Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Fejtő Ferenccel
(Vadász János) München, 1989. március 9. (SZER, Szerkesztők fóruma) - Az e heti Szerkesztők fórumán a Párizsban élő, nemzetközi hírű történész és publicista, Fejtő Ferenc a legutóbbi hónapok, illetve hetek magyarországi fejleményeiről fejti ki véleményét. Erről teszek fel neki Párizsba néhány kérdést. Az MSZMP Központi Bizottsága február közepén ülést tartott és határozatot hozott, miszerint a többpártrendszer keretei között tekinti célszerűnek az úgynevezett szocialista pluralizmus megvalósítását. Már ezt megelőzően az Országgyűlés ülésszakán az egyesülési törvény tárgyalásakor ígéretet tett a kormány, hogy a pártok - többesszámban: a pártok - működését szabályozó törvénytervezetet legkésőbb augusztus 1-jéig az Országgyűlés elé terjeszti. De facto már létrejöttek politikai pártok, először a Független Kisgazdapárt bontott zászlót, majd a közelmúltban a szociáldemokraták, most megalakulását jelentette be Néppárt néven a volt Nemzeti Parasztpárt is, arról nem is beszélve, hogy számos alternatív politikai szervezet - a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége stb., - már potenciálisan politikai pártként működik. - Igen. - Kibontakoznak tehát egy esetleges többpártrendszer körvonalai, föllépnek a szereplői. A hatalmi párt most azt állítja, hogy ezt megengedi, nem akarja meggátolni... - Ő kezdeményezte. - Viszont azt is állítja, hogy a vezető szerepét - úgymond - politizálva meg kívánja őrizni. Ezt valahogy egy önellentmondás formájában fejtette ki Grósz Károly egy beszédében, mondván: a hatalom gyakorlását megosztjuk másokkal, de a hatalmat nem osztjuk meg senkivel. - Igen, olvastam a beszédet. Úgy van. - Mindez nyilvánvalóvá teszi, hogy a hatalmi csoport, vagy annak legalábbis egy része kidolgozott valamiféle stratégiát, hogy a hatalom megőrzését érvényesítse. Most Fejtő Ferencet kérdezem: véleménye szerint miben áll ez a stratégia? - Az én értesüléseim is egyeznek azzal, hogy kidolgoztak egy stratégiát, ami viszont majdnemhogy történeti prespektívába van beállítva - a magyar történelem perspektívájába beállítva. Úgy tűnik nekem, hogy ez az 1922-től kezdve a Horthy-Bethlen-féle konszolidációs stratégiának egy modern, kommunista változata. Tényleg, Grósz azt hiszem megmondta a lényegét ennek a stratégiának. A kommunistákkal is úgy van az ember, mint annak idején Hitlerrel volt: hogy rejtik is szándékaikat és ugyanakkor meg is mondják. Miben áll ez a stratégia? A lényege tényleg az, hogy a kommunista párt politikai monopóliumát meg akarja őrizni -, de ugyanakkor a felelősséget a politikájáért meg akarja osztani. Hogy egyeztethető össze ez a többpártrendszerrel, amelynek a keretében - mondják ők - meg akarják oldani? Hát ebben semmi újság nincs tulajdonképpen, mert hiszen tudjuk, hogy Csehországban és Lengyelországban többpártrendszer keretében működik a kommunista pártnak a hatalmi monopóliuma. - Az NDK-ban is, Kelet-Németországban is. - Kelet-Németországban is, sőt még Bulgáriában is. - Igen, ott van egy parasztpárt. - Sőt azt szeretném mondani, hogy Magyarország és Románia, és Jugoszlávia azok az országok, amelyekben a többpártot teljesen fölbontották, illetve föloszlatták, és amelyben a párt minden takaró nélkül gyakorolta eddig a hatalmat. Ennek a megoldására a magyar vezetőség olyan érdekes utat választott, amely túltesz a Rákosinak a szalámitaktikáján is, annyira, hogy ördöngösen okos ez, az az út. Először is úgy, hogy például a Szociáldemokrata Párt megalakult, tömegével jöttek hozzá jelentkezni a fiatal munkások, fiatal emberek, és egy olyan pártvezetőség kezdett kialakulni, amelyben ezek a fiatalok nagyobb szerepet játszanak, döntő szerepet játszanak, dinamikusabb fiatalok tényleges demokráciát akarnak, mint azok a kivénhedt, nagyon tiszteletre méltó túlélők, akik körülbelül olyan idősek mint én, és akik azonban dinamizmusra nem alkalmasak és nagyon könnyen manipulálhatók. Nem tudom tudják-e már Magyarországon belül, vagy tudják-e Nyugaton - Nyugaton nem tudják -, hogy bizonyos nyomásoknak engedve egy olyan határozatot hoztak - mind a Szociáldemokrata, mind a Kisgazdapártban -, hogy azoknak a vezetőségében csak az 1945 óta a pártban szereplők vehetnek részt. - Igen, erről tudomásunk van, a szociáldemokraták vonatkozásában, hogy a kongresszusukig - ami az év végén lesz, úgy tervezik - csak az lehet az ideiglenes vezetőség tagja, aki 1948-ban is .... - (...), hogy kinek a nyomására határozták el? Ez az jelenti, hogy a dinamikus fiatal embereket tulajdonképpen eltávolították, ugyanakkor sikerült egy nagyon jó taktikával a Bihari - aki igazán vezetésre termett ember - és a párt közé éket verni, úgyhogy a Biharinak a vezető szerepe teljesen megsemmisült, és így egy öreg, manipulálható, nagyon tiszteletre méltó, de politikai vezetésre, még a Szakasits-féle vezetésnél is alkalmatlanabb vezetőséggel állunk szemben. Ugyanez történik a Kisgazdapártban. Ez nem elég, hogy a Kisgazdapártban ez történik, de ugyanakkor megismétlik - vagyis a történelemben ugye sok ismétlés van más körülmények között - a Rákosinak a taktikáját, aki, hogy a Kisgazdapártot meggyöngítse teremtett annak idején egy Nemzeti Parasztpártot, amelybe - a Nemzeti Parasztpártba - jóhiszemű emberek is részt vettek annak idején a népi mozgalomból, mint Kovács Imre, Szabó Zoltán és mások, de amelyben a különböző nyomások hatására - és mikor észrevették, hogy tulajdonképpen a kommunista pártnak az eszközei voltak - akkor a Kovács Imre, Szabó Zoltán, többiek kiléptek, és maradt az a Veres Péter és Erdei Ferenc, meg azok, akik azután engedelmes eszközei lettek a kommunista politikának. A másik része a dolognak az, hogy ugye már előre megmondták, hogy csak azok szerepelhetnek a közéletben, vehetnek részt a többpártrendszerben, akik a szocializmust fogadják el alapul. - A probléma az, hogy a szocializmus fogalmát... - Itt a szocializmus fogalmát pedig egyszerűen nem határozzák meg. Én a napokban Triesztben voltam egy összejövetelen, egy kollokviumon és ott azt mondottam - mikor folyton a szocializmusról beszéltek, Vásárhelyi és olasz kommunisták és mások és szabad, és nemzeti vagy független kommunisták, de kommunisták - tessék meghatározni, tulajdonképpen mi az? Amire azt mondta a Vásárhelyi, hogy a demokrácia a legjobb út a szocializmus felé. De hát - kérdezem - milyen szocializmus felé, mi a szocializmus? Én a szocializmust meghatároztam, megpróbáltam ott meghatározni. Én azt mondtam a szocializmus a következő: Először is Ferdinánd Raphaelt idéztem, aki azt mondta, hogy az első pont a szocializmus felé, az mindig az igazságnak a mondása -, megmondani azt ami van, egy helyzetanalízisből kiindulva. A második pont pedig az, hogy szociálpolitikát csinálni. Szóval a kapitalizmusnak a különböző kinövéseit és káros hatásait egy olyan szociálpolitikával kiegészíteni - a szabad versenynek és a szabad iparnak stb., a magángazdálkodás - olyan szociálpolitikával, amelynek az alapjait először az angol toryk, az angol konzervatívok vetették meg Marx szerint is 1851-ben, munkásvédelmi- politikájukkal, amit aztán Bismarck folytatott, és aminek a megvalósítását a welter-politikában látjuk, amelyet tulajdonképpen minden nyugati ország bevezetett, ahol a munkásságnak egyrészt szakszervezeti szabadságot biztosítanak, másrészt pedig munkás jóléti- és az árvák, az özvegyek, a szegények, stb. életbiztosításáról gondoskodnak. A harmadik pont amit meghatároztam: a szocializmus, hogy mindennek a kivívására küzdelem kellett mindig a konzervatív és reakciós elemek ellen, és ebben a küzdelemben a munkásoknak és a progresszív entellektüeleknek bizony szerepet kell játszani, ez az a munkás és entellektüel szövetség, amiről annak idején Marx is álmodozott - de természetesen egy szabad szövetségről volt szó, és nem pedig egy pártnak a kontrollja alatt álló... - Ezen kritériumok alapján az MSZMP egészen bizonyosan nem kíván szocializmust .- de ahogy mondotta is: a probléma az, hogy nem is hajlandó ezt meghatározni - illetve a definíció jogát fenntartja magának egy későbbi, meghatározatlan időpontig. - Időt, és már eleve is a liberális ellenzéket - de feltételezem, hogy Magyarországon a lakosság többségének elege van már az úgynevezett szocializmusból, és szeretnének, amit elsősorban szeretnének a szabadság, és másodsorban pedig biztonságot. Ennek a szabadságnak a biztosítása nem áll fenn, és itt mondhatnám, hogy bizonyos fenntartással viseltetem például a Demokrata Fórum iránt, amelyik - rögtön már valószínűleg a Pozsgay védelmét vagy protekcióját biztosítandó - már eleve kijelentették, hogy ők nem ellenzék -, hanem csak dialógust akarnak. Márpedig demokráciát akarni úgy, hogy az ember csak dialógussal akar párbeszédet folytatni, esetleg nyomást gyakorolni a hatalmat élvező, birtokló pártra - de viszont már eleve úgy megy bele a tárgyalásokba, hogy az ellenzékiséget kizárja a maga részére - hát ezt politikailag nagyon furcsa dolognak tartom. A másik pedig ... - Igen. Szeretnék itt még ezzel kapcsolatban nyomban valamit kérdezni, és ez az, hogy ez - mert hát végeredményben az ellenzéknek is van valamiféle stratégiája - az elképzelés, amit a Magyar Demokrata Fórum érvényesíteni próbál, ez nem azon a feltételezésen alapszik-e, hogy a hatalmi csoportnak, az MSZMP-nek nincs egységes stratégiája? Hogy megoszlanak a vélemények a vezetésén belül, hogy a megítélése szerint ez helyes-e, hogy valóban ... - Bocsásson meg, hogy közbevágok itten rögtön. Mindenki tudja, hogy a kommunista párt - nevezzük a nevén - most nagyon nehezen \ akadályozza meg pártülésen a pártszakadást, a felbomlást, a két szárny, az úgynevezett rendpárt amelyik többségben van még a Politikai Bizottságban és a Központi Bizottságban természetesen, hiszen a parlamentben is ugye 90 százalékban kádáristák ülnek még mindig. A kádáristák közül van egy csoport, amelyik azért belátta, mondjuk egy demokratikusabb rendezésnek lehetőségét. Ez kétségtelen hogy a párt megoszlott, de viszont kinek a kezében van az a 100 ezer fegyver, amit kiosztottak nemrégen, és ki osztatta ki ezeket a fegyvereket a munkásőrségnek, a rendőrségnek és a régi ávosoknak és a veteránoknak? Ezt a kérdést fölteszem, és remélem Magyarországon feleletet kapunk majd rá. Ki osztotta ki, és kinek kezében van az a 100 ezer fegyver, amit tudomásom szerint kiosztottak? Általában egy válságban az kerül ki győztesen - még egy párton belül, vagy egy apparátuson belül is - akinek a fegyver a kezében van. - Ez azt hiszem, ráirányítja a figyelmet az úgynevezett Münnich Ferenc Társaságra. - Hát mindenesetre a Münnich Társaságra és Kádárnak rejtélyes viselkedésére, és a Berecznek a bizonytalan viselkedésére. És aztán felteszi végülis a kérdést az ember, hogy tulajdonképpen Pozsgay mit akar? Mert én úgy látom innen, hogy Pozsgayban - mint ahogy Goethe mondotta magáról -, két lélek lakozik a mellében. Az egyik lélek az kétségtelen az Illyés Gyula, Csoóri Sándorral nevelkedő magyar hazafinak a lelke, ami sok beszédéből, nyilatkozatából kiderül, amikor például azt mondta nemrégen, hogy vigyázni kell, hogy megint ne jussunk arra a tragikus sorsra mi magyarok, ami eddig volt, hogy amikor a gödörből föl akartunk támaszkodni, akkor mindig valaki a kezünkre taposott, hogy visszazúdítson bennünket a gödörbe. Ezt egy Adyn, József Attilán, Illyés Gyulán nevelt és tovább menve: Eötvös Józsefen, Széchenyin, Vörösmartyn nevelt magyar mondotta. Ő ugyanakkor egy kommunista lélek is, végül is a Politikai Bizottságnak a tagja - és feltehető róla, hogy mint kommunista, aki még mindig kommunista, annál bizonyos prioritása van annak, hogy a kommunista pártot megmentse, mégpedig azokkal szövetkezve - és itten visszagondolok a 30-as évekre, amikor Zilahy Lajos és mások, akik a Márciusi Frontot alapítottak - abban a feltevésben éltek, hogy az akkori hatalomnak, a horthyzmusnak, a bizonyos gömbösista, vagyis magukat reformistának nevező szárnyára támaszkodva megvalósíthatják majd a magyar demokráciát és a magyar földreformot. (folyt.) 1989. március 9., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Interjú Fejtő Ferenccel - 1. folyt.
A történelmet sohasem szabad - véleményem szerint, talán azért mert ez egy olyan történészi félrehajlás - szerintem a történelmet sohasem szabad szem elől téveszteni. És ez a kétlelkűség nyilatkozott meg Pozsgaynak, a Fabiusnak adott nyilatkozatában, amiben egyértelműen reformistának - Fabius a francia parlamentnek az elnöke... - És volt miniszterelnök. - Volt miniszterelnök, aki nemrég Magyarországon volt. Ott kettős nyilatkozatokat tett. Azt mondta, hogy a demokráciát nem lehet Magyarországon csak úgy megvalósítani, a magyar nép nem érett még arra. És ez pontosan az, amit Bethlen István mondott 1922-ben a munkáspárti küldöttségnek, amely Magyarországra jött, hogy érdeklődik, hogy mi van Magyarországon - hogy szóval Anglia megadhatja-e Magyarországnak annak idején azt a segítséget, amit Bethlen az ország konszolidációként végett kért tőle. Hát ezért a történelem ebben is ismétlődik. Pozsgay szerint a magyar nép nem érett még meg, tehát egy átmeneti időre van szükség. Kérdés az, hogy meddig tart ez az átmeneti idő - kérdezte Fábius úr - és erre nem kapott határozott választ, hát ha 1 évig, 20 évig, 30 évig? - de az átmeneti idő alatt, a hatalmon lévő csoport meg akarja tartani magának a hatalmat. Szerintem itt a dolognak a lényege és én azt hiszem, hogy ez a kérdés most a közeljövőben el fog dőlni, amikor végülis a hatalom megmutatja, hogy jelen van, ez van az utcán és egyebütt, mint ahogy a Grósz Nyugatról visszaérkezve Magyarországra mondta, az utcán és a sportcsarnokokban és a stadionokban, sőt a sajtóban, a rádióban és a televízióban is. A kommunista párt nagy szabotázsok után meg fogja mutatni a hatalmát. - Véleménye szerint erre felvonulások, tüntetések adhatnak alkalmat? - Hat az alternatívok külön akarnak tüntetni - ezt kinyilatkoztatták. Nem mennek bele abba, hogy a párt 15-ikén a kommunista párttal együtt ünnepeljék meg a nagy kegyesen megengedett nemzeti ünnepnek a visszaállítását. A kérdés a következő: ezt az alternatív manifesztációt megtűri, megengedi, engedélyezi-e a párt, vagy sem. Lehetséges, hogy éppen úgy ingadozni fog ebben a kérdésben, mint abban a bizonyos, nevezetes október 23-ikán. Itt két eset lehetséges: megengedi - és ebben az esetben nagyon könnyen provokációra vezethet a dolog, mert - és ez a mai feszült és izgatott hangulatban nem lesz nehéz - még szovjetellenes jelszavakat is beledobni a tömegbe. Szovjetellenes és kommunistaellenes jelszavakat, amiket azután a Szabad Európának és a nyugati imperialistáknak lehet majd tulajdonítani, akik egy összeesküvést tervezünk - mint ahogy most Jugoszláviában ezt látjuk Koszovóban, ahol kitaláltak egy összeesküvést. Az tiszta kitalálás, ezt komoly jugoszláv forrásból tudom. De viszont kitaláltak egy összeesküvést, ami arra adott alkalmat, hogy több száz vezetőjét az albán kisebbségek letartóztatták - kommunista vezetőiket beleértve. Ez az egyik eset: hogy megengedi. Ha pedig nem engedik meg, akkor mégis bizonyos alternatív csoportok fognak tüntetni, de kétlem, hogy a Demokratikus Fórum velük megy-e, mivel a Demokratikus Fórum - mint tudjuk - már eleve kötelezte magát, hogy a "szocialista legalitás" keretein belül akar maradni. Tehát feltehető, hogy a Demokratikus Fórumnak legalábbis egy java része Pozsgaynak a befolyása alatt le fog mondani arról, hogy külön tüntessen, és azokat akik itt fognak tüntetni, azt hiszem gumibottal könnyen szét lehet majd verni. - Fejtő Ferenc, megítélése szerint egy ilyen stratégiával, ilyen hatalmi stratégiával szemben, és ennek a különböző változataival '"' szemben a magyar társadalom. öntevékeny politikai szervei, az alternatív szervezetek, az új pártok, milyen stratégiával válaszolhatnak, ami erre megfelelő, vagy egyáltalán jó válasz lehet. Vagy nincs jó válasz? Nem létezik jó válasz erre? - Válasz mindig jó van. Az az emberektől, azoknak a tehetségétől, politikai érettségétől, politikai kapacitásától függ. Ezt innen nem tudom megítélni. Erre a részre nem tudok válaszolni. Azt könnyebb megítélni - mert hiszen megmondják, a kommunisták körülbelül éreztetik és megmondják - hogy az ő stratégiájuk miben fog állni. Elsősorban ugye a céljukat tudja az ember: a hatalmat nem akarják kiereszteni a kezükből, Ezt megjegyzem a történelemben ritkán fordult elő, hogy egy osztály csak úgy békésen kiengedje a hatalmat. Természetesen meg vagyok győződve róla, hogy már a Nyugat előtti látszatnak a fenntartása végett is a magyar vezetőség mindent el fog követni, hogy ez stratégia úgyszólván békésen játszódjék le. Mint ahogy Rákosi is tulajdonképpen elérte, hogy a szalámipolitika tulajdonképpen minden komoly ellenállás nélkül sikerült. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy ezek az alternatív mozgalmak egymással versenyeznek, vitatkoznak, és a többi. Ez a morbus hungaricus, ez az örök magyar betegség az, hogy az egyetértésnek a nemzeti konszenzusnak, a nemzeti érdekek komoly képviselőinek az életében nem jött létre még egy igazi egységfront a kommunista stratégiával szemben. Ezzel szemben a kommunistáknak van százezer fegyver a kezükben, tulajdonképpen van egy kitűnő stratégiájuk, a Grósz által, vagy is Pozsgay által képviselt kommunista centrum, az politikai képzettséggel, szakértelemmel rendelkezik. Végeredményben 1944-ben ők gyakorolták a hatalmat, és nekik vannak politikusaik. Lehet hogy rejtett politikai zsenik vannak az alternatív mozgalmakban is, egyelőre ennek nem láttam kifejezését. Másrészt pedig, ugye sikerült a kommunistáknak például a Püski- üggyel éket verni a Demokratikus Forum és a demokratikus ellenzék közé. Nem kell magyaráznom, hogy mi az a Püski-ügy, azt hiszem, Magyarországon tudják - de az a tény, hogy a Demokratikus Fórumnak a lapján, amit tegnap kaptam a Hitelben, még mindig a díszelnök a Püski, az a Püski, aki a tiszaeszlári pört felújította, szóval vissza akarja hozni a nacionalizmussal együtt az antiszemitizmust is, a közéletbe, - ettől a Püskitől a Demokratikus Fórumnak: a vezetői nem választották el magukat. Vannak bizonyos lemondások, kilépések emiatt a Demokratikus Fórumból. Például a világhírű filmrendező, Szabó István, aki a napokban itt járt Párizsban, mondotta nekem, hogy emiatt kilépett a Demokratikus Forumból, de én azt hiszem: nem egyéni jelenség. De viszont tekintettel arra, hogy a demokratikus ellenzék, amelyben zsidók is vannak, élesen tiltakozott a vérvádnak az a felújítása, és antiszemitista hangulatteremtése ellen, és ugyanakkor a Hitelben a Bíró Zoltán - bizonyára ismerik - ismertették a válaszát. Tulajdonképpen kitérő választ adott és nem választották el magukat ettől a Püskitől. Ez hasonlít ahhoz a régi időkhöz, amikor sajnos ugye emlékezünk, amikor Illyéstől és barátaitól kértem, hogy válasszák el magukat nyíltan a nácizmushoz húzó Szabó Lőrinctől, Féja Gézától és Sinka Istvántól, és erre nem voltak hajlandók, mert a barátságot fenntartották velük. - Még egy kérdésem: említette azt a valószínűséget, hogy ebben a stratégiában úgy képzelik el a dolgot, hogy ez a hatalom megőrzése az ellenzék leszerelése, megbénítása, békés formában - legalábbis kifelé békés formában - valósul meg. Tehát itt szerepet játszik ebben a stratégiában az is, hogy eközben szép csendesen lejárassák a többpártrendszer ideáját, eszméjét és azokat, akik ezt betöltik. - Természetesen. Csak meg kell hallgatni Magyarországon járó, vagy Magyarországról jövő embereket: mi van ott gazdasági téren ugye. Stabilitás tulajdonképpen követelésében, hiszen különös módon bizonyos nyugati tőkés elemekkel érintkezik a magyar rendpártnak az óhaja. Rendet csinálni. Szóval a modell nem a spanyol átalakulás a demokrácia felé, hanem a Pinochet-féle átalakulás, ahol egy (...) diktatúrának a keretében stabilitást teremtenek, minden ellenzéki és tiltakozó hangot elnyomnak, és így biztosítják a területet a nyugati befektetések számára. Szeretnék ehhez még egy üzenetet hozzátenni, ami személyes, de ugyanakkor közügy. Egy Molnár János nevű, állítólagos történész azt mondják, megkaparintotta a Párttörténeti Intézet levéltárában egy 1947-ben Illyés Gyulával való kimagyarázkodásunk és kibékülésünk után a Szocializmus című lapnak írt cikkemet, amelynek a címe ez: Pont egy viszály után kezdjünk új fejezetet a magyar szellem történetében. A cikknek a lényege az volt, hogy a népiek és urbánusok között való vitát hagyjuk a történelemre, fogjunk össze valamennyien egy nemzeti és nagy demokratikus Magyarország teremtésére^ Ezt a cikket annak idején a Szocializmus nem hozhatta le, mert ugye összetörték. Viszont megtalálta ezt a cikket és - engedélyem nélkül, ahelyett, hogy a talált tárgyat visszajuttatta volna birtokosának, aki véletlen hogy még mindig életben van - saját szabad elhatározásából odaadta az Irodalomtörténet című lapnak, amelyik évente egyszer, vagy kétévenként jelenik meg, s amelyik már két év óta fekteti egy az Illyésnének a Flórának József Attiláról írt könyvéről írt tanulmányomat. Két éve. Szóval ezt a cikket, amelynek ma nagyobb aktualitása van talán, mint akkor, amikor írtam - ezt a cikkemet elfektették. Na most én üzentem ennek - és mostan újólag a Szabad Európán keresztül üzenem ennek a Molnár Jánosnak: hogyha nem szolgáltatja ki, nem adja ki a barátaimnak ezt a cikket, amit a Magyar Nemzetben, vagy az Élet és Irodalomban akarok közöltetni, nem adja ki azonnal, - már megígérte, hogy kiadja, de nem adja ki, és megértem, hogy miért? - ha nem adja ki, akkor nemzetközi jogász barátommal pert indítok ellene és a Párttörténeti Intézetnek a vezetősége ellen, hogy a megtalált tárgyat nekem nem adják ki és arra engedélyem nélkül diszponálnak. Hát ezt akarom üzenni ennek a Molnár Jánosnak a Szabad Európán keresztül - amit megköszönök a Szabad Európa szerkesztőségének, hogy továbbítják. - Ez magától értetődik. Az üzenet elhangzott, és teljesen egyértelmű. - Fejtő Ferenc, köszönöm az interjút. +++ 1989. március 9., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »