mert így viselkedtek a Kommentár Nélkül-lel kapcsolatban, elmondom: Két héttel ezelőtt Dorogi Judit a trieszti, valamilyen politológiai vagy filozófiai kongresszuson interjút csinált Kende Péterrel, Molnár Miklóssal, stb. stb. Ilyen rossz minőségű felvételt még életemben nem hallottam. Még maguknál is ritkaság, pedig ez már akar valamit mondani. Mintha egy pályaudvar, vagy pedig egy nyilvános uszoda halljában vették volna fel, mellékzajok, szinte az érthetetlenségig. Minden második mondatot legalább nem lehetett megérteni, és mindehhez egy szó magyarázat, egy szó bocsánatkérés, semmi és ...(MEGSZAKAD)"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|